Az apszispont a csillagászatban egy égitest pályájának azokat a pontjait jelenti, amelyek a központi égitesthez legközelebb, illetve legtávolabb találhatóak. Az apszispontok elnevezései mutatják azt, hogy az távol- (ap- vagy apo-) vagy közelpont (peri-), valamint a központi égitest nevét (például Földnél -geum, Napnál -hélium, csillagnál -asztron). Így például geocentrikus (földkörüli) pálya esetén az apszispontok neve perigeum, ill. apogeum, heliocentrikus (napkörüli) pályánál perihélium, ill aphélium. Ha nem akarjuk meghatározni, hogy mi a központi égitest, akkor általánosan pericentrumként illetve apocentrumként hivatkozunk rájuk.

A pályának a Naphoz legközelebb illetve legtávolabb eső pontját nevezzük perihélium és aphéliumpontnak. A perihéliumpont távolságát a Naptól perihéliumtávolságnak, az aphélium távolságát aphéliumtávolságnak nevezzük.
Központi
test
Közelpont Távolpont
Galaxis Perigalactikon Apogalactikon
Csillag Periasztron Apasztron
Fekete lyuk Perimelasma/Perinigricon Apomelasma/Aponigricon
Nap Perihélium Aphélium
Föld Perigeum Apogeum
Hold Periselene/Pericynthion/Perilune Aposelene/Apocynthion/Apolune
Jupiter Perijove Apojove
Szaturnusz Perisaturnium Aposaturnium

Az apszispontokat összekötő egyenes az apszisvonal. Elliptikus pálya esetén a két apszispont távolsága a pálya nagytengelyét adja meg, amelynek a fele az egyik pályaelem.

EtimológiaSzerkesztés

A perihélium és az aphélium szavakat Johannes Kepler[1] alkotta meg a Nap körül keringő égitestek leírására. A peri (görögül: περί, közel) és az ap (görögül: ἀπό, távol valamitől) görög szavakat bővítette ki a Nap szóval (görögül: ἥλιος).[2]

ForrásokSzerkesztés

  1. Klein, Ernest, A Comprehensive Etymological Dictionary of the English Language, Elsevier, Amsterdam, 1965. (Archived version)
  2. A Key to the Classical Pronunciation of Greek, Latin, and Scripture Proper Names, Townsend Young 1859, page 26.