Arcellidae
Az Arcellidae az Amoebozoa héjas amőbákból álló, általában édesvízben és mohákban, ritkán talajban vagy sós vízben élő kládja.[1] Közös jellemzője a kerek héj, középen lyukkal, ahonnan az ujjszerű állábak kiindulnak. Az egyik legnagyobb héjasamőba-klád.
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Arcella sp.-héj felülnézetből
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Arcellidae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Arcellidae témájú kategóriát. |
Történet
szerkesztésAz Arcellát és az Arcellidae kládot Christian Gottfried Ehrenberg írta le 1832-ben.[2] Deflandre hozta létre 1928-ban az Antarcella és Euarcella alnemzetségeket az egy-, illetve többmagvú fajokhoz, majd nemzetséggé emelte Antarcella és Arcella néven,[3] a két nemzetségről azonban kiderült, hogy egymásba átalakuló formák csoportjai, vagyis életszakaszcsoportok.[3] Később azonban a héjmorfológiát használta rendszertanában a magszám figyelembe vétele nélkül, így például az Arcella amphorát az Arcella apicata szinonimájaként írta le, és 4 formatagozatot hozott létre Vulgares, Carinatae, Aplanatae és Altae néven.[3] Ezek közül az első és a harmadik fordul elő a nyugati palearktikus vizekben, a negyedik csak a nyugati palearktikus területen kívül található meg.[3]
Egykor a héjas amőbákkal együtt a Thecamoebia parafiletikus csoportba sorolták.[4]
2016-ban Kosakyan et al. a Sphaerothecina csoportba sorolták, melyet Lahr et al. 2019-ben az akkor létrehozott Glutinoconcha kládba sorolt.[5]
A Galeripora nemzetséget 2021-ben írták le González-Miguéns et al. morfológiai és mitokondriális genetikai , ugyanekkor igazolták, hogy Deflandre négy formacsoportja nem monofiletikus.[3] 2023-ban Useros et al. 3 szárazföldi Galeripora-fajt fedeztek fel.[1]
Morfológia
szerkesztésÁltalában kitintartalmú esernyő, kör vagy félgömb alakú héja van egy központi nyílással, melyből a mozgáshoz használt állábak kinyúlnak.[6] A héj változó méretű és alakú hatszögletű egységekből áll, orális-aborális oldalán szemcséi lehetnek, és a nyílás körüli pórusok mérete és száma is taxonómiai értékű lehet, továbbá a héj és nyílása mérete is állandó a populációkon belül, lehetővé téve több mitokondriális klád morfológiai megkülönböztetését.[3] A kitintartalmú héjon belül szilícium-dioxid lehet, legalább egy faj nem rendelkezik vele.[4] A Galeripora-fajokban a nyílást pórusgyűrű, a héjat szerves réteg veszi körül.[3] Héja átmérője maximum 300 μm, fiatal példányokban átlátszó vagy világossárga, az idő előrehaladtával a folyamatos vas- és mangánvegyület-lerakódás hatására barnul.[2] Bár a héj összesített morfológiája nem használható mély filogenetikára, a populációkon belül állandó, tehát taxonómiai megkülönböztetésre használható.[3]
Az Arcella 1–200 magvú fajokból áll: az Arcella hemisphaerica 1, az Arcella megastoma akár 200 magvú, de a legtöbb faj kétmagvú.[2] Számos kontraktilis vakuóluma van, és szén-dioxidból vakuólumokat hozhat létre a vízfelszínre kerüléshez,[2] lehetővé téve a planktonban való mozgást – egy 2000-es kutatás szerint az Arcellinidae 26 Brazíliában azonosított taxonjából 21 megtalálható volt plankton- és vízinövény-mintákban.[7]
Morfológiailag sokszínű – például az Arcella dentata fogazott héjú, az Arcella intermedia héján nagy lyuk található –, de molekuláris biológiailag kevéssé tanulmányozott.[1]
Egyes fajok, például az Arcella vulgaris képes héj nélkül túlélni és új héjat készíteni.[8]
Életciklus
szerkesztésÉletciklusa összetett, az egymagvú sejt időleges életszakasz kétmagvú állapottá való visszaalakulásuk előtt. Mignot és Raǐkov 1992-ben az Arcella vulgaris életciklusában meiózist találtak, ahol két mag az első meiotikus osztódás után lebomlott, és a kariogámia később, de a cisztából a haploid testvérmagok egyesülésével való kilépés előtt történt, ami egymagvú diploid állapotra utal. Így az egy- és többmagvú állapot az egyed életciklusa folyamán váltakoznak, így érvénytelenítették González-Miguéns et al. az Euarcella és Antarcella csoportokat.[3]
Táplálkozás
szerkesztésKovamoszatokat, egysejtű zöldmoszatokat vagy egyszerű heterotróf eukariótákat, például csillósokat eszik.[9]
Élőhely
szerkesztésLegtöbb fajuk édesvízi tavakban, eutróf vizekben, lápokban, mohákon, nedves leveleken és árterekben él, néhány faj parthoz közeli szikes mocsarakon, anchialin társulásokban és brakkvízben is él.[1][10] 2023-ban Useros et al. atalasszohalin vízben élő Arcellidae-fajokat találtak.[1] Mohalakó fajai elsősorban tőzegmohákon élnek.[1]
Gyakran ökológiai specialista szűk környezetváltozás-tűréssel, így környezete egészsége bioindikátora,[1] de az Arcella excavata szennyezett vizekben is él, így Snegovaya feltételezésével ellentétben nem hasznos bioindikátor.[11] Utolsó közös őse feltehetően vízben élt. Csak a Galeripora egyes levezetett fajai – például a Galeripora arenaria és testvérfajai – kizárólag szárazföldiek.[1]
