99-es típusú harckocsi
A 99-es típus, más megnevezései még a ZTZ–99, illetve a VZ–123 a Kínai Népköztársaságban kifejlesztett és gyártott harmadik generációs harckocsi, amely jelenleg a kínai fegyveres erők legmodernebb harckocsija. A 2001-ben hadrendbe állított 99-es típust a China Northern Industries Group Corporation (CNGC) vállalat gyártja. A 99-es típus képességeit (tűzerő, védelem és mozgékonyság) tekintve felülmúlja a korábbi kínai fejlesztésű harckocsikat. Magas, körülbelül 2 millió dolláros ára miatt nem várható, hogy nagy mennyiségben fogják rendszerbe állítani (csupán a kínai hadsereg elit páncélos alakulatai alkalmazzák), a költséghatékonyság érdekében inkább a 99-es technológiai megoldásait felhasználva modernizálják a korábbi 96-os típusú harckocsikat.
99-es típus | |
Egy 99-es típusú harckocsi a pekingi Kínai Népi Forradalmi Múzeum 2007-es kiállításán | |
Fejlesztő ország | Kína |
Gyártó | Inner-Mongolia First Machine Group Company Limited |
Gyártási darabszám | 500 |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 3 (parancsnok, vezető, irányzó) |
Hosszúság | 11,0 m |
Szélesség | 3,4 m |
Magasság | 2,2 m |
Tömeg | 54 tonna |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | Al2O3 kínai kompozit páncélzat, ERA védelem |
Elsődleges fegyverzet | 125 mm-es ágyú |
Másodlagos fegyverzet | 7,62 mm-es párhuzamosított géppuska 12,7 mm-es légvédelmi géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | vízhűtéses, turbófeltöltős dízelmotor |
Teljesítmény | 1100 kW (1500 LE) |
Felfüggesztés | torziós |
Sebesség | műúton 80, terepen 60 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 27,8 LE/tonna |
Hatótávolság | 400, póttartállyal 600 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz 99-es típus témájú médiaállományokat. |
A fejlesztés története
szerkesztésA lassan kiöregedő 59-es típusú harckocsi (amely a szovjet T–54 kínai változata) utódjának fejlesztését az 1970-es évek elején kezdték el, azonban a sikertelen 122-es típusú közepesharckocsi-program miatt szinte azonnal meg is szakadt. 1977 februárjában, válaszul arra, hogy a Szovjet Hadsereg T–72-es harckocsikat telepített a kínai határ közelébe, újraindították a programot. Ehhez harcászati-műszaki kritériumként azt határozták meg, hogy egy olyan, a német Leopard 2-n alapuló, 120 mm-es löveggel felszerelt harckocsit képzeltek el a kínai katonai vezetők, amelyekkel sikeresen szállhatnak szembe a szovjet T–72-esekkel.
1979-ben a fejlesztést végző 617. sz. gyár (jelenleg Belső-mongóliai Első Gépgyár) és a 201. sz. tervezőintézet (jelenleg Észak-kínai Járműkutató Intézet) bemutatták a harckocsi – elsősorban a leendő harckocsi alakját bemutató – prototípusát, amely az 1224-es kódszámot kapta. A harckocsit 120 mm-es löveggel látták el, illetve német gyártmányú MB8V331tc41 dízelmotort építettek bele. A tesztek során elsősorban a harckocsi alakját és a motort tesztelték. Későbbiekben további két prototípust építettek, az 1226 és az 1226F2 jelzésű példányokat, amelyekbe már kínai gyártmányú, 1000 lóerős motort építettek be.
A fejlesztések azonban lassan haladtak, elsősorban az időközben felmerülő technológiai problémák miatt. Végül a kínaiak hadseregben 1981-ben hadrendbe állították az 59/69-es típusú harckocsik továbbfejlesztett változatát, a 88-as típust, amelyet 105 mm-es löveggel és brit tűzvezető rendszerrel láttak el (ez lett a kínai harckocsik második generációja).
A harmadik generációs harckocsit fejlesztő csoport eközben két részre szakadt. Az egyik egy szovjet mintán alapuló, 125 mm-es löveggel ellátott harckocsit képzelt el, míg a másik egy radikálisabb kialakítású, az izraeli Merkava formáját követő, 120 mm-es löveggel felszerelt változatot javasolt. A kínai vezetés – többek között a kisebb fejlesztési kockázat és az alacsonyabb költségek miatt – végül az előbbi mellett döntött, másrészt a kínai hadseregnek már volt tapasztalata a szovjet típusú harckocsik üzemeltetésében.
A harmadik generációs harckocsit az 1980-as évek közepén kezdte el fejleszteni a Kínai Északi Ipari Művek (angol rövidítéssel NORINCO), amely 1990-re készítette el az első prototípust, és még abban az évben el is kezdték a teszteket. Az Öbölháború után a kínaiak levontak néhány fontos tanulságot, például azt, hogy a prototípusnak nem lenne sok esélye a korszerű nyugati harckocsik ellen, ennek következtében néhány módosítást hajtottak végre. 1992-re újabb négy prototípust építettek meg. 1994-től elkezdték tesztelni a harckocsit különböző terepviszonyok között. A tesztek megerősítették, hogy a harckocsi megfelel az elvárásoknak, majd ezután 1996 decemberében néhány példányt átadtak a kínai hadseregnek tesztelés céljából.
1998-ban végül befejezték a próbákat, és ekkor a harckocsi megkapta a végső elnevezését, amely a ZTZ–98 (98-as típus) lett. Ennek ellenére a 98-ast sohasem állították hadrendbe, hanem továbbfejlesztették. A harckocsi elejét ERA páncélzattal erősítették meg, és erősebb, 1500 lóerős motort építettek be. Az új változat a ZTZ–99 (99-es típus) jelöléssel látták el. Az első 40 darabot 2001-ben adták át a kínai hadsereg alakulatainak.
