Főmenü megnyitása

Az absolutivus (abszolutívusz) nyelvtani eset (a jelöletlen alany), amely az ergatív nyelvekben az ergativus kísérője. Az absolutivus rendszerint végződés nélküli, vagyis jelöletlen, így hasonlít a többi, azaz alanyesettel és tárgyesettel rendelkező nyelv nominativusához. Azokban a mondatokban fordul elő, amelyben nincs a cselekvésnek tárgya, és az alany – mint cselekvő – magában áll. Ezekben a mondatokban az absolutivus jelöli az alanyt. Funkcióját tekintve a magyar alanyesettel egyenértékű. Azokban a mondatokban, amelyekben a cselekvésnek tárgya van, az absolutivus esetében az a főnév áll, amelyre a cselekvés irányul, miközben az alany ergativusban áll.

Az absolutivust néha pontatlanul nominativusnak tekintik a magyar szakirodalomban, aminek oka a végződés hiánya (a magyarban ugyanis az alanyeset jelöletlen). Előfordulnak azonban olyan nyelvek – mint például a hettita nyelv –, melyekben egyszerre létezik absolutivus és nominativus is.

Példa a sumer nyelvből:

lugal-Ø muĝen
Király-abszolutívusz jött
„Jött a király.“ (tárgyatlan)
lugal-e bàd-Ø insìg
Király-ergatívusz falak-abszolutívusz ledöntötte
„A király ledöntötte a falakat.“ (tárgyas)

IrodalomSzerkesztés

  • Hadumod Bußmann: Lexikon der Sprachwissenschaft. Stuttgart: Kröner-Verlag, 2002; ISBN 3-520-45203-0
  • Edzard Dietz-Otto: A Sumerian Grammar. Leiden: Brill-Verlag, 2003