Amiral Duperré

francia csatahajó

Az Amiral Duperré a Francia Haditengerészet (Marine nationale) egyedi építésű, barbettás pre-dreadnought csatahajója (cuirassé, cuirassé à barbettes) vagy más terminológia szerint barbettás páncélos sorhajója volt. Nevét Victor Guy Duperré (1775–1846) tengernagyról, a Francia Királyság pair-jéről, haditengerészeti és gyarmatügyi miniszterről kapta.[1]

Amiral Duperré
Hajótípuspre-dreadnought csatahajó / páncélos sorhajó
NévadóVictor Guy Duperré
ÜzemeltetőA Francia Haditengerészet zászlaja Francia Haditengerészet
ÉpítőLa Seyne-sur-Mer
Általános jellemzők
Vízkiszorítás11 030 t sztenderd
Hossz98.9 m
Szélesség20.4 m
Merülés8.43 m
Hajtómű1 db háromszoros expanziós gőzgép, 12 kazán
Sebesség14 csomó
Hatótávolság2850 tengeri mérföld 10 csomós sebesség mellett
Fegyverzet
  • 4 db (4 x 1) 340 mm L/18 M1875 ágyú
  • 1 db (1 x 1) 165 mm L/28 M1881 ágyú
  • 14 db (14 x 1) 139 mm L/21 M1870 ágyú
  • 18 db (18x 1) 37 mm L/20 M1885 gyorstüzelő ágyú
  • 4 db (4 x 1) 350 mm torpedó vetőcső
Páncélzat
  • Övpáncél: 560 - 250 mm
  • Fedélzet: 60 mm

  • Legénység660 fő[1]
    A Wikimédia Commons tartalmaz Amiral Duperré témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Jellemzők szerkesztés

    Pályafutás szerkesztés

    Az Amiral Duperré építése 1876. december 12-én vette kezdetét a La Seyne-Sur-Mer-i Forges et chantiers de la Méditerranée hajógyárban. Vízre 1879. szeptember 11-én bocsátották, szolgálatba állítására 1883. április 21-én történt. Pályafutása elején a földközi-tengeri hajórajban (escadre de la Méditerranée) szolgált, 1888. december 13-án hadgyakorlat során egy ágyúja hat halálesetet okozva felrobbant. 1898-tól az atlanti-óceánon, a bresti bázisú Északi Flotta (Flotte du Nord) állományába került. 1906. augusztusától leselejtezték, ezután már csak célhajónak használták, bontására 1909-ben került sor.

    Dizájn szerkesztés

    Az Amiral Duperré szakított az őt közvetlenül megelőző, francia központi üteges csatahajók (cuirassé à réduit) a Redoutable, és a Dévastation osztály: Dévastation, Courbet dizájnjával, és fő tüzérsége elsőként jobb kilövést biztosító, nyitott barbettákban került elhelyezésre. Nagy szabad oldalmagassága kiváló tengerállóságot kölcsönzött neki. A fő tüzérség 4 db 340 mm-es lövege közül kettő elől, párhuzamosan a felépítmény előtt került beépítésre. A további kettő pedig a felépítmény után, egymás mögött a hajó középvonalában, valamennyi nyitott barbettákban. Az Amiral Duperré a gyors technikai fejlődés következtében már az 1890-es évekre elavult.[2][3][4]

    Hajtómű szerkesztés

    Az Amiral Duperré 1 db háromszoros expanziós gőzgéppel és 12 kazánnal épült, a hajtómű teljesítménye 7300 LE. A hajó maximális sebessége 14 csomó, hatótávolsága pedig 2850 tengeri mérföld volt 10 csomós sebesség mellett. Kéményei párhuzamosan, egymás mellett kerültek elhelyezésre.[1]

    Fegyverzet szerkesztés

    Az Amiral Duperré fő fegyverzete 4 db (4x 1) 340 mm L/18 M1875 ágyúból állt, továbbá rendelkezett 1 db (1 x 1) 165 mm L/28 M1881 löveggel, 14 db (14 x 1) 139 mm L/21 M1870 ágyúval, 18 db (18 x 1) 37 mm L/20 M1885 löveggel, valamint 4 db (4 x 1) 350 mm-es torpedó vetőcsővel is. A 165 mm L/28 ágyú a hajóorrban, a 14 db 139 mm L/21 löveg pedig hagyományos oldalütegsorban lett elhelyezve. Az 1890-es években az Amiral Duperré-t modernizálták. Többek között új fő fegyverzetet, korszerűbb, 3 db (3 x 1) 340 mm L/21 M1881 nehézlöveget, valamint 4 db (4 x 1) 165 L/28 M1881 ágyút, továbbá 2 db (2 x 1) 65 mm L/50 M1891, valamint 22 db (22 x 1) 47 mm L/40 M1885, és 18 db (18 x 1) 37 mm L/20 M1885 löveget kapott.[1][2]

    Páncélzat szerkesztés

    Az Amiral Duperré vértezete kovácsolt vasból készült. A hajó erős, de keskeny övpáncéljának maximális vastagsága 560 mm hajótest közepén, ennek alsó szegélye 400 mm-re vékonyodott, az orr és a tat felé az öv 250 mm-esre csökkent, az ellenséges hajók meglékelésére (kosolás) megerősített hajóorrnál pedig 150 mm-es volt. Az öv szélessége 2.5 m, ebből 2 m a víz alatti, 0.5 m a víz feletti rész. A magas hajóoldalak az övvért fölött teljesen védtelenek maradtak. A talapzatuktól a felső fedélzetig 8.5 m magas barbetták csak a tetejükön, azaz a felső fedélzetnél kaptak 300 mm-es vértezetet, a lövedékek lőszerfelvonó aknáját 100 mm-es páncéllemez oltalmazta. A 60 mm-es páncélfedélzet az övvért tetején feküdt 18 mm-es alapzaton. A tattól és az orrtól egyaránt 15 m-re kezdődően 16 keresztben, vagy hosszában futó vízmentes kamra került kialakításra, jelentősen javítva a hajó sérülés utáni úszóképességét. A parancsnoki harcálláspontot 40 mm-es vértezet, a fő lövegeket pedig 50 mm-es könnyű, a repeszektől szemből, oldalról és felülről egyaránt védő lövegpajzs oltalmazta. Összességében a páncélzat messze nem érte el a kortárs brit csatahajók képviselte színvonalat.[1][2]

    Jegyzetek szerkesztés

    1. a b c d e Archivált másolat. [2019. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 26.)
    2. a b c Gardiner, Robert-Chesneau, Roger-Kolesnik, Eugene M.: Conway's All the World's Fighting Ships 1860-1905 290. o., Conway Maritime Press Ltd 1979 ISBN 085177 133 5
    3. Archivált másolat. [2019. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 1.)
    4. http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_courbet82.htm