Wikipédia

Dúr-Kurigalzu

ókori romváros Irakban, régészeti lelőhely
(Akarkúf szócikkből átirányítva)

Dúr-Kurigalzu (mai neve Akarkúf, angolul: Aqar Quf / Aqarquf, arabul: عَقَرْقُوف) ókori kasszita város Dél-Mezopotámiában, Irak területén, Bagdad kormányzóság és Anbár kormányzóság határán, a Tigris és a Dijála folyók összefolyásánál, Bagdadtól mintegy 30 km-re nyugatra. Jelentős régészeti lelőhely. A várost I. Kurigalzu (†i.e. 1375), Babilónia kassú (kasszita) királya alapította. A kasszita dinasztia kihalása után (i.e. 1155 körül) lakói elhagyták. A város jelentőségét jelzi, hogy neve szerepel II. Amenhotep (Amenófisz) egyiptomi fáraó i.e. 1351 körül épült halotti templomának városnév-listáján.[1]

Dúr-Kurigalzu
Akarkúf / Aqar Quf
A zikkurat 2010-ben
A zikkurat 2010-ben
Alapítási. e. 14. század
AlapítóI. Kurigalzu
Megszűnési. e. 12. század
Okaelnéptelenedés
Lakóikassziták
Elhelyezkedése
Mezopotámia ókori települései
Mezopotámia ókori települései
Dúr-Kurigalzu (Irak)
Dúr-Kurigalzu
Dúr-Kurigalzu
Pozíció Irak térképén
é. sz. 33° 21′ 13″, k. h. 44° 12′ 08″Koordináták: é. sz. 33° 21′ 13″, k. h. 44° 12′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Dúr-Kurigalzu témájú médiaállományokat.

Az egykori város szembetűnő emléke az akarkúfi Zikkurat, amelynek magja – az időjárással dacolva – napjainkig fennmaradt. 52 méteres magasságával és jellegzetes, részben lepusztult formájával ez a romváros messziről látható jelképe. A sivatagban vándorló karavánok és a modern autósok számára egyaránt jelzi az útirányt és Bagdad közelségét. A föld alatt fekvő rommezőt 1942–1945 között tárták fel. A zikkurat körül feltártak több nagy templomot, melyeket Mezopotámia isteneinek szenteltek, továbbá egy 420 000 m2 alapterületű királyi palotát.[2]

A Bagdadból megközelíthető látványos rommező az iraki háború előtt az ország egyik legismertebb és legtöbbet látogatott műemléke volt. A zikkuratot európai utazók már a 17. századtól kezdve látták és leírták. Impozáns megjelenése miatt sok európai és amerikai turista összetéveszti Bábel tornyával, amelynek (jóval kevésbé látványos) maradványai Babilon romvárosában találhatók, Bagdadtól délre, Hilla város mellett.[3]

A város neve szerkesztés

A dúr (dūr) szó jelentése akkád nyelvben várat, erődöt jelent, ezt követi az alapító és birtokló uralkodó neve. Dúr-Kurigalzu tehát „Kurigalzu (király) erődjét” jelenti. A kassú (kasszita) dinasztiából származó (I.) Kurigalzu király nevének valószínű jelentése „a kassúk pásztora”. [4] [5] Ez a névadási hagyomány az Óbabiloni Birodalom idejéből származik (pl. Dúr-Ammí-ditána), és még az asszírok idején is előfordult (pl. Dúr-Sarrukín).

