Arcfelismerés

Az arcfelismerésben a vizuális információ-feldolgozó rendszerek egyike, a mi-rendszer játszik szerepet. Noha a tárgyak felismerését is ez a rendszer vezérli, az arc- és tárgyfelismerés mégsem azonos folyamat. Az arcfelismerési képesség azért is fontos, mert többnyire arcuk alapján azonosítjuk az embereket.

Bruce és Young arcfelismerési modellje

Bruce és Young modellje (1986) az egyik legkiforrottabb arcfelismerési modell. Nyolc összetevőből áll, melyek mindegyike az arcról leolvasható egy-egy információnak felel meg. Egy arc felismerésében nem mindegyik összetevő vesz részt, az ismerős és ismeretlen arcok feldolgozásában más-más komponensek hangsúlyosak.

Arcfelismerési modell összetevői

• Strukturális kódolás: ez az összetevő olyan reprezentációkat, azaz leírásokat hoz létre, melyek megfeleltethetők David Marr 1982-es komputációs elméletében megfogalmazott reprezentációknak
• Arckifejezés-elemzés: az arckifejezés jól tükrözi az egyén érzelmi állapotát
• Szájmozgás-elemzés: a szájmozgás követése segítheti a beszéd észlelését
• Irányított vizuális feldolgozás: specifikus arckifejezésre jellemző információ feldolgozása – például, ha azt akarjuk eldönteni, hogy a tudósok többsége szemüveges-e
• Arcfelismerési egységek: az egyén számára ismert arcokról nyújtanak strukturális információt
• Személyazonossági csomópontok: a megfigyelt személyről ad információt, például a barátairól vagy a foglalkozásáról
• Névgenerálás: a személy nevét jelenti
• Kognitív rendszer: szerepe van abban, hogy mely összetevő vesz részt az arcfelismerésben, továbbá olyan előzetes tudásunkat tükrözi, mint például a színésznők szépek

A modell meggyőzőbben magyarázza az ismerős arcok felismerésének folyamatát, melyben az összetevők közül a strukturális kódolás, arcfelismerési egységek, személyazonossági csomópontok, valamint a névgenerálás vesz részt. A modell hiányossága, hogy a kognitív rendszer összetevőt nem fejti ki részletesen.

Arcfelismerés rendellenessége

A prozopagnózia az arcfelismerési képesség hiányát jelenti. Az alsó temporális lebeny (Brodmann 20, 21) sérülésekor tapasztalható. A betegek nem ismerik fel ismerőseik arcát, olykor még a saját arcukat sem. Ennek ellenére ismerős tárgyakat képesek azonosítani, ami azt mutatja, hogy az arc- és tárgyfelismerés bár hasonló, de nem teljesen azonos folyamat.

Irodalom

Eysenck, Michael W., & Keane, Mark T. (1997). Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.