A vita érvelési szakasza

A vita szakaszaiSzerkesztés

Egy ideálisnak vélt vitában négy szakasz különíthető el egymástól, melyek a következők:

  • a konfrontációs szakaszban a véleménykülönbség felszínre kerül,
  • a nyitó szakaszban nyilvánossá válnak a vita szerepei és elköteleződési és eldől, van-e elég "közös pont", amely lehetővé teszi a véleménykülönbség feloldását.
  • Az érvelési (argumentációs) szakaszban történik a kritikai ellenvetések visszaverése, majd
  • a záró szakaszban a vita eredménye megfogalmazódik - ha nincs egyetértés, akkor véleménykülönbség feloldása nem történt meg.

Minden szakaszhoz különböző szabályok kapcsolódnak, melynek teljesülniük kell a vita folyamán, továbbá leírják, hogy hogyan kell a feleknek a racionális vitában viselkedniük. Ahhoz, hogy céljainkat elérjük a vita folyamán, észszerű tehát ennek megfelelően viselkedni. Így, ilyen értelemben ezek a szabályok a racionális vita normatív modelljét is jelentik. A következőkben az argumentációs szakasz szabályait fogjuk részletesen górcső alá venni.

Az argumentáció szó jelentéseSzerkesztés

Az argumentáció egy olyan okkal való bizonyítás, amely egy gondolat vagy cselekvés megváltoztatására irányul és egy álláspont igazolására szolgál. Bizonyítás során azokból a kijelentésekből indulunk ki, melyek már alátámasztottak és igazoltak, a bizonyítékok megkérdőjelezhetetlenek, ahogy az álláspont is. Érdekesség, hogy a XX. században második felében alakult ki azon elméleti keret, melyben a bizonyítás, mint szempont- és eszközrendszer, illetve mint a szöveg tulajdonsága érvényesülhet. Daniel J. O’Keefe megkülönböztette az argumentációt, mint valamely érv létrehozását és az argumentációt, mint valamely érvek ütköztetését. (vö. O’KEEFE 2001, 575–583)

Az argumentációs szakasz szabályaiSzerkesztés

  1. a feleknek érveléssel indokolniuk kell saját álláspontjukat
  2. a feleknek érvekkel alátámasztva kritizálniuk kell a másik érvelését
  3. a feleknek csak annyit szabad felhasználni az érvelésben, amennyit a másik elkötelezettségei megengednek
  4. aki olyat állít, ami nincs benne a másik elkötelezettségeinek halmazában, annak indokolnia kell állítását

Az argumentációs szakaszban a szabályok segítségével, azt fogalmazzuk meg, hogy a résztvevőknek milyen módon kell megnyilatkozniuk. Egy elemi vita folyamán a protagonista fél felvezet egy álláspontot, amit az antagonista fél megkérdőjelez. Az álláspontot felvezetőnek érveket kell hoznia, hogy védje álláspontját. A vitában azt kell eldönteni, hogy az említett érvek alapján helyesek-e a premisszák, vagyis a képviselt álláspont. Az a vita, melyben az egyik személy állít valamit és a másik pedig szkeptikusan lép fel vele szemben aszimmetrikus vitának nevezzük. A szerepek aszimmetriája miatt a két fél érvei nem összehasonlíthatóak, mindkét fél a saját álláspontját védi, és a másikét támadja.

A saját álláspont bizonyításakor a következőképp járhatunk elSzerkesztés

  • Internális bizonyítás: a másik által elfogadott állításokból vezeti le a saját álláspontját, ez a legmeggyőzőbb bizonyítási forma
  • Externális bizonyítás: új bizonyítékok bevezetése indoklással
  • Tipikus hiba: a bizonyítási kötelezettség áthárítása

Az ellenfél álláspontjának kritizálása során pedig ígySzerkesztés

  • Internális kritika: az ellenfél által elfogadott premisszák alapján kritizálni az álláspontját (érvelési hibák kimutatása),
  • Externális kritika: új bizonyítékok, ismeretek bevezetése indoklással, majd ezek alapján a másik álláspont bírálata.

Csak akkor kell az álláspontok megindokoltságát összehasonlítani, ha nincs egyértelmű eredmény. Az internális bizonyítás és kritika nem hoz új információt a vitába, csak azokat használja fel az álláspont bizonyításához, illetve a másik érvelésének kritikájához, amelyek explicite vagy implicite benne vannak a másik érvelésében. Externális bizonyításról illetve externális kritikáról akkor beszélünk, ha a másik fél által még el nem fogadott új bizonyítékok, addig fel nem használt információk is felhasználásra kerülnek, ez a gyakoribb eset. Externális bizonyítással és kritikával a probléma új megvilágításba kerülhet, a felek új információkhoz jutnak. Az új információk jelentősen segítik a vita céljának elérését, de mint a negyedik szabály rámutat, a feleknek új információk esetén joguk van bizonyítékokat kérni, és az új információk csak azután használhatók fel, miután a másik azt elfogadta.

