Wikipédia

Az Olasz Királyság kikiáltása

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 13.

Az Olasz Királyság kikiáltása volt az a formális aktus, amely szentesítette az egységes olasz állam létrejöttét, létrehozva az Olasz Királyságot. Ez történt a Szardíniai Savoyai-ház Szárd Királyság szabályozási aktusával (1861. március 17-i törvény, 4671. sz.), amellyel II. Viktor Emanuel felvette magának és utódainak az Olaszország királya címet.[1][2] Az 1861. május 5-i 7. sz. törvénnyel Olaszország egyesülésének évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánították, amely minden év júniusának első vasárnapján esik.

Az Olasz Királyság kikiáltása
II. Viktor Emánuel olasz király
II. Viktor Emánuel olasz király
Dátum1861. március 17.
OrszágOlasz Királyság
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Olasz Királyság kikiáltása témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

szerkesztés
 
Carlo Bossoli: Királyi körmenet az Olasz Királyság parlamentjének megnyitóján

A második függetlenségi háborút (1860) és a Giuseppe Garibaldi által vezetett Ezres Expedíciót követően az 1859–60 közötti kétéves időszakban Olaszország egyesítésének célkitűzése nagyrészt megvalósult, Tri veneto és Lazio kivételével. A különböző tartományok Szárd Királysághoz csatolását[3] népszavazások sorozata szentesítette.

1860. november 3-án a Piazza Regián (később Piazza del Plebiscito) a nápolyi legfelsőbb bíróság elnöke, Vincenzo Niutta kihirdette a Nápolyi Királyság Szárd Királysághoz csatolását jóváhagyó népszavazás eredményét: «I. kijelentik, hogy Olaszország déli tartományainak népe egy és oszthatatlan Olaszországot akarja Viktor Emanuellel, az alkotmányos királlyal és törvényes leszármazottaival. November 4-én a szicíliai Legfelsőbb Bíróság elnöke, Pasquale Calvi is így tett. Az annexiókat az 1860. december 17-i királyi rendeletek hivatalossá tették: 4498 („A nápolyi tartományok az olasz állam része”) és 4499 („A szicíliai tartományok az olasz állam részei”).

1861. február 18-án[4] a január 27-i választások eredményeként létrejött új nemzeti parlament összeült Torinóban, a Palazzo Carignanóban, amely korábban a szubalpi parlament székhelye volt, és amely már olaszként határozta meg magát, bár VIII.-ként folytatva a Szárd Királyság törvényhozásainak számozását. A képviselőházba az „új tartományokban” megválasztott képviselők is bekerültek, míg a nem megválasztott, hanem a királyság által kinevezett szenátus kiegészült Olaszország többi tartománya szenátorainak jelölésével.

 
Az Olasz Királyság térképe 1861-ben

Az új törvényhozás megnyitása[5][6] király által elmondott koronabeszéddel történt. A szenátus február 26-án megszavazott válaszában kifejezetten új királyságról beszélt.[7] A képviselőház a Viktor Emanuelhez intézett válaszbeszédében, amelyet Giuseppe Ferrari képviselő írt és 1861. március 13-án kelt, már kijelentette, hogy:

„egy egész nép választójoga teszi a Gondviselés által megáldott fejedre Itália koronáját”

Közvetlenül a törvényhozás megnyílása után, február 21-én Camillo Benso di Cavour akkori miniszterelnök, Cavour grófja egyetlen cikkből álló törvényjavaslatot terjesztett a Szenátus elé a király új címének formalizálásáról,[8] amely azután lett szabvány, hogy 1861. március 17-én, a következő napon az Olasz Királyság Hivatalos Lapja 68. számában megjelent.[9] Március 17-én emlékeznek meg minden évben Olaszország egyesítésének évfordulójáról, a nemzeti ünnepet 1911-ben hoztak létre, az évforduló ötvenedik évfordulója alkalmából.

Az 1861. évi rendelet elemzése

szerkesztés
 
II. Viktor Emanuel felveszi az Olaszország királya címet a Szardíniai Királyság 1861. március 17-i 4671. sz. törvényével

A királyi rendelet így szólt:

„TÖRVÉNYTERVEZET. Első cikkely. II. Viktor Emanuel király felveszi magának és utódainak az Olaszország királya címet.”

A jelentésben Cavour emlékeztetett arra:

„A parlament a királyi ülésszak ünnepélyes napján a hála és szeretet lelkesedésével méltatta II. Viktor Emanuel olasz királyt.”

A Szenátus által jóváhagyott szövegben[10] viszont van egy második cikk is a jogalkotási aktusok címének kérdéséről. Ezért megállapították, hogy:

„2. cikkely. A kormány cselekedeteit és minden egyéb, a király nevében megillető cselekményt a következő képlettel kell bejegyezni: (A király neve) Isten akaratából és a nemzet szavazatával OLASZORSZÁG KIRÁLYA”

Meg kell jegyezni, hogy a Savoyai Viktor Emanuel száma továbbra is „második”, és nem „első” volt, az olasz egyesítést elérő Savoyai-ház[11] és az alkotmány folytonosságának jeleként.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ testo della legge Nell'intestazione Vittorio Emanuele II compare ancora come re di Sardegna, di Cipro e di Gerusalemme ecc.
  2. ↑ Regno di Sardegna, Regno d’Italia, Repubblica Italiana – Su Nuraghe (it-IT nyelven)
  3. ↑ Il termine fu quello più usato nel dibattito parlamentare e la grafia è quella ottocentesca
  4. ↑ Nel passato era il 18 febbraio ad essere considerata data della proclamazione. Si veda, ad esempio, il commento a Giosuè Carducci, Tutte le poesie
  5. ↑ Discorso della corona
  6. ↑ Articolo de la Repubblica con una cronaca immaginaria del Discorso della corona
  7. ↑ risposta Senato
  8. ↑ Storia d'Italia dal 1814 al 1866 (olasz nyelven). Corona e Caimi (1868. december 8.) 
  9. ↑ Gazzetta n. 68 del 18 marzo 1861
  10. ↑ Relazione Senato
  11. ↑ Alfredo Oriani, La lotta politica in Italia 1892 in Tommaso Detti, Giovanni Gozzini, Ottocento, Pearson Paravia Bruno Mondadadori, 2000, p.184

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Proclamazione del Regno d'Italia című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Olasz_Királyság_kikiáltása&oldid=27287204”