Legtöbb faja kozmopolita,[1] de vannak Dél-Amerikában endemikus fajai is. Euri- és sztenohalin fajai is vannak.[1] Sótűrő fajok élnek hipohalin part menti lagúnákban és lápokban is.[1]
Az Amazonas, az Araguaia, a Pantanal és a Paraná ártereiben jelentős planktonikus fajai vannak.[12]
Legalább 3 édes- és sós víz közti átmenet történhetett, de csak 1 vízi-szárazföldi átmenet ismert.[1]
Genetika
szerkesztésAz Arcella uspiensis és az Arcella salobris citokróm c-oxidáz, I. alegységének (COI) egy része 96,2%-ban hasonló, ez nagyobb távolság a legtöbb fajon belüli távolságnál az Arcella guadarramensis kivételével, mely szintén fajkomplexum része lehet.[1]
Taxonómia
szerkesztésAz Arcella nemzetség parafiletikus lehet, mivel Useros et al. 2023-as tanulmánya szerint az A. euryhalina a Galeripora testvérfaja annak szünapomorfiái, vagyis a héjnyílás körüli pórusok és a szájoldalt legalább részben fedő szerves mátrix nélkül, azonban nem teljesen igazolt e helyzete.[1]
Jelentős álrejtett diverzitást mutat, vagyis sok faj hasonlóan néz ki, de morfometriailag vagy héjdíszminták alapján megkülönböztethető.[3]
Fosszíliák
szerkesztésAz alsó és felső permből és az alsó triászból ismertek fosszíliái.[13]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Useros F, González-Miguéns R, Soler-Zamora C, Lara E (2023. július 21.). „When ecological transitions are not so infrequent: independent colonizations of athalassohaline water bodies by Arcellidae (Arcellinida; Amoebozoa), with descriptions of four new species”. FEMS Microbiol Ecol 99 (8), fiad076. o. DOI:10.1093/femsec/fiad076. PMID 37410618. PMC 10389689.
- ↑ a b c d Meisterfeld R, Mitchell E: Arcella Ehrenberg 1832, 2008
- ↑ a b c d e f g h i j González-Miguéns R, Soler-Zamora C, Villar-Depablo M, Todorov M, Lara E (2021. október 26.). „Multiple convergences in the evolutionary history of the testate amoeba family Arcellidae (Amoebozoa: Arcellinida: Sphaerothecina): when the ecology rules the morphology”. Zool J Linn Soc 194 (4), 1044–1071. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.)
- ↑ a b Saucin-Meulenberg M, Bussers IC, Jeuniaux C. „Composition chimique de la thèque de quelkes thécamoebiens (protozoaires)”. Bull Biol Fr Belg 107, 107–113. o.
- ↑ Lahr DJG, Kosakyan A, Lara E, Mitchell EAD, Morais L, Porfirio-Sousa AL, Ribeiro GM, Tice AK, Pánek T, Kang S, Brown MW (2019. március 18.). „Phylogenomics and Morphological Reconstruction of Arcellinida Testate Amoebae Highlight Diversity of Microbial Eukaryotes in the Neoproterozoic”. Curr Biol 29 (6), 991–1001.e3. o. DOI:10.1016/j.cub.2019.01.078. PMID 30827918. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
- ↑ Arcella Ehrenberg, 1832. National Institute for Environmental Studies, Japan
- ↑ Lansac-Tôha FA, Machado Velho LF, Zimmermann-Callegari MC, Costa Bonecker C (2000). „On the occurrence of testate amoebae (Protozoa, Rhizopoda) in Brazilian inland waters. I. Family Arcellidae”. Acta Scientiarum 22 (2), 355–363. o. ISSN 1415-6814.
- ↑ Pchelin IM (2010). „Testate amoeba Arcella vulgaris (Amoebozoa, Arcellidae) is able to survive without the shell and construct a new one”. Protistology 6, 251–257. o.
- ↑ Siemensma FJ: Genus Arcella Ehrenberg, 1832. Microworld, world of amoeboid organisms. (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.)
- ↑ Lemke MJ, Paver SF, Dungey KE, Velho LFM, Kent AD, Rodrigues LC, Kellerhals DM, Randle MR. „Diversity and succession of pelagic microorganism communities in a newly restored Illinois River floodplain lake”. Hydrobiologia 804, 35–58. o. DOI:10.1007/s10750-017-3327-8. (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.)
- ↑ Todorov M, Golemansky V (2003). „Morphology, Biometry and Ecology of Arcella excavata Cunningham, 1919 (Rhizopoda: Arcellinida)”. Acta Protozool 42, 105–111. o.
- ↑ Arrieira RL, Fatoreto Schwind LT, Costa Bonecker C, Lansac-Toha FA. „Temporal dynamics and environmental predictors on the structure of planktonic testate amoebae community in four Neotropical floodplains”. J Freshwater Ecol. ISSN 0270-5060. (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.)
- ↑ Singh V, Pandita SK, Tewari R, van Hengstum PJ, Pillai SS, Agnihotri D, Kumar K, Bhat GD (2015. augusztus 19.). „Thecamoebians (testate amoebae) straddling the Permian-Triassic boundary in the Guryul ravine section, India: Evolutionary and palaeoecological implications”. PLoS One 10 (8), e0135593. o. DOI:10.1371/journal.pone.0135593. PMID 26288245. PMC 4546057.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Arcella című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
