1950-es New York-i egyezmény az emberkereskedelemről és a prostitúcióról
A New York-i Nemzetközi Egyezmény 1950. március 21-én keletkezett. Az egyezmény elítéli a prostitúciót és az emberkereskedelmet, ezekről a következőket tartja: "az emberi személy méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jólétét" , és előírja az emberkereskedelem és a prostitúcióból hasznot húzó külső személyek törvényi elítélését. Az egyezmény 28 cikkből áll.
- Magyarországon kihirdette az 1955. évi 34. tvr, amelynek címe: "az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről".
Főbb rendelkezései
szerkesztés1-4. cikk
szerkesztésKötelezi a szerződő felet azon a személyek büntetésére, akik részt vesznek más személyek prostitúcióra csábításában, vagy más személyek prostitúciójából hasznot húznak, még akkor is, ha a prostituált ezekbe beleegyezik. Ezen kívül büntetik azokat a személyeket is, akik bordélyházat tartanak fenn, vagy anyagilag segédkeznek azok fenntartásában, vagy mások számára ingatlant bérbe adnak vagy bérelnek prostitúció céljára. Ezen cselekmények kísérlete szintén büntetendő.
5. cikk
szerkesztésA szabályozás lehetőség szerint külföldi állampolgárokra is kell hogy vonatkozzon.
6. cikk
szerkesztésA szerződő félnek tilos nyilvántartást vezetni prostituáltakról vagy prostitúcióval vádolt személyekről, vagy kötelezni őket arra, hogy erre vonatkozó külön igazolvánnyal rendelkezzenek, illetve nem eshetnek különleges ellenőrzési vagy bejelentési előírások alá.
7-11. cikk
szerkesztésSzabályozzák a büntetésekkel kapcsolatos nemzetközi jogokat, kiadatási jogokat, más országban hozott ítéletek figyelembe vételét visszaeső bűnösöknél.
14-15.cikk
szerkesztésAz egyezményt aláíró fél köteles a felsorolt bűncselekmények utáni nyomozás céljára, annak összehangolására külön szervezett fenntartani.
16. cikk
szerkesztésA részt vevő fél köteles mindenféle módon akadályozni a prostitúció terjedését, illetve segíteni a prostituáltak visszailleszkedését a társadalomba.
17-19. cikk
szerkesztésAz egyezményben részt vevő fél köteles lehetőség szerint akadályozni az emberkereskedelmet, védeni ellene a be-és kivándorlókat, felhívni az emberek figyelmét ennek veszélyeire, figyelni mindenfajta olyan közlekedési eszközt és csomópontot, amely alkalmas lehet nemzetközi emberkereskedelem lebonyolítására, és figyelemmel kísérni az ezzel kapcsolatban gyanúsított személyek mozgását.
A részt vevő fél köteles adatokat gyűjteni külföldi állampolgárságú, prostitúcióval foglalkozó személyekről és azokról akik őket esetlegesen hazájuk elhagyására rábírták, és ezeket az adatokat az illető állam hatóságaival megosztani.
A részt vevő fél köteles az emberkereskedelem külföldi áldozatairól gondoskodni és segíteni hazatelepülésüket, amennyiben igénylik. Ha a hazatelepülésüket nem tudják finanszírozni, akkor a szerződő fél megállapodás után az ország határáig finanszírozza az illető hazatelepülését, azon túl pedig a saját állama.
20. cikk
szerkesztésA szerződő fél köteles felügyelni a munkaközvetítő irodákat, hogy azok ne közvetíthessenek prostitúciót.