Az alexitímia kifejezés görög eredetű, szó szerinti jelentése „szavak hiánya az érzelmek leírásáraˮ (a = fosztóképző, lexis = szavak, thymos = érzelmek). Az alexitímiás személy, szemben a lexitímiásokkal (értsd: egészséges érzelemkifejezéssel élők), sokkal nehezebben vagy épp egyáltalán nem tudja sem mások, sem saját érzéseit átélni, azonosítani – noha a fiziológiai reakciói megvannak az alexitímiás embernek is –, illetve nehezére esik érzéseiről beszélni (sokszor kivételt képez a düh és a félelem). A köznyelvben szokás érzelmi analfabetizmusnak is nevezni.

Az alexitímiával már Sigmund Freud, a híres osztrák pszichiáter is foglalkozott, ám a fogalmat először a bostoni Peter Sifneos írta le 1972-ben. Végül az 1976-ban, 11th European Conference on Psychosomatic Research címmel, Heidelbergben megrendezett konferencián fogalmazták meg a pontos meghatározást.

Az alexitímiás személy

szerkesztés

Az alexitímia négy vonást foglal magában:

  1. az érzelmek azonosításának és másoknak történő leírásának nehézsége
  2. az érzések és a testi érzetek megkülönböztetésének nehézsége
  3. a fantáziaélet beszűkült voltából származó szimbolikus és képzeleti aktivitás zavara
  4. externálisan orientált kognitív stílus (a külső eseményekre való fókuszálás előnyben részesítése a belső tapasztalatokkal szemben)

A tipikus alexitímiás beszűkült, szorongó, merev, tartózkodó, szociálisan bizonytalan személy. Külső szemlélő számára komor, humortalan, „földhözragadtˮ embernek tűnhet, ennek oka a konkrétumokhoz, a gyakorlati vonatkozásokhoz, a pillanatnyi realitáshoz kötődő operacionális gondolkodás, ezt nevezzük pensée operatoire-nak. Az alexitímia csökkenti az élettel való elégedettséget és alacsony egészség-vonatkozású életminőséggel jár együtt, valamint szomatikus és pszichiátriai betegségek kockázati tényezője.

Az alexitímia mérése

szerkesztés

Az alexitímia legelterjedtebb mérési lehetősége a kérdőíves tesztelés (pl. TAS, BVAQ), ám mivel ezek önbeszámolós mérések, sok kritika éri az ilyen jellegű vizsgálatokat. A legfontosabb kritika, hogy ha az alexitímia a (verbális) kifejezés hiánya, akkor az önbeszámolón alapuló mérésük nem érvényes. Az alexitímia mérésére interjú helyzetben a BIQ (Beth Israel Hospital Psychosomatic Questionnaire) használható, melyet az első interjú után az interjúztató személy tölt ki – ezzel megelőzendő a fenti kritikát. További módszer az MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) Alexitímia-skálája (MMPI-A) – ez már önbeszámolón alapuló kérdőív, ám bizonyos hibái miatt nem terjedt el a klinikai és kutatási szférában. Ezen kívül léteznek projektív alexitímia-mérő technikák és tartalomelemző módok is. A TAS, teljes nevén Toronto Alexitímia kezdetben 26 tételt tartalmazott, melyeket ötfokú Likert-skálán pontozhatott a kitöltő (1 = Határozottan nem értek egyet; 5 = Határozottan egyetértek). Később jobbnak láttak kivenni néhány tételt, így a végleges, ma is használatos verzió (TAS-20) már csak 20 tételből áll. A skálán 60 pont felett elért eredmény alapján alexitímiát diagnosztizálunk, míg az 52 és 60 pont közötti összpontszámot elérő személyeknél alexitímia „valószínűsíthető” vagy szubklinikai szintű alexitímiával rendelkeznek.

Az alexitímia kezelése

szerkesztés

Az alexitímia kezelése lehetséges, bár a kliens számára általában nemkívánatos folyamat, mivel ha szembesül saját érzéseivel, szorongani kezd. Pszichoterápiás kezeléssel van mód az alexitímia gyógyítására, de nem lehet rövid időn belül nagy eredményeket várni. A hideg, távolságtartó emberből hosszadalmas kezelés során válhat olyan személy, aki némiképp már képes saját érzelmeit felismerni, elfogadni és másokét is átérezni. Az alexitímia kezelése során hatásosnak bizonyulhatnak a relaxációs technikák, a csoportterápia alkalmazása, valamint a biofeedback is, amely kiegészíti az orvosi kezelést: meg lehet tanulni vele az egyes testi funkciók akaratlagos irányítását.

Férfiak normatív alexitímiája

szerkesztés

Alexitímiát megfigyeltek normatív, szubklinikai mintán is. Levant[1] a Bostoni Egyetemen a Fatherhood Project keretében férfiakon vette észre, hogy nehezebben fejezik ki érzelmeiket, különösen a sebezhetőséghez és elköteleződéshez fűződőeket. Ezek a férfiak hajlamosabbak voltak az érzelmi helyzeteket problémaként elemezni, a megoldást keresni, objektíven szemlélni a helyzetet, és elvonatkoztatni az érzelmi vonatkozásoktól. Levant később ezen megfigyelések mentén alkotta meg a férfiak normatív alexitímiája konstruktumot, melynek mérésére létrehozott egy kérdőívet, a Normatív Férfi Alexitímia Skálát (NMAS), mely 20 tételen mér; a 7 fokú Likert-skálákon magasabb pontot elérők nagyobb mértékben alexitímiások. A normatív alexitímia kialakulása Levant kutatásai szerint a szocializáció eredménye, amely a férfiaknak traumatikus élmény. Megfigyelések szerint a csecsemőkorú kisfiúk 6 hónapos korukig emocionálisan sokkal expresszívebbek, gyakrabban sírnak, mint lány társaik. Ezután indul meg a több oldalról jövő ingerek következtében az érzelmeik elnyomása, átcsatornázása. Az emocionális nevelésben mindkét szülő és a kortársak is részt vesznek, melynek eredménye, hogy a férfiak ún. akciós empátiával fognak rendelkezni, nem tudják kifejezni a törődéssel és sebezhetőséggel kapcsolatos érzelmeiket, fokozottabban fejeznek ki dühöt és agressziót, illetve gyengeséggel kapcsolatos érzelmeiket a szexualitásukba ágyazzák, azon át élik meg.

  1. Levant, R. F. (1995) Towards the reconstruction of masculinity. In R. F. Levant & W. S. Pollack, (szerk.), A new psychology of men (229−251. o.), Basic Books, New York.
  • Boda-Ujlaky J. & Séra L. (2013). Gelotofóbia, érzelmi intelligencia és alexitímia(PDF). Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 14(4), 297-321.
  • Hargitai R. (2003). Alexitímia, avagy az érzések érzésének képtelensége. In: Kézdi B. és Kállai J. (szerk.) Új távlatok a klinikai pszichológiában. Új Mandátum Kiadó, Budapest. 181-199.
  • Költő A. & Bányai É. (2014). Az alexitímia és a hipnotikus fogékonyság összefüggése - szakirodalmi áttekintés. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 16(1), 1–33. doi:10.1556/Mental. 15.2014.004
  • Vanhaule, S., Desmet, M., Meganck, R., & Bogaerts, S. (2007). Alexithymia and interpersonal problems. Journal of Clinical Psychology, 63(1), 109-117.