Aurangzeb mogul sah
Abu Muzaffar Muhiuddin Muhammad Aurangzeb, gyakran csak Aurangzeb (perzsa, اورنگزیب jelentése: „uralkodásra termett”), (1618. november 3. – 1707. március 3.), más néven I. Álamgír („Az Univerzum Ura”) a Mogul Birodalom uralkodója 1658-1707-ig. Gyakran őt tekintik az utolsó nagy mogul császárnak. Aurangzeb volt a harmadik fia Sáh Dzsahánnak a Tádzs Mahal építtetőjének és Mumtáz Mahalnak. Már korán kitűnt hadvezéri képességeivel, hírnevet szerzett az üzbégek és perzsák elleni hadjáratban (1646-1647), a Dekkán körzetében növelte a muszlim befolyást, ahol hamarosan alkirály is lett. Aurangzeb a szigorú, merev iszlám közösségi hatalom, az ortodox ulama hatása alatt állt. 1657-ben apja súlyos betegsége alatt megtámadta testvérét, a költői vénájú, de léha, élvezeteket hajszoló Dara Sikóht, akit már kijelöltek az uralkodásra. Sáh Dzsahán átadta a Delhiben őrzött királyi kincstárt Darának, aki annak segítségével sereget toborzott Aurangzeb ellenében, azonban vereséget szenvedett. Apja felépült, de akkorra már Aurangzeb megszerezte fiatalabb testvérei támogatását, ellenségeit kíméletlenül elpusztítva a császári udvarban teljhatalmat szerzett. 1658 májusában apját bezáratta az agrai Vörös Erődbe.
| Aurangzeb | |
 | |
| Mogul sah | |
| Uralkodási ideje | |
| 1658 – 1707 | |
| Elődje | Sáh Dzsahán |
| Utódja | I. Bahádur |
| Uralkodóház | Mughal dynasty |
| Született | 1618. november 3.[1][2][3][4][5] Dahod |
| Elhunyt | 1707. március 3. (88 évesen)[6][2][1][3][5] Ahmednagar |
| Nyughelye | Tomb of Aurangzeb |
| Édesapja | Sáh Dzsahán mogul sah |
| Édesanyja | Mumtáz Mahal |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aurangzeb témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Uralkodásának kezdeti éveiben célul tűzte ki, hogy a vegyes hindu-muszlim vallású Indiából egységes iszlám államot épít. Úgy vélte, apja, dédapja túlságosan elnéző volt vallási kérdésekben, nem képviselték kellő eréllyel az iszlám érdekeit, elhanyagolták a térítést, nem alkalmazták az iszlám törvénykezést (saría), túl nagy teret engedtek a muszlim vallási ezoterikus tanításoknak (szúfizmus). Alattvalói nem szerették, de féltek tőle könyörtelensége miatt, és tisztelték vezetői képességeit.
Uralkodása szerkesztés
Bár sikerrel hadakozott török (üzbégek) és perzsa szomszédaival, Indián belüli ellenségeit is féken tartotta. A maráthi uralkodó, Sivádzsi kétszer is kirabolta Szurát kikötőit, ezért Aurangzeb hadjáratot indított ellene. A terve az volt, hogy dédapja, Nagy Akbar taktikáját követve legyőzi Sivádzsit, majd megbékél vele és alattvalójaként szolgálatra bírja. A tervet sikerült is megvalósítani (az úgynevezett Agrai megbékélés (1666)), és adományozott Sivádzsinak még egy királyi rangot is. A béke törékenynek bizonyult. Sivádzsi elmenekült a Dekkánra, ahol hamarosan meghalt (1680), így üresen maradt a független Maráthi királyság trónja.
