A ló mozgásformái
A ló mozgásformáinak fejlesztése és jármódjainak ismerete, idomítása a ló háziasításának kezdeteitől fontos volt az ember számára. Már a görögök felismerték a ló jelentőségét a sportban és a kultúrában, az olimpiai játékok fő attrakciója a ló- és a kocsiversenyek voltak. Az első lovaskönyv szerzője Szókratész tanítványa, Xenophón történetíró, aki a görög hadsereg ezredese volt. Peri hippikés című, a lovaglás művészetéről és a lovasvezér kötelességéről szóló művében, lefektette a lovaglás művészetének ma is érvényben lévő alapeszméit. Xenophón a ló megértésén alapuló idomítást tanította. Tankönyvként használták, akik lovagolni tanultak, de megtanította azt is, miképp kell a lovas és a ló között bajtársi viszonyt kialakítani. A Xenophón által lefektetett alapeszméken alapul az egész modern világ lovastudománya.
Bemutató felállítás
szerkesztésA lovat álló helyzetben kell bemutatni, hogy testtájai elbírálhatók legyenek. Amelyik ló nem képes négy lábon, egyensúlyban megállni, azt nem lehet elbírálni. Szabályos felállításnál az elővezető – mindig jobbra fordítva – lépésben a kijelölt helyre vezeti a lovat. Cél, hogy a ló négy lábon álljon egyensúlyban, lábait egyenletesen terhelve, egyiket sem pihentetve úgy, hogy a bíráló felől mind a négy láb látható legyen.
Lépés
szerkesztésA lépés a ló legnyugodtabb, leglassúbb és legkímélőbb jármódja.
A lépés mozzanatai:
- felemelés,
- előrenyújtás,
- letétel,
- megterhelés
- eltolás.
A lépéskor négy patadobbanást hallunk. A lépés négyütemű, lábsorrendje pedig:
- bal hátsó
- bal első
- jobb hátsó
- jobb első.
A ló lépés jármódjának fajtái
- Összeszedett lépés
- munkalépés
- középlépés
- nyújtott lépés[1]
Akkor szabályos a lépés, ha a patadobbanások egyenlő időközökben követik egymást. Ha az azonos oldali lábak közel egy időben lépnek, akkor a ló passzban jár. Ezt a díjlovaglásban súlyos hibának tekintik, amit nagyon nehéz, szinte lehetetlen korrigálni. A fiatal lovat a lépés szabályosságának megőrzése érdekében csak szabadlépésben, tág keretben célszerű lovagolni.
Ügetés
szerkesztésEz a ló mozgásforma a legősibb és legtermészetesebb. Ha fokozzák a ló gyorsaságát, vagy ha menekül, akkor vágtázni kezd. Ha egy ló mély vízbe kerül, ügető mozgással úszik. Ügetéskor a ló átlós lábai (diagonális lábak) dolgoznak együtt. Az ügetés kétütemű: egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó lábpár dobbantását.[2]
Az ügetés fajtái a jármód hossza, magassága, gyorsasága szerint:
- közönséges, vagy utazó ügetés
- gyors, hosszú, vagy repülő ügetés
- versenyügetés
- tisztátalanul ügetés - elülső lábaival ügető mozgás szerint mozog, hátul pedig galoppozik.
Az ügetés természetes jármód, azonban lóverseny futam közben, amikor a ló ereje megfeszítésével küzd a győzelemért, az ügető jármód megtartása (ahelyett, hogy a gyorsabb vágtába váltana) a sok évtizedes tenyésztés és nagyon gondos idomári felkészítés eredménye.
Versenyügetéskor a ló 48–50 km/óra sebességgel halad. A ló megnöveli lépéshosszát és előrelendülő hátsó lábával az azonos oldali elülső lába mellé, esetenként az elé lép.
