Főmenü megnyitása

1967. március 11-én, nem sokkal az EMI-hoz való leszerződése után jelent meg a Pink Floyd első kislemeze, az Arnold Layne. A dalt Syd Barrett, a zenekar alapítója és vezetője írta. Bár a brit gyakorlatnak megfelelően nem került fel első albumukra, sokan mégis az egyik legjobb pszichedelikus dalnak tartják.

Pink Floyd
Arnold Layne
kislemez
Megjelent 1967. március 11. (UK)
1967. április 24. (US)
Felvételek Sound Techniques Studios, London
1967. január 11-12.
Abbey Road Studios, London
1967. február 27.
Stílus Pszichedelikus rock
Nyelv angol
Hossz 2:52
Kiadó Columbia Records (UK)
Tower Records (US)
Szerző Syd Barrett
Producer Joe Boyd
Helyezések
  • #20 (UK)
Pink Floyd-kronológia
Arnold Layne/Candy and a Currant Bun
(1967)
See Emily Play/The Scarecrow
(1967)

A dal címszereplője egy transzvesztita, aki szabadidejében ruhaszárító kötelekről lopkodja a női ruhákat és alsóneműket. Roger Waters szerint „Arnold Layne” egy valós személyre utal, aki Cambridge-ben ugyanilyen dolgokat tett Barrett és Waters anyjának ruháival is.

Annak ellenére, hogy bekerült a Top 20-ba, a Radio Londont annyira feldühítette a dal transzvesztita témája, hogy még hivatalos betiltása előtt nyilvánosan bizarrnak és eltévelyedettnek minősítette.

Norman Smith producer azt akarta, hogy az EMI-jal való szerződéskötés után vegyék fel újra a dalt. Waters és Richard Wright megcsinálta volna, de Barrett teljesen elégedett volt az elkészült felvétellel.

A dalhoz egy fekete-fehér promóciós filmet is forgattak, melyben a Pink Floyd tagjai felöltöztetnek egy próbababát, majd körbeviszik a tengerparton. A közelmúltban előkerült egy másik film is, melyben a négy zenész egy erdőben, valamint egy templom előtt bolondozik. Ez az egyetlen ismert filmfelvétel, ahol Syd Barrett playbackre énekel.

Az Arnold Layne 2006-banSzerkesztés

2006. április 17-én David Gilmour, az Oakland Paramount Theatre-ben adott koncertjén mindenki meglepetésére az Arnold Layne-t is eljátszotta. A Pink Floyd-nak egyébként is szokása volt Oaklandben régi dalokat elővenni: 1977-ben a Careful with That Axe, Eugene-t, 1994-ben pedig a One Slip című dalt játszották el. A dalt Wright énekelte (a zenekarból egyedül ő szerepelt az eredeti felvételen is) és egészen május 31-éig a koncertek műsorában maradt. Gilmour 2006. május 27-én Wright közreműködésével a Jools Holland Show-ban is előadta ezt a dalt.

2006. december 26-án a szám két koncertfelvétele Gilmour májusi, Royal Albet Hallbeli fellépéséről kislemezen is megjelent. Az egyiken David Bowie hallható vendégénekesként:

A kislemez dalaiSzerkesztés

  1. Arnold Layne (David Bowie-val) – 3:30
  2. Arnold Layne (Richard Wright-tal) – 3:23
  3. Dark Globe – 2:23

IdézetSzerkesztés

A dalt Syd írta. Az ő dala volt. A szövege miatt betiltották, ami elég furcsa ahhoz képest, amit mások ma megengednek maguknak. Szerintem ez az egyik legjobb példája Syd stílusának. A történet alapja lehet, hogy igaz volt, lehet hogy nem; egy emberről szólt, aki ellopta a száradni kitett alsóneműket. Én vokáloztam. A legtöbb akkori dallal ellentétben nem a szerelemről szólt.

Az utóbbi években sokszor terveztük, hogy eljátsszuk élőben. Ma már nem jelent olyan sokat nekem, bár nagyon kedves emlékeim fűződnek hozzá. Csupán a Pink Floyd egy másik korszakában keletkezett.

– Richard Wright

RészletSzerkesztés

KözreműködőkSzerkesztés

ProdukcióSzerkesztés

További információkSzerkesztés