Történelme szerkesztés

Dúr-Kurigalzu városát a kassú (kasszita) dinasztiából való I. Kurigalzu(wd) király, Babilon uralkodója alapította az i.e. 14. század elején. Egy kelet-nyugati irányú homokkő dombháton fekszik az Eufrátesz és a Tigris folyók közötti területen. A vele szomszédos Akarkúfi-mélyföldet az ókortól egészen a huszadik századig minden évben rendszeresen elöntötte a folyók áradása, a mélyedés az év egy részében víz alatt maradt. A város az Eufráteszből nyert friss ivóvizet az ókori Patti-Enlil-csatornán keresztül, amelyet az i.sz. 10. században az Abbászida Kalifátus épített ki hajózó csatornává, Ísza-csatorna (Náhr-Ísza) néven. Dur-Kurigalzu városa az alapító Kurigalzu király uralkodása alatt Óbabiloni Birodalom fővárosaként működött. Később is a birodalom egyik jelentős városa maradt.[2] A kassú dinasztia megdöntése után az i.e. 12. század folyamán még állandóan lakott helység volt, de fokozatosan elnéptelenedett. Mai tudásunk szerint a templomegyüttes még az i.e. 7. században, az Újbabiloni Birodalom idején is működött. A középkori muzulmán elözönlés után, főleg az i.sz. 9–14. századokban Akarkúf környékén arab települések és temetkezési helyek keletkeztek. A környék beépülése napjainkban is folytatódik.[6]

1616-ban a helyet meglátogatta Bengt Bengtsson Oxenstierna(wd) svéd utazó és diplomata, királyi tanácsos.[7] Az első újkori térkép, amelyen Akarkúf (Agar Quf) neve megjelent, Edward Ives 1773-es útleírásában szerepel.[8] 1811-ben Claudius Rich(wd) angol régész, asszirológus készített róla leírást.[9]

1837-ben Francis Rawdon Chesney(wd) angol tábornok adott róla jelentést, több expedíció feljegyzései alapján (Akerkuf, Agger Koof, Akar-kuf néven).[10] A 19. század közepén Henry C. Rawlinson angol asszirológus az akarkúfi lelőhelyet Dúr-Kurigalzu ókori várossal azonosította.[11]

A zikkurat szerkesztés

 
A zikkurat (1915-ös fotó).
 
A zikkurat eredeti építőanyagai és rétegei

A dur-kurigalzui (a mai köznyelvben akarkúfi) zikkurat az i.e. 14. század elején épült, I. Kurigalzu király uralkodása alatt. A város nyugati részén emelkedik. Enlilnek, Babilon főistenének dicsőségére szentelték fel, aki a sumérok hite szerint uralta a szelet, a levegőt, a földet és a vihart.[3][4]

A zikkurat alapterülete 69 x 67 méter. Égetett téglákból épült támfalakból, a rétegek között nádkötegekkel erősített vályog kitöltésből épült. Az égetett téglák között nagy számban találhatók nyomott pecséttel készült téglák, melyeken Kurigalzu neve olvasható, és az, hogy a király e templomot a nagy Enlil istennek szentelte.[12] A zikkurat magja 52 méter magasan emelkedik környezete fölé (más adatok szerint 57 méterre). Eredetileg 70 méter magas lehetett. A hasonló dél-mezopotámiai zikkuratokat (Ur, Uruk, Babilon) a több ezer év időjárása az első emelet magasságáig erodálta. Az akarkúfi zikkurat ezekhez képest figyelemre méltóan jó állapotban maradt fenn.

A zikkurattal szemben állva, az első emeleti körbefutó terasz szintje három fő lépcsősoron át közelíthető meg.[13] Az első szintből áll ki a zikkurat magjának megmaradt fő tömbje, mely napon szárított négyszögletes vályog tömbök vízszintesen lerakott rétegeiből áll. Minden hetedik téglaréteg után egy sűrűn kötegelt, tömör nádnyalábokból összerótt paplan-réteg van beágyazva, mely összefogja az épített struktúrát. Egy másik lépcsősort is feltártak, mely a város felé eső terasz-oldal közepétől indul és a templom-komplexum felé vezet, ezt bitumenbe ágyazott tömör égetett téglákból rakták.[14][15]

A romváros szerkesztés

 
A részben feltárt templomegyüttes
 
Ajtó sarokkő Akarkúfból, a Tell-al-Abjád lelőhelyről, rajta Kurigalzu király és palotájának neve („E-GAL-KI-SAR-RA”). Szulejmánijjai Múzeum, Szulejmánijja
 
