Főmenü megnyitása

Arató Péter

magyar villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

Arató Péter (Budapest, 1942. február 3. –) Széchenyi-díjas magyar villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a digitális technika és a logikai szintézis. 1998 és 2001 között a Budapesti Műszaki Egyetem (2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Informatikai Központja igazgatója, majd 2005-ig az egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja.

Arató Péter
Született 1942. február 3. (77 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása villamosmérnök,
informatikus,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1960-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. Itt szerzett mérnökdiplomát 1965-ben. Ennek megszerzése után az egyetem folyamatszabályozási tanszékén kapott tanársegédi állást. Később adjunktusként dolgozott a tanszéken. 1977-ben vehette át egyetemi docensi, 1986-ban pedig egyetemi tanári kinevezését. Két évvel később a tanszék (későbbi nevén irányítástechnika és informatika tanszék) vezetésével is megbízták. A tanszéket 2007-ig vezette. Közben 1986 és 1988 között az egyetem Villamosmérnöki Karának dékánhelyettese volt. 1998-ban az egyetem Informatikai Központjának igazgatója lett, majd 2001-ben az addigra Villamosmérnöki és Informatikai Karnak nevezett szervezeti egység dékánjává választották. Tisztségét 2005-ig viselte. Emellett 1990–1991-ben a Karlsruhei Egyetem vendégprofesszora volt. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1975-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1985-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának lett tagja. A bizottságnak 1986 és 1994 között titkára, majd 1999-ig elnöke volt. Emellett az Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottságába és az Informatikai Bizottságba is bekerült. 1997 és 2000 között az akadémia közgyűlési képviselője volt. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává. Közben a Doktori Tanácsba is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja. 1996 és 1999 között a Villamos- és Elektronikai Mérnökök Intézete (IEEE, Institute for Electrical and Electronical Engineers) magyar nemzeti bizottságának elnöke, 2001 és 2006 között a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság alelnöke volt. Emellett a Méréstechnikai, Automatizálási, Informatikai Tudományos Egyesület elnökségi tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területei a digitális technika és a logikai szintézis. Jelentős a munkássága a pipeline-típusú struktúrák logikai szintézise és hardver/szoftver együttes tervezési módszerei területén is. Nevéhez fűződik a nem teljesen határozott sorrendi hálózatok szintézisére vonatkozó új módszer kidolgozása, jelentős módszertani újításokat vezetett be a pipeline működésű célarchitektúrák magas szintű logikai szintézise területén. Emellett magas szintű logikai szintézis-algoritmusokat alkalmazott a hardver–szoftver együttes tervezése (codesign) és a rendszerszintű szintézis területén. Addigi kutatásait 2001-ben a High Level Synthesis of Pipelined Datapaths című könyvben foglalta össze társszerzőkkel. A könyvben összefoglalt eredményekből kiindulva a következő eredményeket érte el a 2000-es években: kidolgozta és alkalmassá tette a PIPE magas szintű szintéziseszközt összetettebb/komplexebb funkcionális egységek hardver- és szoftverszempontból egyaránt adaptálható (IP-k) optimális felhasználására. Eredményeit felhasználta a pipeline működésű struktúrák rendszerszintű (hierarchikus) szintézisére.

Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Kutatócsoportjának egyes publikációi nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Munkáit elsősorban angol és magyar nyelven adja közre.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • A Combination Network Synthesis Method Based on Treshold Logic (1976)
  • Számítógépek és alkalmazásuk (1980)
  • Vezérlő egységek logikai tervezése előírt bemeneti és kimeneti változások alapján (1984)
  • Logikai rendszerek tervezése (1985)
  • Specification and Realisation of Logic Control Procedures on the Basis of Prescribed Input Output Changes (1987)
  • A High-Level Datapath Sythesis Method for Pipelined Structures (társszerző, 1994)
  • Evaluation of an Integrated High-Level Synthesis Method Embedded System Application (társszerző, 1997)
  • Effective Graph Generetion from VHDL Description (Visegrády Tamással, 1998)
  • High-Level Synthesis of Pipelined Datapaths (társszerző, 2001)
  • Algorithmic Aspects of Hardware/Software Partitioning (társszerző, 2005)

ForrásokSzerkesztés