Antarktikosz
Antarktikosz (ἀνταρκτικός, jelentése „az Arktisszal szemben”) Arisztotelész[1] feltételezett déli kontinense. A rövid, anekdotikus interpretáció szerint azért feltételezte, mivel valaminek ellensúlyoznia kell lakott világunkat.[2][3] Ez a megfogalmazás valamiféle mechanikai egyensúlyt sugall, de Arisztotelész itt minden bizonnyal természetfilozófiai, logikai egyensúlyra gondol. És nem is feltétlenül csupán egy kontinensre. Vagyis ha Európa, Ázsia és Afrika, azaz az ókori szóhasználatban a „lakott föld” a Földnek csupán kis része, akkor lehetséges, sőt valószínű, hogy vannak ezen kívül más szigetek, kontinensek is. Az is jól kivehető, hogy Arisztotelész – voltaképpen megalapozatlanul – ezt a kontinenst vagy ezek egyikét éppen a déli pólusra helyezi, illetve hogy a pólusoknak valami homályos, ismeretlen szerepet tulajdonít a kontinensek elhelyezkedésével kapcsolatosan:[4]
- „A lakott földet az elterjedt nézet szigetekre és szárazföldre osztotta, nem tudván arról, hogy az egész egyetlen sziget,[5] amelyet az Atlantinak nevezett tenger vesz körül folyásával. Valószínű, hogy még több túlpart is létezik emettől távol, és egyesek nagyobbak, mások kisebbek nála, ám ennek az egynek a kivételével számunkra nem láthatók.[6] Amilyen ugyanis a nálunk lévő szigetek helyzete itt, ehhez a tengerhez viszonyítva, ugyanúgy viszonylik a lakott föld az Atlanti-tengerhez, és sok más szárazföld a tenger egészéhez, mert hiszen ezek is egyfajta nagy szigetek, melyek partjait körös-körül nagy tengerek mossák.”[7]
Ugyanott az Ég és a Föld pólusairól mondja (3.-4. oldal):
- „Ezen mozdulatlan pólusok közül az egyik mindig látható, mivel az északi félgömbön fejünk felett van, és »arktikusnak« nevezik. A másik azonban rejtve marad a Föld alatt, a déli félgömbön, és »antarktikusnak« nevezik.”[8]
Arisztotelésznek ez a gondolata nagyban hozzájárult a földrajzi felfedezésekhez.
Nem ismerhette még ugyan Erathosztenésznek a Föld méretére vonatkozó becslését, és nincs nyoma annak sem, hogy eljutott-e arra a (téves, ám hasznos) következtetésre, hogy ha Antarktikosz vagy a szigetek (kontinensek) némelyikének mérete hasonló vagy még nagyobb is, mint a „lakott föld”, akkor ezek közül a legközelebbiek távolsága valószínűleg nem lehet sokkal nagyobb, mint az akkori hajózható legnagyobb távolság. De mindez egyenesen következik gondolatmenetéből.
Különösen mivel Arisztotelésszel ellentétben, aki a Föld méretét majdnem kétszeresére túlbecsülte (kerületét 400 000 sztadionra),[9] a középkori gondolkodók a valóságosnál kisebbre. Ezek mellett - illetve mivel Ázsia méreteit viszont jelentősen alábecsülték, inkább mindezek ellenére - Arisztotelész India távolságát nyugatra a Gibraltártól viszonylag kicsinek gondolta és mondta.[10]
Pomponius Mela i. sz. 43-ból származó világtérképén is már így szerepel az Ellenföld (Antichthones, Antoeci illetve Alter Orbis felirattal). A térkép szerint az ismert helyek közül Srí Lanka (Taprobane) ennek a kontinensnek a része.
Az ismeretlen déli területek több, későbbi, Ptolemaioszra hivatkozó térképen is feltűnnek annak ellenére, hogy maga Ptolemaiosz nem hitt ezekben. Ezeken a térképeken az Ismeretlen Föld - legalábbis annak északi része - Afrika déli része és Kelet-Ázsia között húzódik.
Források
szerkesztés- Arisztotelész: A világrend, Akadémia Kiadó, Budapest, 2009, ISBN 9789630587365, fordította: Bugár M. István
- Arisztotelész: Az égbolt (benne függelékként A világrend), Akadémia Kiadó, Budapest, 2009, ISBN 9789630587365
- Dr. Gazda István (szerkesztő): Egyetemes tudománytörténeti kronológia Thalésztől Einsteinig, Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, Budapest, 2013–2017
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ A világrend című munkával kapcsolatosan a mai szakértők Arisztotelész szerzőségét okkal és megalapozottan vitatják. Ám a témában a könyv valószínűleg mégis hűen tükrözi Arisztotelész elképzeléseit. Az Arisztotelész más műveitől eltérő gondolatokat jelzi a mű szakértő fordítója. Arisztotelész szerzőségét egyébként ezek alapján vitatják.
- ↑ Arisztotelész: A világrend című művében az eredeti szövegben 32-es számú lábjegyzet: „A lakott föld" (hé oikúmené) a görögök által ismert világ – Európa, Ázsia és Afrika együttese – elterjedt megnevezése; vö. alább, 393b21.
- ↑ Már Arisztotelész mestere, Platón is feltételezett egy kontinenst a Föld Európával átellenes oldalán. Mint ismeretes, a Spanyolországgal átellenes oldalon Új-Zéland található.
- ↑ Mintha Arisztotelész ki nem mondva azt sugallná, hogy a pólusoknál szárazföldnek kellene lenni.
- ↑ Az ókoriak gondolkodásába mélyen bevésődött, hogy Európa és Ázsia északi partvidékét egybefüggő óceán mossa. Holott csupán Afrika körülhajózásáról lehetett tudomásuk (Hérodotosz 2, 158). Nem ismert olyan elméletük, miszerint az ismeretlen északi területek, Hüperborea mögött további területek vannak, amik esetleg összefüggően magukba foglalják a Föld összes többi szárazföldjét.
- ↑ Az eredeti szövegben 28-as számú lábjegyzet: Vö. Platón: Timaiosz 25A. Arisztotelész azonban úgy sejti, Héraklész oszlopaitól (Gibraltár) nem esik messze India.
- ↑ Arisztotelész: A világrend, 5.-6. o.
- ↑ Az eredeti szövegben 12-es számú lábjegyzet: Arktikosz (az arktosz = medve görög szóból), értsd: a Kismedve (Ursula minor) csillagképhez tartozó - ugyanis ennek legfényesebb csillaga, a Sarkcsillag (Polaris) közelítőleg egybeesik az északi éggömb pólusával. A vele átellenes pólus az antarktikosz. (Innen az 'arktisz' és 'antarktisz' földrajzi elnevezések.) Megjegyzendő, hogy ezek nem arisztotelészi terminusok (vö. Meteorológia II 5, 362a32 sk, 6, 363a34, b4, 31; Az égbolt II 2, 285b14-17).
- ↑ Más források szerint (más sztadionmérettel számolva) csak másfélszeresen.
- ↑ Emögött az a kellően át nem gondolt ismeret következménye lehet, hogy az egyenlítőtől északra és délre haladva a szélességi körök hossza csökken. Ám elemi geometriai megfontolásokkal belátható, hogy ennek a ténynek a Gibraltáron és Indián (és mellesleg Hellászon) áthaladó szélességi körön nem lehet ilyen mértékű hatása.