Főmenü megnyitása

Az aubrit az egyik akondrit típus neve. A típusmeteorit 1836-ban hullott le Lyon közelében, Franciaországban. Szinte kizárólag ensztatitból áll. Magmás eredetű kőzet, az ensztatit kondritokból fölépülő égitest magmás eredetű, kristályosodott alkotó kőzete.

JelentőségeSzerkesztés

Az ensztatitos összetételű kis égitestek egy meghatározott tartományban csoportosulnak a Naprendszerben. Ez az övezet a Kisbolygó-öv belső széle. Azt a kisbolygó csoportot, amely ebben a tartományban kering a Nap körül, Hungaria típusú kisbolygóknak nevezik. A kisbolygók egy másik csoportja is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, de ezek a Mars pályáját metsző pályákon keringenek és a Föld közelébe is eljuthatnak. Ezek egyik tipikus képviselője a 3103 Eger, kisbolygó (Near Earth Asteroid, NEA).

Jellemző tulajdonságaiSzerkesztés

Legfontosabb tulajdonsága jó fényvisszaverő képessége, és egyenletesen emelkedő színképe a látható színképtartományban.

Helye a NIPR Antarktiszi Meteoritok MintagyűjteményébenSzerkesztés

A Japán Sarkkutató Intézet (angolul: National Institute of Polar Research: NIPR) a Tokiói Egyetem egyik intézete. 1969 óta egyik részlege a meteoritok kutatásával foglalkozik. Az Antarktiszi Meteoritkutató központ 1993-ban elkészített 20 darab, 30 vékonycsiszolatból álló gyűjteményt. Ennek 3-as számú mintája az aubritot mutatja be. A minta a tanév második félévében, vagyis a naptári év első felében, az ELTE TTK KAVÜCS-nál tanulmányozható.

Lásd mégSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

Külső hivatkozásokSzerkesztés