Poroszkálás
szerkesztésA ló apró, kitartó léptekkel, egyenletes ütemben halad. A természetben így mozog a teve, az elefánt, a zsiráf és a medve is. Két dobbantás hallatszik, de az egyoldalú végtagok dolgoznak egyszerre. Egyszerre lép a jobb elülső és a jobb hátulsó, majd a bal elülső és a bal hátulsó láb. Az ügetés jóval gyakoribb mozgásforma a lovaknál, mint a poroszkálás, de néhány ló természetéből fakadóan jobban kedveli a poroszkálást. A poroszkálás gyorsabb haladást tesz lehetővé, mint az ügetés, és kevésbé megterhelő a lovasnak, viszont kisebb stabilitást nyújt, főleg egyenetlen talajon.
Vágta
szerkesztésA ló leggyorsabb mozgásneme. A ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtagízületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe.
Kenter
szerkesztésNyugodt, lassú és kímélő vágta. Három dobbanást hallunk. A külső hátsó láb dolgozik egyedül, ez fog először talajt, a belső hátsó és az ellentétes külső elülső láb egyszerre ér talajt, a belső elülső láb felett repül előre a test, s ez nyúlik messze előre és az éri utoljára a talajt.
A kentervágta aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre:
- jobbra vágta - jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre.
- balra vágta - a balra vágta a jobbra vágta fordítottja.
Galopp (versenyvágta)
szerkesztésA galopp a legmegterhelőbb jármód a ló szervezete számára. Négy dobbanást hallunk. Az együttdolgozó átdolgozó átlós lábpár (belső hátsó és külső első) talajfogása egymáshoz viszonyítva kissé késik s így ez két, de egymáshoz közeli dobbanást hallat. A galopp hatalmas vágtaugrások folyamata, s a lebegő szakasz hosszú. Lebegés után a talajfogás sorrendje: külső hátsó láb, belső hátsó láb, külső elülső, belső elülső láb.
Ugrás
szerkesztésA ló természete szerint inkább kikerüli az akadályt, mintsem átugorja azt. Mivel azonban rendelkezik az ugrás képességével, könnyen idomítható erre a mozgásformára. A ló álló helyzetből, lépésből, ügetésből és vágtából is képes ugrani.
Az ugrásra a hidegvérű lovakon kívül minden ló képes.
A hátralépés
szerkesztésEz a mozgás a lovak veleszületett mozgása, de önakaratukból ritkán használják. A hátralépés a ló számára energiaigényes, fárasztó, de kiképzett lótól csak a földtől elemelt végtagokkal történő hátrálás fogadható el. A képzetlen ló nehézkesen hajtja végre. Okai a következőek:
- az elülső végtag – amely ebben a mozgásban az impulzust adja – gyengébben izmolt és függesztő öve is lazább mint az előrehaladást biztosító hátulsó végtagé.
- az elülső végtag ízületeinek szögei is kedvezőtlen állásúak a hátralépés szempontjából.
- a test súlypontja közelebb helyeződik az elülső végtag párhoz, ezáltal a gravitáció sem segíti ezt a mozgást.
A hátralépés kétütemű vagy csaknem kétütemű mozgás, amit a végtagok ügetés lábsorrendben történő mozgatásával végez a ló. A két átlós láb pár egyidejűleg vagy csaknem egyidejűleg mozog hátrafelé, de a levegőben lévők előbb talajt érnek mint a súlyt viselők, így lebegés nincs. A hátulsó végtagot felemelése után az ellenoldali hátulsó végtag csípő, térd, és csánk ízületének nyújtó izmai lendítik hátrafelé.
Magasiskola gyakorlatok
szerkesztés- Levade
- Pesade
- Piaffe
- Capriole
- Croupade
- Ballotade
- Courbette
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Boros Sándor: Jármódok. [2011. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 22.)
- ↑ Az ügetés mozgássorozata. [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
Források
szerkesztés- Sótonyi Péter Tamás: Az állatok mozgásának elemzése - A csirke kikelésétől a Spanyol Lovasiskoláig [1]