Ammóniosz Szakkasz
Ammóniosz Szakkasz (ógörögül: Ἀμμώνιος Σακκᾶς, latinul: Ammonius Saccas), (175 körül – 250 körül) késő ókori görög újplatonista filozófus.
| Ammóniosz Szakkasz | |
| Született |
175 körül Alexandria |
| Elhunyt |
250 körül Alexandria[1] |
| Állampolgársága | római |
| Foglalkozása | filozófus |
| Filozófusi pályafutása | |
| Nyugati filozófia 3. század | |
| Iskola/Irányzat | újplatonizmus |
| Akikre hatott | Longinosz, Plótinosz |
| Fontosabb művei | nem írt műveket |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alexandriából származott, és „Szakkasz” melléknevét állítólag arról nyerte, hogy ifjúkorában zsákhordásból élt. Keresztény származású volt, de az ókori filozófusok bölcseletének tanulmányozása a régi görög vallásra térítette vissza. Hírnevét tanítványai alapították meg, többek között Longinosz, a filozófus Órigenész, és Plótinosz, aki 232–242 között Ammóniosz hallgatója volt. Maga Ammóniosz semmit sem írt; bizonyos misztikus filozófiai irányzatot vallott, amely az újplatonikus filozófiai vallás magvát alkothatta, és amelyet később Plótinosz fejtett ki.
Tanításairól közvetlenül nem tudunk semmit, de a nyomdokain három bölcseleti iskola támadtː az alexandriai-római, a szíriai-kisázsiai és az athéni.[2]
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Ammonius (1)