Főmenü megnyitása
Amdó tibeti régió elhelyezkedése a térképen.

Amdó (tibetiül: ཨ༌མདོ, mandarin átírása: 安多, pinjin: Ānduō) Tibet három, hagyományos értelemben vett állama közül az egyik (a másik kettő Ü-Cang és Kham). Itt született Tendzin Gyaco a 14. dalai láma. Amdó hatalmas területet ölel fel a Macsu-folyótól (Sárga-folyó) a Dricsu folyóig (Jangce). A kulturális és etnikai értelemben tibeti terület az elmúlt évszázadokban különböző helyi kormányok irányítása alatt volt. A dalai lámák a 18. század közepe óta nem gyakorolnak hatalmat Amdó felett[1] 1928-ban a területet a kínai Qinghai tartományhoz csatolták.

A Tibeti Autonóm Területen belül található (TAR), azonos elnevezésű, ritkán lakott Amdó megye nem képezi az amdói kulturális tartomány részét. Korábban közvetlenül a dalai láma irányítása alá tartozott, ma azonban a Nagcsu prefektúra kormányzatához tartozik a Csangtang régión belül (a TAR északi részén).

Amdó számos, jelentős tibeti buddhista pap (láma) és tanító otthona volt, akik nagy hatással voltak Tibet politikai és vallási történetére (mint például a 14. dalai láma, a 10. pancsen Láma, vagy a nagy újító Dzse Congkapa).

A földrajzi elszigeteltségnek köszönhetően Amdóban számos tibeti dialektusban beszélnek, azonban az írásos nyelv azonos egész Tibetben.

Tartalomjegyzék

NépességSzerkesztés

 
Az amdói Kumbum kolostor látképe

Amdó tibeti lakosai az amdovák (amdo pa), akik különböznek a Khamban élő khampák, valamint az ü-cangiak népeitől (Közép-Tibet). Etnikai értelemben azonban mind tibetinek számít. Ma már főleg Amdó déli és nyugati részén élnek tibetiek, ahol különféle tibeti, mongol és egyéb autonóm prefektúrák kormányoznak. A han kínaiak vannak többségben Csinghaj keleti részén és a tartományi fővárosban, Hsziningben. Csinghai egyéb részeihez képest kicsinek számít ez a terület, a népsűrűség viszont a legmagasabb. Így a han kínaiak száma a legmagasabb Amdóban. Csinghai északi részén mongol kisebbség él, akik először Dzsingisz kán idején telepedtek le. Az évszázadok során ezek a mongol népcsoportok erősen tibetizálódtak és csak nehezen észrevehető náluk a mongol eredete.

KolostorokSzerkesztés

Amdó eredetileg jelentős oktatási központ volt, olyan neves kolostorokkal, mint a Kumbum Dzsampa Ling (Xining mellett), a Labrang (Lancsou közelében), valamint a Kirti kolostorok és a Takcang Lamo.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Grunfeld, A. Tom. The Making of Modern Tibet. Routledge, 245. o.. ISBN 978-1563247149 
  2. Education under Chinese occupied Tibet. Tibetoffice.org. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

További információkSzerkesztés

NyomtatottSzerkesztés

  • Gruschke, Andreas. The Cultural Monuments of Tibet’s Outer Provinces: Amdo, 2 Bände, White Lotus Press, Bangkok 2001 ISBN 974-7534-59-2
  • Huber, Toni. (Hg.) Amdo Tibetans in Transition: Society and Culture in the Post-Mao Era (Brill's Tibetan Studies Library, Proceedings of the Ninth Seminar of the IATS, 2000) ISBN 90-04-12596-5
  • Kolmas, Josef. Tibet and Imperial China: A Survey of Sino-Tibetan Relations up to the End of the Manchu Dynasty in 1912 (1967) Occasional Paper 7. Canberra: The Australian National University, Centre of Oriental Studies.
  • Nietupski, Paul Kocot. Labrang: A Tibetan Buddhist Monastery at the Crossroads of Four Civilizations ISBN 1-55939-090-5
  • Robert B. Ekvall: Cultural Relations on the Kansu-Tibetan Border. (Hozzáférés: 2008. április 15.)

InternetesSzerkesztés