345. sz. János Zsigmond Unitárius Cserkészcsapat
A 345. sz. János Zsigmond Unitárius Cserkészcsapat az unitárius ifjakat magába tömörítő mozgalom volt, melynek lényege elkötelezett, egymásért felelősen cselekvő, Istenben hívő, önálló felnőttek nevelése, akik aktív hazafiakká és elkötelezett tagjaivá válnak a magyarságnak és az unitárius egyháznak. A táborok és a különböző cserkészcsapatok együttműködése (az országos és nemzetközi találkozókon) a fiatalokat egy egészséges testi, szellemi és jellembeli életfelfogásra nevelte, segítette az egyéni tehetségük és a bennük rejlő erő felfedezésére, valamint fejlesztésére.
Kezdetek: 1930–1942
szerkesztés
A 345. sz. János Zsigmond Unitárius Cserkészcsapat megalakulása dr. Iván László hitoktató lelkész nevéhez fűződik, aki elsősorban a fiúkat toborozta. Közreműködtek és segítettek a hitoktató lelkészek, Pethő István és Bíró Lajos. A cserkészcsapat első parancsnoka Sykó Dezső testnevelő tanár lett. A megalakulásukat követően az első tábort Dunabogdányban szervezték 1930-ban.
Olyan sikeres volt az első tábor és a szervezés, hogy ezt követően minden évben tábort szerveztek, és év közben is tevékenykedtek, beszerezték a szükséges felszereléseket, ami a cserkészethez és a táborozásokhoz szükségeltetett. A Nőszövetség elkészítette a csapatzászlót.
A cserkészcsapat fénypontja az 1933-as gödöllői dzsembori volt, a cserkészek világtalálkozója. A dzsembori a 345. sz. János Zsigmond Unitárius Cserkészcsapat számára egy világsiker volt, mely összekovácsolta a tagjait. A csapat táborát egy székelykapu is díszítette.[1]
Ezek után minden évben sikeres táborozásokat szerveztek az ország különböző helyein. Pestszentlőrincen Pethő István hitoktató lelkész külön szervezte az egyetemi ifjúságot, melynek következtében külön rajt hozott létre.
1938-ban elhunyt dr. Iván László, a csapat „szellemi és lelki atyja”, ami mindenkit mélységesen megérintett. Ugyanakkor a háború előszele is elérte a cserkészetet.
1940 és 1942 között – még ha nehezen is – megszervezték az éves cserkésztábort, de nehézségekbe ütköztek az élelem beszerzését illetően. Sok fiatal bevonult katonának.
A világháború után: 1946–1948
szerkesztés1943-től már nem lehetett cserkésztábort szervezni. Budapest ostromát és a háborút követő időszakot nagyon megsínylette a csapat. Elvesztették a felszerelésük nagy részét, és a fiúk is szétszéledtek. Azokban 1946-ra sikerült a cserkészmozgalmat újjászervezni, újak bekapcsolódásával, a régi fiatalok nagykorúvá válása által. Ilyen lelkes szervező volt Nyiredy Szabolcs, aki 11 éves gyermekként élte át a gödöllői dzsemborit.
Nyiredy Szabolcs csapatparancsnokságával nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a második világháborút követően a cserkészlét fellendítéséhez. Segítséget kaptak a Pethő István hitoktató által szervezett egyetemi rajjal és a Józan Miklós cserkészrajjal, melynek következtében a csapat létszáma meghaladta a negyvenet.
1947-ben az unitáriusok cserkészcsapatát Benczédi László és Merész Gábor képviselte a moissoni (Franciaország) dzsemborin.