Férfi fejszobor Dúr-Kurigalzuból, I. Marduk-apla-iddína király uralkodásának idejéből, Irak Múzeum, Bagdad

A kassú időkben 225 hektárnyi területet égetett téglákból rakott kettős fal vette körül, melyet I. Kurigalzu király építtetett. Utódja, II. Kurigalzu i.e. 1330 körül átépítette.[16] A falon belül állt a zikkurat, és az eddig feltárt három palota, kilenc templom és öt azonosított lakóház.[17]

Feltárása szerkesztés

A romváros felmérése során a régészek több jól elkülöníthető domborzati szektort határoztak meg és jelöltek ki. A nemzetközi régészeti irodalomban leggyakrabban az angol névformák használatosak. Az „A-domb” (Mound A) a zikkurattól 100 méterre délre emelkedik. További megnevezett kiemelkedések még a Tell Ahmar, Tell Abu-Sidzsár (Shijar), Tell al-Abjád (al-Abyad) és városi nép lakónegyede.

1942–1945 között a romváros területén nagyszabású brit–iraki közös ásatásokat és feltárást végeztek, melynek egyik vezetője Taha Baqir(wd) (1912–1984) iraki asszirológus volt, a bagdadi Irak Múzeum akkori titkára (későbbi főigazgatója), az Iraki Állami Régészeti Hivatal (Directorate-General of Antiquities) megbízásából, másik vezetője Seton Lloyd(wd) (1902–1996) angol régész, egyetemi tanár, az 1932-ben alapított Iraki Brit Régészeti Iskola (British School of Archaeology in Iraq), a későbbi Brit Irak-Intézet (British Institute for the Study of Iraq) főmunkatársa.[12][14][18] A munkák kiterjedtek a zikkurátra, három templomra és II. Kurigalzu király palotájára. Száznál több ékírásos táblát találtak a kassú (kasszita) korszakból, ezeket a bagdadi Irak Múzeum állományába vették.[19] Találtak egy ékírásos kudurrut, a kőbe vésett törvények oszlopát (azonosítója: IM 49991) Nazimaruttas(wd) kassú király uralkodásának ötödik évéből.[20] Az ásatások során több, életnagyságnál nagyobb szobor töredékeit találták meg, ezeken az eddig ismert legnagyobb kassú-sumer feliratmennyiséget azonosították.[21][22]

 
A dúr-kurigalzui palotanegyed maradványainak 3D rekonstrukciója
 
A templomegyüttes 3D rekonstrukciója

1968–1975 között az Iraki Állami Régészeti Hivatal, a kormány megbízásából folytatta az ásatásokat a zikkurat körül, a Szaddám Huszein alelnök, majd elnök által elhatározott restaurálási projekt keretében. [23] [24] [25] [26]

Ebben az időszakban az akarkúfi rommező központi dombját ásták meg, a zikkurat és a nagy Enlil-templom körül, valamint az ezektől kb. egy kilométerre délnyugatra fekvő Tell al-Abjád dombot, ahol egy nagy méretű palotát tártak fel. Itt ékírásos, égetett agyagtáblákat találtak, I. Marduk-apla-iddina(wd) király idejéből (uralk. i.e. 1171 – i.e. 1159). Az egyik templom restaurálásakor egy korsónyi ezüst dirhemet találtak a középkori muzulmán ilhánok idejéből.[27]

1977–1980 között a templom környezetében végeztek ásatásokat Szúfi Anvar-Rásid és Amíre al-Khajját vezetésével. Kövezett utakat és téglafalakat tártak fel, a téglapecsétek szerint Enlil és Ninlil isteneknek szentelve. Kassú időkből származó temetkezési edényeket, feliratos köveket és két elefántcsontból készült női figurát találtak. [28] [29] [30]

