Főmenü megnyitása

Az Adelophryne a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az Eleutherodactylidae családjába tartozó nem.[1][2] Dél-Amerikának az Andoktől keletre eső területein honosak.[2]

Infobox info icon.svg
Adelophryne
Adelophryne mucronatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Eleutherodactylidae
Lutz, 1954
Alcsalád: Eleutherodactylinae
Nem: Adelophryne
Hoogmoed & Lescure, 1984
Elterjedés
Adelophryne pachydactyla map-fr.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Adelophryne témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Adelophryne témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

Az Adelophryne nembe tartozó békák kis méretűek, a kifejlett egyedek mérete nem haladja meg a 17 mm-t.[3] Pupillájuk ovális, vízszintes elhelyezkedésű. A hallószerv jól kivehető. Ujjai ellapultak, rajtuk aszimmetrikusan csúcsosodó, laterálisan rovátkált hosszúkás korongok helyezkednek el. Ujjaikon nincs úszóhártya. A negyedik ujj kisebb, mint a többi. A hímeknél nagy méretű torokzacskó figyelhető meg.[1]

Nevének eredeteSzerkesztés

A név a görög adelos (láthatatlan, ismeretlen) és phryne (béka) szavakból ered, arra utal, hogy ezeket a kis méretű békákat egészen az utóbbi időkig alig sikerült megfigyelni.[1]

RendszerezésSzerkesztés

A nembe az alábbi fajok tartoznak:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c (1984. december 1.) „A new genus and two new species of minute leptodactylid frogs from northern South America, with comments upon Phyzelaphryne (Amphibia: Anura: Leptodactylidae)”. Zoologische Mededelingen 58, 85–115. o.  
  2. a b Frost, Darrel R.: Adelophryne Hoogmoed and Lescure, 1984. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. American Museum of Natural History, 2017. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
  3. Hedges, S. B. (2008). „New World direct-developing frogs (Anura: Terrarana): Molecular phylogeny, classification, biogeography, and conservation”. Zootaxa 1737, 1–182. o.  

ForrásokSzerkesztés