1948-at követően lassan megkezdődött a cserkészmozgalom felszámolása, azaz átszervezése. „A gyermek és serdülőprogram demokratikus egységéért” meghirdetésével egyre jobban előtérbe került a „pionír” (úttörő) mozgalom. A cél kezdetben az együttműködés kiépítése volt a cserkészmozgalommal, ennek későbbi eredménye a cserkészet beolvasztása lett. Az 1948. június 27-i közgyűlésen a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség (MINSZ) kiküldötte kifejezte: „…a serdülő ifjúsági egység megteremtése sürgősség vált … a népi demokrácia országaiban az úttörő mozgalom felépítése és módszerei alkalmasabbnak bizonyultak a cserkészeténél…” Az unitárius cserkészcsapat utolsó táborát Zebegényben tartotta 1948 szeptemberében. Fel kellett oszlatni a csapatot, és az unitárius ifjúság is betagozódott az iskolai úttörők közé.[2]
A rendszerváltás után: 1990–2002
szerkesztésNegyven év után, 1990. július 8–17. között tartotta meg az unitárius egyház első táborozását 15 fiatallal az újjáalakult 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat. Húsvét hétfőjén tette le fogadalmát a 42 év után újjáalakult cserkészcsapat.[3] Lelkes mozgatója és szervezője az immáron 68 éves Nyiredy Szabolcs volt. Az egyház akkori vezetősége is meglátogatta a tábort Huszti János püspök vezetésével. Az Istentiszteletet Orbókné Szent-Iványi Ilona lelkész tartotta július 15-én.
Nyiredy Szabolcs tevékenyen fogott hozzá az ifjúság között a cserkészet fellendítésére,[4] előadásokat tartott a régi időkről, megszerveztek pár tábort is[5] (lásd Muszka Ibolya interjúját a 80 éves Nyiredy Szabolccsal az Unitárius Életben[6]). Az unitárius cserkészmozgalom fellendülése rövid életű volt. Nyiredy Szabolcs halálával pedig teljes mértékben megszűnt a folytonosság. Az általa őrzött régi dokumentumok, anyagok az unitárius levéltárba kerültek megőrzésre, ahol rendszerezték és kutatható állapotban vannak, szervesen kapcsolódnak a már rendezett cserkésziratokhoz,[7] 1931–2002 között 11 doboz, 1,22 ifm (iratfolyóméter) található.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ótordai Weress Ákos (1990). „A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat története (1929-48)”. Unitárius Élet 2 (XLIV), 4-5. o.
- ↑ Ótordai Weress Ákos (1990). „A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat története 2. rész”. Unitárius Élet 5 (XLIV), 5-6. o.
- ↑ Tóth Ádám Balázs (1990). „Cserkész fogadalomtétel. Egy cserkész gondolatai”. Unitárius Élet 3 (XLIV), 4-5. o.
- ↑ Ótordai Weress Ákos (1990). „A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat története”. Unitárius Élet 5 (XLIV), 5. o.
- ↑ Muszka Ibolya (2002). „Dr. Nyiredy Szabolcs”. Unitárius Élet 2 (56), 17-18. o.
- ↑ dr. Nyiredy Szabolcs (2004). „A 70 éve (1933. augusztus 1-15) Gödöllőn tartott Csodaszarvas - Jamboree-ról”. Unitárius Élet 1, 10-11. o.
- ↑ Levéltári fondjegyzék. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
Források
szerkesztés- Ótordai Weress Ákos (1990). „A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat története (1929-48)”. Unitárius Élet 2 (XLIV), 4-5. o.
- Tóth Ádám Balázs (1990). „Cserkész fogadalomtétel. Egy cserkész gondolatai”. Unitárius Élet 3 (XLIV), 4-5. o.
- Ótordai Weress Ákos (1990). „A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat története”. Unitárius Élet 5 (XLIV), 5. o.
- (1994) „A cserkészcsapat kegyelettétele Gimes Miklós sírjánál - fénykép”. Unitárius Élet 8 (XLVIII), 7. o.
- Levéltári fondjegyzék. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- (1930) „Hírek a János Zsigmond cserkészcsapatról”. Magyar Cserkész 8 (XL), 7. o.
- (1930) „Hírek a János Zsigmond cserkészcsapatról”. Magyar Cserkész 2 (XI), 53. o.
- (1940) „Egyházi és iskolai hírek”. Unitárius Közlöny 11 (1), 225-227. o.
- vitéz Nyiredy Szabolcs (1939). „A cserkésztábor”. Unitárius Értesítő 7 (XVIII), 79. o.
- Kelemen Miklós: A budapesti unitárius egyházközség története. (Hozzáférés: 2024. május 1.)