Az építészetben asztragálnak hívják azt a tagozatot, mely az oszloptörzset az oszlopfőtől elválasztja. Az ógörögöknél és a rómaiaknál az oszloptörzzsel egy testet képezett, míg a középkorban, a XII. századtól kezdve az oszlopfő testéhez tartozott. Tagozata a klasszikus építészetben és az abból származó reneszánszban legtöbbnyire egy felső domború gyűrű (kisebbfajta tórusz) alul függőleges oldalú koronggal szegélyezve, mely azután gyenge ereszkedő hajlással (apotézis) az oszlop törzséhez simul.

Néha a tórusz fölött is van egy egyenes szegélyző tag és a tórusz maga gyöngysorral van díszítve. A román és a csúcsíves építészetben az asztragál komplikáltabb formákat vesz föl, míg a reneszánsz és a modern építészet újból visszatér a római asztragálhoz.