Apusomonadida
Az Apusomonadida protozoonok rendje, amelyek a felületeken siklanak, és általában prokariótákat fogyasztanak. Különös érdeklődés övezi, mivel feltehetően az állatokat és gombákat is magába foglaló Opisthokonta klád testvércsoportja. A Breviatea csoporttal együtt e csoportok alkotják az Obazoa kládot.[1][2][3]
Apusomonadida | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Podomonas kaiyoae pásztázó elektronmikroszkóppal készült képe
| ||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
Génuszok | ||||||||
Hivatkozások | ||||||||
A Wikifajok tartalmaz Apusomonadida témájú rendszertani információt. |
Jellemzőik és morfológiájuk
szerkesztésAz Apusomonadida tagjai sikló heterotróf kétostorosok proboscisszal, melyet részben vagy egészben az elülső ostor alkot, mely körül membránhüvely van. Egy pelliculus található a hátulsó sejt membránján, mely a proboscis hüvelyében ér véget, és a sejt oldalait takarja be. A csoport egyes tagjaira két eltérő sejtszerkezet jellemző:[4]
- Származtatott sejtszerkezet, mely az Apusomonasra jellemző: kerek sejttest és masztigofor, amelynek végén a két bazális test található.[4]
- „Amastigomonas-szerű” szerkezet ovális vagy nyújtott sejttel, mely állábakat általában az elülső oldalon hoz létre, masztigofor nélkül, és a proboscis csak az ostort és a hüvelyt tartalmazza. E jellemzőket „primitívnek”, „ősinek” tekintik az Apusomonashoz képest. Az e szerkezettel rendelkező élőlények csoportja, bár az Amastigomonashoz rendelik, valójában parafiletikus, amelyből az Apusomonas kifejlődött.[4][5]
Evolúciós kapcsolatok
szerkesztésKülső kapcsolatok és fontosság
szerkesztésAz Apusomonadida az állatokat, gombákat és számos kapcsolódó protisztát magában foglaló Opisthokonta testvércsoportja. Ezért fontos filogenetikai pozíciót foglal el az eukarióták fejlődésében. Korábbi jellemzőik megmaradtak, például a kétostoros sejt, ami az Opisthokonta esetén egyostorossá fejlődött.[5]
Az Apusomonadida fontos a többsejtűség megértésében. A többsejtűségben szerepet játszó géneket találtak a Thecamonasban, mely a rend tagja,[6] például adhéziós fehérjéket kódoló, kalciumjelző és az állatokra jellemzőkhöz hasonló nátriumcsatornákat kódoló géneket.[4] Az Amastigomonas sp. genomja tartalmaz integrinmediált adhéziós mechanizmust, amely az elsődleges sejt–mátrix adhéziós mechanizmus a Metazoában (azaz az állatokban).[7]
Amorphea |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Belső kapcsolatok
szerkesztésAz Apusomonadida szűk körben, kevéssé tanulmányozott csoport.[4] Jelenleg a leírt Apusomonadida-tagok az Apusomonas és számos „Amastigomonas-szerű” élőlény, amelyeket áthelyeztek a Thecamonas, Podomonas, Multimonas, Chelonemonas és újabban a Catacumbia, Cavaliersmithia, Karpovia, Mylnikovia és Singekia génuszokba. E génuszok közti kapcsolatokat mutatja be az alábbi kladogram.[5]
Apusomonadida |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Osztályozás
szerkesztésAz Apusomonadida jelenlegi osztályozása nem használja a család fogalmát a különböző nemzetségek felosztására.[5] Azonban a csoport maga rendszintű taxon, és néha a monotipikus Thecomonadea osztályba sorolják.[8] 10 elismert génusz van, valamint az „Amastigomonas-szerű archetípus, mely magában foglalja a primitív, új génuszokba nem helyezett formákat.[5]
- „Amastigomonas” de Saedeleer 1931
- A. caudata Mylnikov 1989 [Amastigomonas borokensis Hamar 1979]
- A. debruynei de Saedeleer 1931
- A. marisrubri (Mylnikov & Mylnikov 2012
- Apusomonas (Alexeieff 1924) [Rostromonas Karpoff & Zhukov 1980]
- A. australiensis Ekelund & Patterson 1997
- A. proboscidea Alexeieff 1924 [Rostromonas applanata Karpoff & Zhukov 1980]
- Catacumbia Torruella, Galindo et al. 2022[5]
- C. lutetiensis Torruella, Galindo et al. 2022
- Cavaliersmithia Torruella, Galindo et al. 2022
- C. chaoae Torruella, Galindo et al. 2022
- Karpovia Torruella, Galindo et al. 2022
- K. croatica Torruella, Galindo et al. 2022
- Manchomonas Cavalier-Smith 2010
- Manchomonas bermudensis (Molina & Nerad 1991) Cavalier-Smith 2010 [Amastigomonas bermudensis Molina & Nerad 1991]