1680-tól Aurangzeb politikája fokozatosan szigorúbb lett az iszlám elvek és terjesztésük tekintetében. Aurangzeb birodalmát militáns ortodox szunnita iszlám államként képzelte el, ahol puritán szertartások mellett a szigorú erkölcsű iszlám érvényesül. Levétette a pénzérmékről az iszlám hitvallás szövegét is, nehogy a hitetlenek érintésükkel beszennyezzék azokat. Az udvaroncoknak megtiltotta a hindu divat szerinti öltözködést. Elpusztított jó néhány hindu szobrot, templomot, szentélyt, így a benáreszi, maduráji és a szongnáthi templomokat is leromboltatta.[7] A zenét betiltotta, a festészetet csak saját dicsőségének ábrázolására engedte érvényesülni. A gazdag és befolyásos hindu családok, akik a birodalom adminisztrációját is végezték, a moguloknak már nem partnerei és kollégái, hanem alattvalói és szolgái lettek. Az egyik legjelentősebb intézkedés a nem muszlimokra kirótt fejadó, azaz a dzsizja kivetése volt (1679), amit mintegy száz évvel újbóli bevezetése előtt Nagy Akbar már eltörölt. Az intézkedést lázongások követték a Rádzsput-hercegek vezetésével, amit Aurangzeb harmadik fia, Akbar is támogatott.[8]
A Dekkán-fennsík alávetett birodalmait, a bidzsápuri és golkondai királyságokat Aurangzeb magáénak vallhatta, a fokozatosan elmélyülő gazdasági válság elmélyítette a hadakozást a Maráthákkal. 1689-ben Sivádzsi fiát Szambhádzsit elfogták és kivégezték. A Marátha Királyság felbomlott. A megmaradt Maráthák ekkor gerilla-hadviselést hirdettek a mogulok ellen, és a lakosság támogatásával fenntartották a folyamatos hadiállapotot. Aurangzeb élete hátralévő részében hosszú és kevés eredménnyel kecsegtető ostromot indított a marátha erődök ellen, ami északi területeinek hatalmi stabilitását ásta alá. Napirenden voltak a lázongások, amik nem annyira vallási, mint mezőgazdasági okokra vezethetők vissza, bár gyakran vallási színezetet öltöttek. Így a pandzsábi szikh területeken vallási mozgalmak lázongtak, de a hindu gyökerű szatnámi-mozgalom[9] felkelései is jelentősek voltak.
1675-ben Aurangzeb letartóztatta és kivégezte Tegh Bahádur szikh gurut, aki nem volt hajlandó magáévá tenni az iszlám tanait. Ez az intézkedés olaj volt a tűzre. A szikhek nyílt lázadást hirdettek Aurangzeb és birodalma ellen. Csaknem fél évszázados uralkodása alatt jelentősen növelte birodalmát, és sikeresen megvédte annak határait. A látszólagos hatalmi nagyság mögött azonban súlyos feszültségek halmozódtak.
A maráthákkal folytatott csatározások folyamatosan szívták el a kincstár tartalékait és az emberi erőforrásokat. Az erőszakos iszlamizáció elidegenítette az addig a birodalomhoz lojális hindukat, így a Rádzsputok támogatása is meggyengült, egyúttal megnehezítette a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítását. A pénzügyi instabilitás egyre inkább kiszolgáltatottá tette a birodalmat a belső lázadásoknak és a külső hódítási igényeknek.
Aurangzeb halálakor (1707 március) már látszódtak azok a repedések, amelyek már a 18. század közepére a Mogul Birodalom összeomlásához vezettek. Egy omladozó birodalmat hagyott hátra, korrupt és nem hatékony, valóságtól elidegenedett közigazgatást, demoralizált hadsereget, olyan államstruktúrát, amit utódai sem tudtak már megreformálni.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ Rajiv Varma: Destruction of Hindu Temples by Aurangzeb. rajiv-varma.blogspot.hu (2008) (Hozzáférés: 2015. augusztus 6.)
- ↑ Brentjes, Burchard Kánok, szultánok, emírek, i. m. 128. o.
- ↑ A szatnámi vagy Szádh egyike a kevés hindu endogám kasztnak. Istent Szatavgatnak nevezik. A szokásaik és hagyományaik hasonlóak a hinduizmushoz, ahonnan a legtöbb tagjukat toborozták. A elterjedt Uttar Pradesben, Uttrakhandban, Harijánában, Rádzsasztánban, Pandzsábban. Ez az egyik leggazdagabb kaszt Indiában. James Hastings. Encyclopedia of Religion and Ethics. Kessinger Publishing, 46–47. o. (2003. január 1.). ISBN 978-0-7661-3700-4. Hozzáférés ideje: 2012. július 21.
Források szerkesztés
- Brentjes, Burchard. Kánok, szultánok, emírek. Budapest: Kossuth (1985). ISBN 963-09-2546-X
- Tenigl-Takács László. India története. Budapest: Medicina - Tan Kapuja Buddhista Főiskola (1997). ISBN 963-243-824-8
- Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9
- Aurangzeb, as he was according to Mughal Records. www.aurangzeb.info. Bikaner Museum, Rajasthan, India (2008) (Hozzáférés: 2015. augusztus 6.)
- Firas Alkhateeb: AURANGZEB AND ISLAMIC RULE IN INDIA. lostislamichistory.com. Lost Islamic History (2013) (Hozzáférés: 2015. augusztus 6.) arch
További információk szerkesztés
- Aurangzeb. www.sikhiwiki.org. sikhiwiki.org (Hozzáférés: 2015. augusztus 6.)