Andrássy család (siklói)

Ez a szócikk siklói Andrássy családról szól. Hasonló címmel lásd még: Andrássy család (egyértelműsítő lap).

A siklói nemes és báró Andrássy család egy több évszázados múltra visszatekintő magyar köznemesi, majd főnemesi család. Nemesi nevüket az Arad vármegyei Sikló mezővárosról nyerték, mely siklói Andrássy Zsigmond birtokában kapott vásártartási jogot 1746. augusztus 9-én Mária Teréziától.^[1]

Története

Andrássy Zsigmond részesült nemesi előnév adományozásban 1746. július 11-én,^[2] ettől kezdve szerepelnek a családtagok siklói Andrássy néven. Előnevük esetenként helytelenül siklósi, siklai, sziklai formában is megtalálható.

Vári,^[3] Kétegyháza és Keszi^[4] akkor Békés vármegyei települések birtokába magszakadás révén jutottak Andrássy Zsigmond és utódai Mária Terézia 1741. október 23-i adománylevelével.^[5]

Márki Sándor szerint a család 1793-ban fiúágon kihalt, mert Zsigmond Kun Zsuzsánna feleségétől származó fiainak (István, ifjabb Zsigmond és György) felnőttkort meg nem ért fiúgyermekei voltak.^[6] Férjét az özvegy Kétegyházán temettette el. Kétegyháza birtoka az Almássy családra szállt.^[7]

Egy másik, a történeti irodalomban ugyancsak siklói előnevű Andrássy: Andrássy János tábornok, aki a Katonai Mária Terézia-rend lovagja volt, 1811. április 26-án emelték bárói rangra.^[8]

Címere

Kempelen Béla (a család előnevét siklósinak írva) a következőket írja a bárói címerről:

Czímer: vágott paizs; fenn kék mezőben zöld halmon vörös ruhás lovassági magyar vitéz jobbjában kardot tart; alul ugyancsak kék mezőben levágott török fej; bárói korona.

Jegyzetek

Források

Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932., I. kötet

[1] MNL OL — A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 40. kötet - 402 - 403. oldal.

[2] — MNL. OL. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 40. kötet - 350 - 351. oldal

[3] Mára elpusztult, templommal vagy kápolnával rendelkező település volt. Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai, Békéscsaba, 2005. 152. o.

[4] Mára elpusztult, kápolnával rendelkező település volt.Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai, Békéscsaba, 2005. 131. o.

[5] MNL. OL. — A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 39. kötet - 124 - 125. oldal

[6] Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. II. kötet. Második rész. 1895, 658. o. [1]

[7] Kétegyháza földesurai. In: Csobai Lászlóné, Domokos Tamás, Havassy Péter, Kertész Éva, Liska András, Nagyné Martyn Emília és Németh Csaba: Kétegyháza. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007.

[8] MNL. OL. — A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 63. kötet - 481 - 483. oldal

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]