Alpesi tacskókopó
Az Alpesi tacskókopó (németül: Alpenländische Dachsbracke) kis termetű kuyafajta, feltehetően Ausztriában tenyésztették ki, elsősorban nyomkövetésre. A többi kopóhoz hasonlóan kiváló szaglóérzékkel rendelkezik, szívós, erős csontozatú kutyafajta, amelyet eredetileg szarvas, vaddisznó, nyúl és rókavadászatra használtak. A fajta a 18. század során alakult ki, hivatalosan 1896-ban ismerték el.
| Alpesi tacskókopó (Alpine Dachsbracke) | |
 | |
| Fajtagazda ország | Ausztria |
| Osztályozás | |
| Csoport | VI. Kopók és rokon fajták |
| Szekció | 2. Vérebek |
| Fajtaleírás | |
| Osztályozó szervezet | FCI |
| Kiadás éve | 1896 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alpesi tacskókopó témájú médiaállományokat. | |
LeírásSzerkesztés
Kis termetű, hosszú testű, apró lábú, a tacskóra hasonlító kutya. Feje elhegyesedő. Szeme világos vagy sötét gesztenyebarna, élénk kifejezésű, füle lelóg. Törzse hosszú és izmos. Mellső végtagjai kissé görbék, vastag csontozatúak,[1] hátulsó lábai izmosak, valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Rövid és a nyak, valamint a farok kivételével sima szőrű.
Szőrzete a testen rövid, a nyak és a faroktájon hosszú, sűrű, kemény.[2] Színe fekete, világosbarna rajzolattal, vörösesbarna vagy aranyvörös, mellkasán fehér folt megengedett.[3]
Marmagassága 30–35 cm, testsúlya 15 – 18 kg lehet. Várható élettartama 10-14 év. A nőstény egyszerre 4-6 kölyköt ellik.
TulajdonságaiSzerkesztés
Meglehetősen ellentmondó "egyéniség". Munka közben konok és kötekedő, családi körben szeretetre méltó és melegszívű. Félelmet nem ismerő, de barátságos és intelligens személyisége van. A gyerekekkel és a háziállatokkal szemben barátságos, de időnként előtörhet belőle a vadászösztön.
AlkalmazásaSzerkesztés
Nyúl-, róka-, őz- és vaddisznóvadászatra kitenyésztett fajta, vadkacsavadászatra is használják.[4] Házban, ház körül ritkán tartják.
KitenyésztéseSzerkesztés
A tacskókopó kitenyésztésére valamikor a 19. század közepén került sor, nagytestű kutyákat kereszteztek kopókkal. Egykor a német nemesség kedvenc kutyája volt, elsősorban kiváló szaglóérzéke miatt. Az 1880-as években Rudolf koronaherceg alpesi tacskókopók társaságában ment vadászexpedíciókra Egyiptomba és Törökországba.
A fajtát 1896-ban ismerték el hivatalosan, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség az alpesi tacskókopót a VI. csoport (Kopók és rokon fajták) 2. szekciójába (Vérebek) sorolta be a Bajor hegyi véreb (Bayrischer Gebirgsschweisshund) és a Hannoveri véreb (Hannover'scher Schweisshund) társaságában.[5]
ForrásokSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://www.dogbreederinfo.com/alpinedachsbracke.htm
- ↑ Archivált másolat. [2010. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 12.)
- ↑ További infó: Kutyatár
- ↑ Archivált másolat. [2011. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 30.)
- ↑ Fédération Cynologique Internationale Group 6. [2008. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 25.)