Automorfizmus (csoportelmélet)

Az absztrakt algebra csoportelmélet nevű ágában automorfizmus a neve az olyan bijektív leképezésnek, amely művelettartó és egy csoportot önmagára képez le.

Definíció

szerkesztés

Legyen   egy csoport, és legyen   bijektív leképezés (azaz   különböző elemeihez   különböző elemeket rendel, és   minden eleme előáll   valamely elemének képeként). Ezt a leképezést automorfizmusnak nevezzük, ha bármely  -re  . Az automorfizmusok tehát olyan izomorfizmusok, amelyek egy csoportot önmagára képeznek le.

  • Tetszőleges csoportnak automorfizmusa az identikus leképezés, vagyis az a leképezés, amely minden elemhez saját magát rendeli. Ezt az automorfizmust szokás triviális automorfizmusnak nevezni.
  • A valós számok additív csoportjának automorfizmusa az a leképezés, amely minden valós számhoz a háromszorosát rendeli.
  • A sík egybevágóságai által alkotott csoportnak automorfizmusa az a leképezés, amely minden   egybevágósághoz a   egybevágóságot rendeli, ahol   egy adott egyenesre való tükrözés.

Automorfizmus-csoport

szerkesztés

Egy csoport automorfizmusai (a leképezések összetételével, mint művelettel) maguk is csoportot alkotnak. A   csoport automorfizmusainak csoportját  -vel jelöljük.   egységeleme az identikus leképezés.

Belső automorfizmusok

szerkesztés

Legyen  , és jelölje   azt a leképezést, amely tetszőleges  -hez annak a  -vel vett   konjugáltját rendeli. Akkor   automorfizmusa  -nek. Az ilyen automorfizmusokat belső automorfizmusnak nevezzük.

Egy csoport belső automorfizmusai (a leképezések összetételével, mint művelettel) maguk is csoportot alkotnak. A   csoport belső automorfizmusainak csoportját  -vel jelöljük.   normálosztója  -nek. Az   faktorcsoportot   külső automorfizmus-csoportjának nevezzük és  -vel jelöljük.

  különböző elemeiből származhat ugyanaz a belső automorfizmus. Speciálisan  , ha g centrumelem.   izomorf a   faktorcsoporttal, és így   akkor és csak akkor, ha   kommutatív.

Nemtriviális automorfizmus-csoportok

szerkesztés

Az egy- és a kételemű csoport automorfizmus-csoportja triviális (csak az identikus leképezést tartalmazza). Minden más   csoport automorfizmus-csoportja nemtriviális. Ezt a következő gondolatmenet igazolja:

Ha   nem kommutatív, és például az   elemek nem kommutálnak, akkor x-nek a   belső automorfizmusnál vett képe x-től különböző, így   nem az identikus leképezés és ezért   nem triviális.

Ha   kommutatív, akkor  -nek eleme az a leképezés, ami tetszőleges  -hez annak   inverzét rendeli. Ez éppen akkor nem az identikus leképezés, ha van olyan   elem, hogy   vagyis  . Ha ilyen elem nincsen, azaz minden nemegység elem másodrendű, akkor   felfogható egy a kételemű   test feletti vektortér additív csoportjaként, és e vektortér bármely nemnulla determinánsú, nem-identikus lineáris transzformációja  -nek nemtriviális automorfizmusa.

Anti-automorfizmusok

szerkesztés

Anti-automorfizmusnak nevezzük a   csoport olyan önmagára való   bijektív leképezését, amely a szorzás sorrendjét megváltoztatja, azaz amelyre  .   anti-automorfizmusainak halmazát   jelöli. Ha G Abel-csoport, akkor persze   egybeesik  -vel. Egyszerű példa anti-automorfizmusra az a leképezés, ami tetszőleges  -hez annak   inverzét rendeli, hiszen  .   csoportot alkot a leképezésszorzásra, mint műveletre nézve. Ebben a csoportban   direkt tényező.

Története

szerkesztés

Csoportautomorfizmusokat először William Rowan Hamilton ír matematikus említett 1856-ban az Icosian Calculus című művében.[1]

  1. Sir William Rowan Hamilton (1856). „Memorandum respecting a new System of Roots of Unity”. Philosophical Magazine 12, 446. o.