Aristide Bruant

francia kabaré-énekes, színész, költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. július 6.

Aristide Bruant (Courtenay, 1851. május 6.Párizs, 1925. február 10.) francia kabaréénekes, színész, költő, író.

Aristide Bruant
Bruant 1886 (?)-ban
Bruant 1886 (?)-ban
Született1851. május 6.[1][2][3][4][5]
Courtenay
Elhunyt

Párizs 18. kerülete
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
SírhelyeYonne

A Wikimédia Commons tartalmaz Aristide Bruant témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Toulouse-Lautrec plakátja

Henri de Toulouse-Lautrec plakátja a képzőművészet történetében is feledhetetlenné tette.

Tizenöt éves korában – apja halálát követően – elhagyta szülővárosát munkát keresni. Hamarosan a Montmartre bohém világában találjuk Párizsban, ahol leginkább a gyorséttermekben és kocsmákban lógott. Ezekben talált rá költői-zenei tehetségére is. Bár jó házból való úrifiú volt, hamar elsajátította a párizsi szlenget, amelyen aztán forradalmi pátosszal teli, polgárgyűlölő dalait írta.

Kávéházakban kezdett fellépni. Rövidesen a híres Le Chat Noir kabaréban kötött ki, ahol többek között a fiatal szimbolisták gyülekeztek.

Bruant feltűnő ruhában lépett fel: vörös pulóverben, fekete dzsekiben, hosszú csizmában és hatalmas vörös sállal. Színre lépéséhez ezt a nevet használta: Astrid Bruant, a Montmartre csillaga. Amikor esténként berúgta az ajtót a Chat noirban, elkiáltotta magát: „Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én énekelni akarok!” – így kezdődött a műsora. A legközönségesebb káromkodások özönét zúdította a fejesekre, heves vádakkal illette az úri osztályokat. A szegények, munkások és bűnözők nyomorúságát énekelte meg.

1885-ben tulajdonába vette a kabarét Le Mirliton néven (aminek jelentése: nádsíp, de dilettáns versike értelme is van). Meghívott ide már másokat is fellépni, de saját műsorait is folytatta. Dalai könyvalakban is megjelentek.

1925-ben halt meg. Nem messze szülőhelyétől temették el. Később Párizsban utcát neveztek el róla.

  • Nini Peau d’Chien
  • À la Bastille
  • À la Villette
  • Meunier tu es cocu
  • À Batignolles
  • Serrez Vos Rangs
  • À la Roquette
  • La chanson des Michetons
  • À Poissy
  • À la Place Maubert
  • Les petits joyeux
  • Belleville-Ménilmontant
  • La Gréviste
  • Le Chat noir

Egy dalszöveg

szerkesztés

  „Ó, lányok, lányok, hajdan virágok,
  egy sout se rejt már a harisnyátok.
  Utcán tekergő fáradt lotyók,
  este csapatban várakozók,
  ott a járdákon, sötét járdákon.
  Ondolált hajjal, behorpadt hassal,
  repedt sarokkal, ólmos tagokkal.
  Köveken koppan a csöpp cipő,
  ha szerelemre jő az idő.
  Kérjétek Istent, sok kis bolondom,
  hogy ágyatokban tüzet csiholjon.”
     Kormos István fordítása

Egy hangfelvétel

szerkesztés
Egy hangfelvétel 1905-ből:
  • Ewers H. H., Das Cabaret (B. XI – Das Theater)
  • Schlaf Joh., Walt Whitman, Lyrik des Chat noir, Paris Verlaine, 1897
  • Millanvoye В., Anthologie des poetes de Mon-martre. Paris, 1909
  • Metenier 0., Le chansonnier populaire, A. Bruant, Paris, 1895
  1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Roglo
  6. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. október 20.)

További információk

szerkesztés
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Aristide Bruant témában.