Az annotáció egy szöveg (dokumentum) rövid általános jellemzése, tartalmi kivonata[1] a könyvtár- és információtudomány, valamint a gyakorlati könyvtári munka nézőpontjából, amely a cím szavainak megismétlése nélkül körvonalazza a dokumentum fő témáját.[2]

A név eredete

szerkesztés

A latin annotatio (feljegyzés, széljegyzet) szóból származik.

Jellemzői

szerkesztés

Annotációk elsősorban bibliográfiákban találhatók. Közeli rokonságban áll a referátum (elsősorban az indikatív referátum) műfajával. A referátum és az annotáció elkülönítésének leginkább egyértelmű ismérve az, hogy az annotáció jellemzően nem folyóiratcikkek, hanem könyvek tartalmát reprezentálja.[3]

  1. MSZ 3436-87 Budapest: MSZH, 1987.
  2. Horváth Tibor – Sütheő Péter: A tartalmi feltárás. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 2. Budapest: Osiris, 2001, 35–186.
  3. Koltay Tibor: Forrásfejlesztési technikák. Referátumok és tömörítvények készítése, pályázatok és jelentések írása. 2009. http://abk.szie.hu/drupal6/files/docs/ikt/Forrasf.pdf Archiválva 2013. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 340. o.