1992-ben, 1993-ban és 2001-ben iraki régészek a város Tell Abu-Sidzsár nevű részét tárták fel. Itt késő kassú kori és korai pártus–szászánida leletek kerültek elő. Gipszburkolatra felrakott falfestmények töredékeit (hasonlókat a Tell al-Abjádban találtakhoz), hengeres pecsétnyomót, és ékírásos agyagtáblákat. Ezek a táblák még feldolgozás, kiolvasás előtt eltűntek az iraki háború utáni káoszban. Annyit lehet tudni, hogy Nazimaruttas király idejéből datálódtak (uralk. i.e. 1307–1282 BC). Tell Abu-Sidzsár a zikkuráttól egy kilométerre nyugatra, Tell al-Abjádtól mintegy 500 méterre fekszik, és területének nagyrészét már erodálta a modern mezőgazdaság és urbanizáció.[31]

Az épületek 20. századi restaurálása során jelentős kárt tettek a leletek fölött fekvő eredeti épületszerkezetekben ugyanúgy, ahogy Babilon rekonstrukciója során is történt.[32][33]

Az 1990-es évek közepén egy olasz régészcsoport elvégezte a zikkurat fotogrammetriai felmérését.[34]

A Tell al-Abjád-i falfestmények szerkesztés

A kassú (kasszita) időszak legfontosabb leletei az uralkodói palota romjai között és a zikkurattól kb. egy kilométerre délnyugatra fekvő Tell al-Abjád területén kerültek elő. A palota mind a négy ásatási rétegében falfestmények maradványait találták, melyeken emberek ünnepi felvonulása, gyümölcsök ábrázolása és geometriai díszítőelemek ismerhetők fel.[35]

Az ünnepi felvonulások (processziók) jelenetei a kései kassú korszakból, I. Marduk-apla-iddina király idejéből valók.[36] A falfestmények többsége a palota belső helyiségeiben található, ezek valószínűleg nyilvános gyűléstermek vagy reprezentációs terek lehettek. Ezeket az egyik utolsó kassú király, IV. Kastilias(wd) idejére datálják (uralk. i.e. 1232 – i.e. 1225).[35] A palota épülettömbjének nagy része még feltáratlan.

Állapota a 2000-es években szerkesztés

 
A zikkurat 2010-ben

A legutóbbi évszázadban az akarkúfi rommezőt komoly mértékben károsítja a környezetszennyezés és az előrehaladó urbanizáció. A zikkurat erózióját és az épületromok állagromlását természeti tényezők, savas esők és emelkedő talajvíz erősíti. A zikkurat (főleg annak délnyugati oldala) leomolhat, ha nem tesznek megelőző állagmegóvási inézkedéseket. Bagdad elővárosai és ipari negyedei egyre közelebb nyomulnak a romokhoz. Az aktív mezőgazdasági termelés alá vont területek is a rommező széléig érnek. Az 1980-as években újabb lakónegyedeket kezdek építeni, közvetlenül az ókori városfalak szomszédságában. Az irak–iráni háború idején az iraki hadsereg erődítési munkákat végzett a közelben, árkok kiásásával rombolták a lelőhelyet.