Aszimmetrikus vitaSzerkesztés

Az aszimmetrikus vita lehet: bírósági tárgyalás vagy diplomavédés.

  • Bírósági tárgyalás: Az ügyész feladata, hogy bizonyítsa a vádlott bűnösségét, míg az ügyvédé, hogy az előadott bizonyítékok alapján azt bizonyítsa be, hogy korántsem biztos a személy bűnössége, vagyis nincs más teendője, mint kritizálni az ügyész érvelését.
  • Diplomavédés: Az opponens feladata, hogy kritikusan lépjen fel a vizsgázóval szemben, de a saját álláspontját nem kell kifejteniük és megvédeniük.

Az aszimmetrikus vitahelyzetekben nem tudjuk a két vitázó érveit összehasonlítani, az a személy, aki a szkeptikus pozícióban van, gyakran olyan követelményeket támasztanak az állító érvelésével szemben, amit sokszor nem lehet elvárni.

Példa:

- Kata: Hűű ez a fiú nagyon aranyos és kedves veled, biztosan tetszel neki!
- Kira: Kedvesnek ugyan kedves, de az még nem jelenti azt, hogy randira is el fog hívni vagy járni szeretne velem.

Ebben az esetben Kira ellenvetése indokolt, ugyanakkor a barátnője által adott indoklást sem lehet elhanyagolni.

Vagy:

- Alma: Biztosan megcsalt. Napok óta fel sem hív, ha meg én keresem, akkor meg nem veszi fel a mobilját.
- Bíborka: Á, dehogy, nem létezik. Hiszen rajtad kívül nincs más barátnője és még csak pár hónapja jártok. Lehet valami komoly dolga van és napközben, azért nem tudja felvenni a telefont.
Különben is, ha valami baja lenne veled, biztos megmondaná. Te magad mondtad, hogy nagyon szeret téged, kétlem, hogy megcsalna.
- Alma: Ugyan már, az semmit nem jelent! Ki tudja, hogy merre járt az elmúlt napokban és mit történt vele. Sosem lehet tudni, hogy a barátai éppen mire beszélik rá!

Összetett vitaSzerkesztés

Az aszimmetrikus vita során, nem csak egyetlen álláspont merülhet fel. Összetett vitáról beszélünk, mikor több és különböző álláspont melletti elköteleződés figyelhető meg. pl: Politikai beszéd.

A viták többségénél a másik fél nem csak érveket akar hallani egy adott állásponttal kapcsolatban, hanem tagadni is szeretné azt. Ilyenkor kevert vita helyzetről beszélünk, mindkét félnek érvekkel kell alátámasztani álláspontját.

A szimmetrikus vita esetében, a partnerek részben ellentmondó állítást szegeznek egymásnak, ilyenkor el kell dönteni, hogy kinek van igaza. Gyakran fennállhat az a helyzet, hogy valamelyik fél megpróbál kibújni a bizonyítás feladata alól, ami érvelési hiba. A szimmetrikus vitában az a cél, hogy aki állít valamit, annak azt be is kell bizonyítania. Ezt a legkönnyebben, így lehetne ábrázolni:

Példa:

– Balázs: Ennek a mikroökonómiának semmi értelme, nem érdekel ez az egész és ennek a későbbiekben úgy sem veszem hasznát.
– Márk: Ezt honnan veszed?
– Balázs: Most ezt komolyan kérdezed? Szerinted mi értelme lenne? Nem közgazdász szeretnék lenni.

A modellből láthatjuk, hogy a racionális vita előfeltétele, hogy a vitázó felek egyetértésre törekedjenek. Meg kell állapítaniuk, hogy mi legyen a vita témája, milyen szabályok szerint haladjanak, és az általuk felhozott érveket mikor tekintsék jónak-elfogadhatónak illetve rossznak-elfogadhatatlannak. Ezen túlmenően, el kell fogadniuk egymás bizonyítékait, meggyőzésnél pedig, a két fél által elfogadottakra kell támaszkodniuk. Ha mindezek nincsenek meg, akkor nem jöhet létre racionális vita. A négy argumentációs szabály feltételezi, hogy létezik közös alap.

ForrásokSzerkesztés