Alap és felépítmény

Marxista elmélet

A marxista elméletek szerint a társadalmi életet két meghatározó részre lehet bontani: alapra és felépítményre. Az alap részei a termelési erőket és viszonyokat (pl: munkáltató — munkás munka feltételei, a munkamegosztás és a vagyoni viszonyok) jelenti, amelyekkel az emberek előállítják a létszükségleteiket és a magasabb igények kielégítéséhez szükséges feltételeket. Az alap meghatározza a társadalom egyéb kapcsolatait és gondolatait, beleértve a kultúrát, az intézményeket, a hatalmi struktúrákat, a különböző szerepeket, rituálékat és az államot, melyek összessége a felépítmény. Az alap és a felépítmény kapcsolata nem szigorúan egyirányú, gyakran a felépítmény hatással van az alap működésére, de általánosan az alap szerepe nagyobb. Marx és Engels óva intette az embereket a gazdasági determinizmustól, amely kizárólag az alap körülményeinek változása felől magyarázza a társadalmi jelenségeket.

Az alap és a felépítmény kapcsolatát magyarázó ábra a marxista elméletben

A modell és annak minősítéseSzerkesztés

Alexis de Tocqueville megfigyeléseinek felhasználásával Marx gazdasági alapként a civil társadalmat, politikai felépítményként pedig a politikai társadalmat azonosította. Az alap-felépítmény koncepció lényegét Marx a „A politikai gazdaságtan bírálatához” című művének előszavában fejtette ki. (1859)

Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független viszonyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális bázist, amelyen egy jogi és politikai fel­ építmény emelkedik, és amelynek meghatározóit társadalmi tudatformák felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot egyáltalában. Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza. Fejlődésük bizonyos fokán a társadalom anyagi termelőerői ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között addig mozogtak. Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból azok béklyóivá csapnak át. Ekkor társadalmi forradalom korszaka következik be. A gazdasági alapzat megváltozásával lassabban vagy gyorsabban forradalmasotok az egész óriási felépítmény. Az ilyen forradalmasodások vizsgálatánál mindig különbséget kell tenni a gazdasági termelési feltételekben be­ következett anyagi, természettudományos szabatossággal megállapítható forradalmasodás és a jogi, politikai, vallási, művészi vagy filozófiai, egyszóval ideológiai formák között, amelyekben az emberek ennek a konfliktusnak tudatára jutnak és azt végigharcolják. Mint ahogy azt, hogy egy egyén micsoda, nem aszerint ítéljük meg, amit önmagáról gondol, ugyan­ úgy az ilyen forradalmasodási korszakot sem ítélhetjük meg a maga tudatá­ ból, hanem éppenséggel ezt a tudatot kell az anyagi élet ellentmondásaiból, a társadalmi termelőerők és termelési viszonyok közötti meglévő konfliktusból megmagyarázni.

Marx alaptétele szerint “az alap meghatározza a felépítményt”, ami ezen feltételekkel teljesülő állítás:

  1. az alap a termelési viszonyok összessége, nem csak egy adott részhalmaza, pl.: a munkásosztály),
  2. történelmileg a felépítmény különbözőképpen és egyenlőtlenül fejlődik a társadalom különböző területein, például a művészetben, politikában, gazdaságban stb
  3. az alap és a felépítmény kölcsönhatásban állnak egymással

Alkalmazás, felülvizsgálat és kritikaSzerkesztés

Marx alap-felépítmény elméletét különböző tudományterületeken, például a politikatudományban, a szociológiában, az antropológiában és a pszichológiában is használják.

Max WeberSzerkesztés

Weber a strukturalizmus egy olyan formáját részesítette előnyben, amely az alap és a felépítmény társadalmi modelljével szemben azt állítja, hogy az alap és a felépítmény kölcsönös okozati összefüggésben van egymással - szerinte sem a gazdasági ésszerűség, sem a normatív elképzelések nem uralják a társadalom területét.

Antonio GramsciSzerkesztés

Az olasz politikafilozófus, Antonio Gramsci a marxi felépítményt két részre bontotta: politikai társadalomra és civil társadalomra. A politikai társadalom a társadalmat szervező erőket foglalja magába (mint a rendőrség és katonaság), míg a civil társadalom a társadalmi konszenzust létrehozó elemeket foglalja magába, amik hozzájárulnak a kulturális hegemónia kialakításához.A felépítmény mindkét részét az alap által meghatározott értékek befolyásolják, ezáltal hozzájárulva ahhoz, hogy ezek az értékek megjelenjenek és meghatározóvá váljanak a társadalomban.

Walter RodneySzerkesztés

A guyanai politikai aktivista és történész, Walter Rodney, a felépítmény szerepét a fejlesztési ciklusok és a kolonializmus szempontjából tárgyalta. Rodney szerint míg a legtöbb ország a feudalizmusból a kapitalizmusba érkező fejlődési utat tesz meg, addig Kína kivételt jelent a szabály alól és a kapitalizmust kihagyva lett szocialista ország.

“A magyarázat elég komplex, de általánosságban a fő különbség a feudális Európa és a feudális Kína között a felépítményben rejlik — azaz a hitek, motivációk és társadalmi-politikai intézmények, amely a materiális alapból származik, de befolyásolja is azt. Kínában a vallásos, oktatási és bürokratikus képesítések rendkívül fontosak, és a kormányt a földesurak helyett állami tisztségviselők vezették."