- Multimonas Cavalier-Smith 2010
- M. koreensis Heiss et al. 2015
- M. marina Mylnikov 1989 Cavalier-Smith 2010 [Cercomonas marina (Mylnikov 1989); Amastigomonas marina Mylnikov 1989 Mylnikov 1999]
- M. media Cavalier-Smith 2010
- Mylnikovia Torruella, Galindo et al. 2022
- M. oxoniensis (Cavalier-Smith 2010) Torruella, Galindo et al. 2022 [Thecamonas oxoniensis Cavalier-Smith 2010]
- Podomonas (Cavalier-Smith 2010)
- P. capensis Cavalier-Smith 2010
- P. gigantea (Mylnikov 1999) [Amastigomonas gigantea Mylnikov 1999]
- P. griebenis (Mylnikov 1999) [Amastigomonas griebenis Mylnikov 1999]
- P. kaiyoae Yabuki in Yabuki, Tame & Mizuno 2022[9]
- P. klosteris (Arndt & Mylnikov 1999) Cavalier-Smith 2010 [Amastigomonas klosteris Arndt & Mylnikov 1999]
- P. magna Cavalier-Smith 2010
- Singekia Torruella, Galindo et al. 2022
- S. franciliensis Torruella, Galindo et al. 2022
- S. montserratensis Torruella, Galindo et al. 2022
- Thecamonadinae Larsen & Patterson 1990 [Thecamonas/Chelomonas klád]
- Chelonemonas Heiss et al. 2015
- C. dolani Torruella, Galindo et al. 2022
- C. geobuk Heiss et al. 2015
- C. masanensis Heiss et al. 2015
- Thecamonas Larsen & Patterson 1990
- T. filosa Larsen & Patterson 1990 [Amastigomonas filosa (Larsen & Patterson 1990) Molina & Nerad 1991]
- T. muscula (Mylnikov 1999) Cavalier-Smith 2010 [Amastigomonas muscula Mylnikov 1999]
- T. mutabilis (Griessmann 1913) Larsen & Patterson 1990 [Rhynchomonas mutabilis Griessmann 1913; Amastigomonas mutabilis (Griessmann 1913) Patterson & Zölffel 1993]
- T. trahens Larsen & Patterson 1990 [Amastigomonas trahens (Larsen & Patterson 1990) Molina & Nerad 1991]
- Chelonemonas Heiss et al. 2015
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Thomas Cavalier-Smith & Ema E. Chao (2010. október 1.). „Phylogeny and evolution of Apusomonadida (Protozoa: Apusozoa): new genera and species”. Protist 161 (4), 549–576. o. DOI:10.1016/j.protis.2010.04.002. PMID 20537943.
- ↑ Brown, Matthew W. (2013. október 22.). „Phylogenomics demonstrates that breviate flagellates are related to opisthokonts and apusomonads” (angol nyelven). Proceedings of the Royal Society of London B: Biological Sciences 280 (1769), 20131755. o. DOI:10.1098/rspb.2013.1755. ISSN 0962-8452. PMID 23986111. PMC 3768317.
- ↑ Eme, Laura (2014. augusztus 1.). „On the Age of Eukaryotes: Evaluating Evidence from Fossils and Molecular Clocks” (angol nyelven). Cold Spring Harbor Perspectives in Biology 6 (8), a016139. o. DOI:10.1101/cshperspect.a016139. ISSN 1943-0264. PMID 25085908. PMC 4107988.
- ↑ a b c d e Heiss AA, Lee WJ, Ishida KI, Simpson AGB (2015). „Cultivation and Characterisation of New Species of Apusomonads (the Sister Group to Opisthokonts), Including Close Relatives of Thecamonas (Chelonemonas n. gen.)”. Journal of Eukaryotic Microbiology 62, 637–649. o. DOI:10.1111/jeu.12220.
- ↑ a b c d e f (2022. november 23.) „Expanding the molecular and morphological diversity of Apusomonadida, a deep-branching group of gliding bacterivorous protists”. Journal of Eukaryotic Microbiology 00, e12956. o. DOI:10.1111/jeu.12956.
- ↑ (2010. november 23.) „Ancient origin of the integrin-mediated adhesion and signaling machinery”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 107 (22), 10142–10147. o. DOI:10.1073/pnas.1002257107.
- ↑ (2010. november 23.) „Integrin-mediated adhesion complex”. Communicative & Integrative Biology 3 (5), 475–477. o. DOI:10.4161/cib.3.5.12603.
- ↑ Cavalier-Smith, Thomas (2013. május 1.). „Early evolution of eukaryote feeding modes, cell structural diversity, and classification of the protozoan phyla Loukozoa, Sulcozoa, and Choanozoa”. European Journal of Protistology 49 (2), 115–178 Document online. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.06.001. ISSN 0932-4739. PMID 23085100.
- ↑ Yabuki A, Tame A, Mizuno K (2022. november 23.). „Podomonas kaiyoae n. sp., a novel apusomonad growing axenically”. Journal of Eukaryotic Microbiology 00, e12946. o. DOI:10.1111/jeu.12946).
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Apusomonadida című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.