Alonso Cano
Alonso Cano (Granada, 1601. szeptember 19. – Granada, 1667. augusztus 3.) spanyol barokk festő, szobrász és építész. Gazdag munkásságának fő színhelye Granada volt. Sokoldalúsága miatt spanyol Michelangelónak nevezik.[1] A granadai festőiskola megalapítójának tartják.
Nagy művészi hatást fejtett ki Andalúziában és Madridban. Sebastián Herrera Barnuevo festő, szobrász és építész tanítványa volt, viszont az ő tanítványainak tekinthetők Juan de Sevilla, Pedro Atanasio Bocanegra és Juan Niño de Guevara festők, valamint Pedro de Mena és José de Mora szobrászok.
Életpályája
szerkesztés1638-tól udvari festő volt Madridban. Miután 1644-ben megvádolták a felesége megölésével, Valenciába menekült. 1652-ben a granadai székesegyház kanonokja lett, ám e tisztségétől nem sokkal később, 1655-ben megfosztották. 1657-ben a granadai székesegyház főépítésze lett. Az ő nevéhez fűződik a székesegyház homlokozatának diadalívszerű kialakítása, továbbá a Magdolna-templom.
Művei
szerkesztésFestőként
szerkesztésAlonso Cano a legnagyobb sikerét festőként aratta. Stílusa a sevillai elődökhöz kötődik, mint például [Francesco Pacheco del Rio]]hoz.
Legismertebb festményei
szerkesztés- A halott Krisztus,
- Az ülő Madonna (Prado, Madrid),
- Madonna (Sevilla, székesegyház),
- Madonna del Rosario (Málaga, székesegyház)
A budapesti Szépművészeti Múzeumban három bibliai tárgyú képe látható, köztük a Noli meg tangere.
Építészként
szerkesztésŐ alkalmazta először az oszlopok, pillérek törzsén függő kartust. [2] Az ő alkotása a granadai Szűz Mária-katedrális (Catedral de Santa María de la Encarnación) nyugati főhomlokzata. [3]
Szobrászként
szerkesztésCano a spanyol barokk szobrászat egyik legnagyobb mestere.
Emlékezete
szerkesztésRóla nevezték el a madridi Alonso Cano metróállomást.
Képgaléria
szerkesztés-
Arcképe
-
Arcképe
-
Baltazár Károly herceg arcképe
Jegyzetek
szerkesztésFordítás
szerkesztésA spanyol Wikipédia Alonso Cano című szócikke.
Források
szerkesztésMagyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 78–79. o. ISBN 963-85773-0-4
- Szentirmai József: Spanyolország. 289. old.