Ez azt jelenti, hogy szerinte a marxista fejlődési ciklusok módosulhatnak a felépítmény kulturális hatásainak következtében A felépítmény szerepe valójában inkább lehetővé teszi a fejlődési ciklus adaptálását, különösen gyarmati kontextusban.

Freudo-Marxizmus és “szex-gazdaság”Szerkesztés

A freudo-marxista, Wilhelm Reich, szex gazdaságként (sex economy) ismert elemzése egy kísérlet arra, hogy megértsük az alap és a felépítmény növekvő eltérését, amely a globális gazdasági válság idején történt 1929 és 1933 között. Hogy megértsük ezt a jelenséget, Reich a társadalmi ideológiát az alap, s nem a felépítmény részeként kategorizálta. Ebben az új kategorizálásban a társadalmi ideológia és a szociálpszichológia olyan anyagi folyamat, amely önmagát állandósítja, hasonlóan mint a gazdasági rendszerek az alapban. Reich a szexuális elnyomás szerepére összpontosított a patriarchális családrendszerben, hogy megértse, miként jelentkezhet a fasizmus tömeges támogatása egy társadalomban.

Kritikák a kritikai elméletben.Szerkesztés

Kortárs, akadémiai marxista értelmezések, mint például a kritikai elmélet, kritizálják az alap-felépítmény kölcsönhatás ezen elgondolását és megvizsgálják, hogy az egyik rész hogyan befolyásolja a másikat. Raymond Williams például ellenzi az alap és a felépítmény különálló entitásként való főáramú értelmezését, amely szerinte Marx és Engels szándékával szembeáll:

Tehát azt kell mondanunk, hogy amikor az „alapról” beszélünk, akkor egy folyamatról, nem pedig államról beszélünk. Át kell értékelnünk a „felépítményt” egy kapcsolódó kulturális gyakorlat fényében, és el kell távolítani a tükrözött, reprodukált vagy konkrétan függő tartalomtól. És döntő jelentőségű, hogy újra kell értékelnünk az „alapot”, el kell távolítani a rögzített gazdaság fogalmától vagy a technológiai absztrakcióktól és a férfiak valós, társadalmi és gazdasági kapcsolatokban zajló sajátos tevékenységeihez, amelyek alapvető ellentmondásokat és variációkat tartalmaznak, és ezért mindig dinamikus folyamatban vannak.

El lehet-e választani az alapot a felépítménytől?Szerkesztés

John Plamenatznak két ellenvetése volt az alap és a felépítmény teljeskörű elválasztásáról. Először is, hogy a gazdasági szerkezet sok esetben független a termeléstől, és a termelési- és tulajdonviszonyok is hatással vannak a termelésre. A második állítása, hogy a termelés kapcsolata csak normatív kifejezésekkel határozható meg - ez azt jelenti, hogy a társadalmi életet és az emberi erkölcsöt nem lehet valóban elválasztani, mivel mindkettő normatív értelemben van meghatározva.

A jogszerűség kérdéseSzerkesztés

Az alap- és a felépítmény-elmélet kritikája szerint a tulajdonviszonyokat valójában a jogviszonyok határozzák meg, amik a felépítmény részei . Erre válaszul az elmélet védelmezői azt mondják, hogy Marx két különálló entitásként gondolt a tulajdonviszoyokraés a termelés társadalmi viszonyaira.

Neoliberalizmus és az államSzerkesztés

Colin Jenkins 2014-ben írt könyvében az alap-felépítmény elmélet, valamint Nicos Poulantzas felhasználásával kritizálta a neoliberális korban működő kapitalista államot (főleg az 1980-2015 közötti USA-beli fejleményeket követve). Rámutat arra, hogy a politikai pártok természete és maga a politikai rendszer eredendően arra lett tervezve, hogy megvédje a kapitalizmus gazdasági alapját, aminek során egyre jobban centralizáltabbak, összehangoltabbak és szinkronizáltabbak lettek az elmúlt fél évszázad alatt. Jenkins szerint ez egy “vállalati fasiszta állapothoz” vezetett, ami megkérdőjelezi ennek a törékeny kapcsolatnak az egyensúlyát. Elemzése kifejezetten a két fő párt szerepét vizsgálja, a Demokratákat és a Republikánusokat az Egyesült Államokban:

Ez emlékeztet bennünket John Dewey állítására, miszerint: “Addig, amíg a politika lényege, hogy árnyékot vet a társadalomra a nagyvállalatokon keresztül, csupán az árnyék csillapítása nem változtatja meg a dolog lényegét.Az USA-ban a kétpártI politikai rendszer rendkívüli módon hatékonynak bizonyult. Amellett, hogy különböző társadalmi kérdésekben nem értenek egyet, például az abortusz és a melegházasság kérdésében, valamint olyan egyéb társadalmi-gazdasági kérdésekben, mint a munkanélküliségi biztosítás és az állami támogatás, mindkét párt magáévá teszi a kapitalista/korporatív érdekeket abban a tekintetben, hogy mindkettő az uralkodó osztályok segítőjeként szolgál: Míg a Republikánus Párt előfutárként a kapitalizmus határait feszegeti a fasizmus felé, addig a Demokraták időszakos lassúságot biztosítva és ellenállva ezeknek a céloknak, elkerülhetetlen lépéssel közelednek a vállalati-fasiszta létezés felé.

Lásd mégSzerkesztés