Az iraki háborút, az amerikai csapatok bevonulását és Szaddám Huszein megdöntését követő káoszban a személyzet elmenekült, a lelőhely súlyos károkat szenvedett, a múzeumot kifosztották. A múzeum és a látogatóközpont épületei megsemmisültek. 2008 folyamán az amerikai katonai hatóság és a helyi önkormányzat közösen kidolgozott egy újjáépítési tervet, de a bagdadi Történelmi és Régészeti Minisztérium támogatása elmaradt, a projekt elakadt.[37]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ E. Edel – M. Görg (2005). „Die Ortsnamenlisten im nördlichen Säulenhof des Totentempels Amenophis’ III.” (német nyelven). Ägypten und Altes Testament, Wiesbaden (50).  
  2. ↑ a b T. Clayden, Kurigalzu I and the Restoration of Babylonia, Iraq, vol. 58, pp. 109-121, 1996
  3. ↑ a b Timothy Clayden. Kardunias. Babylonia under the Kassites 2., Dur-Kurigalzu: New Perspectives (angol nyelven). Walter de Gruyter GmbH & Co KG (2017) 
  4. ↑ a b J.A. Brinkman. Materials and Studies for Kassite History Vol I: A Catalogue of Cuneiform Sources Pertaining to Specific Monarchs of the Kassite Dynasty. Oriental Institute of the University of Chicago (1976). ISBN 0-918986-00-1 
  5. ↑ K. Balkan. Die Sprache der Kassiten.. AOS American Oriental Society (1954) 
  6. ↑ Timothy Clayden. Aspects of the early history of the Kassites and the archaeology of the Kassite period in Iraq (c.1600-1150 BC). (PhD disszertáció). Oxford University (1989) 
  7. ↑ Daniel Potts, T. Daniel (2021). „Bengt Bengtsson Oxenstierna (1591–1643): A critical reassessment of his two journeys to the Near East” (északi számi nyelven). Fornvännen. Journal of Swedish Antiquarian Research (116.2), 114-128. o.  
  8. ↑ Edward Ives. A voyage from England to India, in the year MDCCLIV. – And a historical narrative of the operations of the squadron and army in India, under the command of vice-admiral Watson and colonel Clive in the years 1755, 1756, and 1757; including correspondence between the admiral and the nabob Serajah Dowlah (etc.) (angol nyelven) (1773) 
  9. ↑ Claudius James Rich. Narrative of a journey to the site of Babylon in 1811. Duncan and Malcolm (1839) 
  10. ↑ Francis Rawdon Chesney. Narrative of the Euphrates Expedition (…) 1835, 1836, and 1837, (Original publisher: Spottiswood and Co.) (angol nyelven), Nabu Press [1868] (2010). ISBN 978-1-143-08161-3 
  11. ↑ H.C. Rawlinson, E. Norris. A selection from the historical inscriptions of Chaldæa, Assyria, & Babylonia., The cuneiform inscriptions of Western Asia (angol nyelven) (1861) 
  12. ↑ a b Taha Baqir. Iraq Government Excavations at Aqar Quf, 1942-1943. Iraq Supplement., 1-16. o. (1944) 
  13. ↑ M.A. Mustafa (1946). „Stairways of the ziggurat”. Iraq (8), 92–93. o.  
  14. ↑ a b Taha Baqir. Iraq Government Excavations at Aqar Quf, 1942-1943. Second Interim Report, 1943-1944. Iraq Supplement, 1-15. o. (1945) 
  15. ↑ Giogio Gullini (1986). „New suggestions on ziggurat of Aqarquf”. Sumer (41), 133–137. o.  
  16. ↑ C.B.F. Walker (1980). „A Duplicate Brick of Kurigalzu II” (angol nyelven). Journal of Cuneiform Studies 32 (4), 247–48. o.  
  17. ↑ Helen Malko.szerk.: Alexa Bartelmus / Katja Sternitzke location= Berlin, Boston: 17. Dūr-Kurigalzu: Insights from Unpublished Iraqi Excavation Reports, Karduniaš. Babylonia under the Kassites (angol nyelven). De Gruyter, 479-491. o. (2017) 
  18. ↑ Taha Baqir. „Iraq Government Excavations at Aqar Quf: Third Interim Report, 1944 - 1945” (angol nyelven). Iraq (8), 73-93. o.  
