Az acceptilatio (latin) az ókori római jogban az átvétel elismerését jelentette. Az adós kérdésére a hitelező válaszával (acceptilatio verbis), vagy a hitelező bevételi könyvében való jóváírással (acceptilatio litteris) történt. Az acceptilatio megszüntette az adós tartozását, akár történt fizetés, akár nem. Az acceptilatio verbis csak szóbeli szerződésből származó követelés megszüntetésére volt alkalmas.

Forrás szerkesztés

  • Uj Idők Lexikona 1-2. A - Assisi (Budapest, 1936) 36. old.