Harcászati–műszaki jellemzői
szerkesztésA harckocsi háromfős (parancsnok, irányzó, vezető) személyzette rendelkezik, akik közül a parancsnok és az irányzó a toronyban foglal helyet, míg a vezető ülése a törzs elülső részének közepén található.
Fegyverzet
szerkesztésHarckocsiágyú
szerkesztésA 99-es típus fő fegyverzete egy L/50 űrmérethosszúságú, 125 mm-es harckocsiágyú, melyet kétsíkú lövegstabilizátorral, hővédő köpennyel, valamint füstgázelszívóval is elláttak. Az ágyú töltését automata töltőberendezés végzi, amelynek segítségével az ágyú percenként 8 lövést képes leadni. A harckocsiban összesen 41 lövedék málházható be.
Az ágyúhoz többféle lövedéket rendszeresítettek. A hagyományos lövedékek (APFSDS, HEAT, HE-FRAG) mellett az orosz tervezésű, de Kínában licenc alapján gyártott, lövegcsőből indítható 9M119 Refleksz típusú páncéltörő rakéta indítására is képes, ezekből négy darab málházható be. Ezenkívül a legújabb fejlesztésű szegényítetturán-magvas lövedék is bevethető, amely 900 mm vastagságú páncélt üthet át 2000 m távolságban. Ezzel a lövedékkel 5 km távolságig van esély a pontos találatra, de csak akkor, ha a célpont és a tüzelő harckocsi is álló helyzetben van.
Másodlagos fegyverzet
szerkesztésA harckocsi másodlagos fegyverzetét egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuska és egy lövegcsővel párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska alkotja. A légvédelmi géppuska a parancsnoki kupolán kapott helyet, maximális lőtávolsága 1500 méter, lőszer javadalmazása 300 darab. A 7,62 mm-es géppuska a löveg jobb oldalán helyezkedik el, lőszer javadalmazása 2000 darab.
Védelem
szerkesztésA harckocsi páncélzatának pontos összetétele ismeretlen, ám a szakértők feltételezése alapján valószínűsíthető, hogy kínai fejlesztésű alumínium-oxid kompozit páncélzatot használnak. A harckocsi lövegtornyának elejét további kompozit, illetve nyílhegy alakú páncélzattal lehet megerősíteni. A harckocsi védelmét erősíti még a torony két oldalán beépített öt-öt füstgránát-vető. A harckocsit felszerelték továbbá egy egyedi elektro-optikai ellen-csapásmérő eszközzel is, amely az irányzó fedélzeti nyílása fölött található. A rendszer egy lézeres besugárzásjelzőből, továbbá egy doboz alakú aktív önvédelmi lézerből áll, amelynek rendeltetése, hogy nagy energiájú lézersugárral csapást mérjen az ellenség szenzoraira.
Felszereltség
szerkesztésA harckocsi tűzvezető rendszere lehetővé teszi, hogy amíg az irányzó tüzet nyit a célba vett ellenséges célpontra, addig a parancsnok új célpontot keressen. Felszerelték egy fedélzeti információ-feldolgozó rendszerrel, amely folyamatosan gyűjti és elemzi a GPS, valamint a megfigyelő-rendszerek adatait. A parancsnok ezen adatokat megjelenítheti a monitorán, megkönnyítve így a döntéshozatalt.
A parancsnok munkáját hat periszkóp könnyíti meg, amelyek segítségével 360 fokos szögben képes figyelni a környezetet. E panorámarendszer éjjellátó üzemmódba is állíthat. A parancsnok rendelkezik egy lézeres távmérővel is. Az irányzó munkáját egy két síkban stabilizált periszkóp és egy lézeres távolságmérő segíti. A harckocsi vezetője három periszkóppal rendelkezik, melyek közül a középső kicserélhető egy erősebb éjjellátó változatra.
Motor és erőtávitel
szerkesztésA harckocsi mozgékonyságát egy hazai gyártású, 150HB típusú, 1500 lóerős turbófeltöltéses dízelmotor biztosítja, amelynek segítségével a harckocsi 99 műúton 80 km/h, terepen pedig 60 km/h sebességre képes. Hatótávolsága 400 kilométer, ez póttartályokkal 600 kilométerre növelhető.
Típusváltozatok
szerkesztés98-as típus
szerkesztés- 98-as típus – Prototípus, ebből a fejlesztették tovább a 99-es típust. Az egyik fő különbség a két harckocsi között, hogy a 98-as személyzete négy főből áll, mivel abba nem építették be az automata töltőberendezést. Nem gyártották sorozatban.
- 98G típus – A 98-as típus automata töltőberendezéssel ellátott változata, amelyet hazai fejlesztésű 1200 lóerős motorral láttak el. Nem gyártották sorozatban.
99-es típus
szerkesztés- 99-es típus – az alapváltozat,
- 99G típus – a 99-es javított változata, amelyet aktív védelmi rendszerrel láttak el,
- 99A típus – a 99G típus utóda, annak modernizált változata,
- 99A1 típus – a legmodernebb, jelenleg rendszerben lévő típusváltozat, melynek jelentősen megerősítették a páncélzatát,
- 99A2 típus – Még fejlesztés alatt álló változat, amelyet új információs rendszerrel, illetve újonnan tervezett, nyíl alakú páncélzattal látnak. A harckocsit egy új, 140 mm-es löveggel szerelték fel, amely képes szegényített uránból készült lövedék kilövésére is. A fejlesztést jelentősen meggyorsították, miután Japán az új generációs 10-es típusú harckocsi fejlesztésébe kezdett.
Alkalmazó
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Type 99 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.