  19. ↑ Van Buren –E. Douglas title= Excavations in Mesopotamia. „{{{title}}}”. Orientalia (15), 497–503. o.  
  20. ↑ Susanne Paulus (2009). „Blutige Vertragsstrafen in mittelbabylonischen Kaufurkunden” (német nyelven). Zeitschrift für altorientalische und biblische Rechtsgeschichte (15), 15–30. o.  
  21. ↑ S. N. Kramer – Taha Baqir – S.G. Levy (1948). „Fragments of a Diorite Statue of Kurigalzu in the Iraq Museum”. Sumer (4), 1–38. o.  
  22. ↑ Niek Veldhuis (2008). „Kurigalzu’s Statue Inscription” (PDF). Journal of Cuneiform Studies (60), 25-52. o, Kiadó: University of California, Berkeley. [2022. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 30.)  
  23. ↑ I. Salman (1970). „Foreword”. Sumer (26), a–k. o.   (Folytatásai: Sumer 1971/27, Sumer 1974/30, 1975/31 is.)
  24. ↑ Jeffery Orchard (1962). „Recent Restoration Work in Iraq”. Iraq, 73-77, 1962. o.  
  25. ↑ S.M. Ali (1970). „Archaeological conservation in Aqar Quf. The sixteenth season 1974–5” (arab nyelven). Sumer (36), 150–157. o.  
  26. ↑ A.I. al-Dzsumájli (1971). „Investigations and restoration at the ziggurat of Aqar Quf (10th–13th season)” (arab nyelven). Sumer (27), 63–98. o.  
  27. ↑ I. Salman (1969). „Foreword”. Sumer (25), a–w. o.  
  28. ↑ J.N. Postgate – P. J. Watson (1979). „Excavations in Iraq 1977–1978”. Iraq (41), 141–181. o.  
  29. ↑ M. Roaf – J. N. Postgate (1981). „Excavations in Iraq, 1979–1980”. Iraq (43), 167–198. o.  
  30. ↑ S.M. Ali (1980). „Archaeological conservation in Aqar Quf. The sixteenth season” (arab nyelven). Sumer (26).  
  31. ↑ Ata K. Jasim et al.. Jasim et al.2006 Tell Abu Shijar, near ’Aqar Quf : Summary of excavations (PDF) (angol nyelven), 155-166. o. (2006) 
  32. ↑ Friedrich T. Schipper (2005). „The Protection and Preservation of Iraq’s Archaeological Heritage, Spring 1991-2003” (angol nyelven). American Journal of Archaeology 109 (2), 251–72. o.  
  33. ↑ Andrew Lawler (2001). „New Digs Draw Applause and Concern”. Science 293 (5527), 38–41. o.  
  34. ↑ C. Sena (1998). „Alcune considerazioni sulla la campagna di rilievi fotogrammetrici in Iraq: il rilievo della Ziggurat di Aqar-Quf. In Terra: incipit vita nova. L’architettura di terra cruda dalle origini alpresente. Atti del Seminario, Torino, 16-17 aprile 1997” (olasz nyelven), Torino, 49-54. o, Kiadó: Politecnico di Torino.  
  35. ↑ a b Yoko Tomabechi (1983. 04). „Wall Paintings from Dur Kurigalzu”. Journal of Near Eastern Studies (42), 123–131. o.  
  36. ↑ Sara Pizzimenti. Colours in Late Bronze Mesopotamia. Some Hints on Wall Paintings from Dur Kurigalzu, Nuzi and Kar-Tukulti-Ninurta. 7. International Congress on the Archaeology of Ancient Near East. Harrassowitz (2012) 
  37. ↑ Travis J. Tritten -: Resurrecting the ruins of Aqar Quf. Stars and Strips Mideast edition (Stripes.com), 2009. január 25. [2009. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 5.)

További információk szerkesztés

  • Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 
  • Martin A. Beek, ;.szerk.: H.H. Rowley: The Period of the Kassites, Atlas of Mesopotamia – A survey of the history of Mesopotamia from the Stone Age to the fall of Babylon, (Eredeti címe: Atlas van het Tweestromenland. Elsevier, Amsterdam). Translated from Dutch by D.R. Welsh, 2nd ed. (angol nyelven), London / Edinburgh: Nelson and Sons Ltd., 84-86. o. [1962] (1962) 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szakasz részben vagy egészben a Dur-Kurigalzu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dúr-Kurigalzu&oldid=26646050”