Békalencseformák

A békalencseformák (Lemnoideae) a hídőrvirágúak rendjének (Alismatales), azon belül a kontyvirágfélék családjának (Araceae) egy alcsaládja.

Békalencseformák
Apró békalencse (Lemna minor)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales) Család: Kontyvirágfélék (Araceae) Alcsalád: Lemnoideae Bab.
Szinonimák
Lemnaceae
Nemzetségek
Landoltia békalencse (Lemna) Spirodela vízidara (Wolffia) Wolffiella
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Békalencseformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Békalencseformák témájú kategóriát.

Rendszerezés

Már a korai rendszerek is a kontyvirágfélék rokonsági körébe helyezték a csoportot, de mindig élesen elkülönítették a többi, bonyolultabb szervezettségű, nagyobb termetű kontyvirágfélétől, ezért régebben békalencsefélék (Lemnaceae) néven önálló családként szerepeltek. A legújabb molekuláris alapú kladisztikai eredmények azonban azt mutatják, hogy a békelencsefélék beékelődnek a többi kontyvirágzatú alcsalád közé, ezért kiemelni őket és elkülöníteni a többi alcsaládtól teljességgel indokolatlan, sőt helytelen, hisz parafiletikusságot okozna a csoportban.

Felépítésük, illetve kémiai és élettani jellemzőik

Vegetatív szerveik felépítése

A békalencsék rendkívül kicsiny növények, általában csak néhány milliméteresek. Vízi életmódot folytatnak: vagy alámerülten élnek, vagy a víz felületén úsznak. Egyik-másik nemzetségnek még van el nem ágazó gyökere, de léteznek szép számmal teljesen gyökértelen fajok is. A testük általában lencse alakú, a hajtás rendkívül egyszerűsödött: még a levél és a szár sem különíthető el egymástól. A hajtás igen rövid hajtástengelyből és egyetlen levélből áll.

Ebben a családban is – akár a többi kontyvirágzatú alcsaládban – jellemző az áltengelyes (szimpodiális) elágazásrendszer. Mégis az a különbség, hogy míg a többi kontyvirágzatú alcsaládban a virágzat kifejlődése mindig megelőzte egy-egy újabb szimpodiális oldalág képződését, addig a békelencseféléken ez gyakran elmarad. Az oldalágak képződésé ugyanis a legtöbbször nem előzi meg az előző hajtás végét lezáró virágzat kifejlődése, hanem az egyes oldalágak létrejöttük után hamarosan leválnak az anyanövényről. Igen rövid idő alatt elszaporodhatnak így, vegetatív úton a vizek felszínén.

A levél belső szöveti szerkezetének legfeltűnőbb sajátossága a fejlett átszellőztető alapszövet. Ez a növény levelének színén lévő gázcserenyílásokon keresztül tart kapcsolatot a légkörrel. Az átszellőztető alapszövetben lévő levegő csökkenti a növényi test átlagos sűrűségét, így az biztosan mindig a víz felületén marad.

Biokémiai sajátosságaik

Növénykémiai szempontból a család sajátsága az ún. miriofillin-sejtek jelenléte és nagyobb mennyiségű kalcium-oxalát felgyülemlése, mely utóbbi főképp kristálykévék (rafidok) és -halmazok alakjában található. Emellett még sokféle flavonoidot is kimutattak bennük, sőt ezen anyagok jellegzetes színképe még a fajok meghatározásában is segítségére lehet a kutatóknak. Általánosan fellelhető még a békalencsefélékben a lignin is.

Szaporodásuk

A generatív szervek redukciója is igen nagy mértékű a békelencseféléknél. A virágzat csak egyivarú virágokat tartalmaz. A kicsiny, virágzati buroklevél (spatha) nélküli virágzatban csak néhány csupasz virág fejlődik, melyek vagy egyetlen porzóból, vagy egyetlen termőből állnak. Megporzásuk a víz segítségével megy végbe. A megporzás után a termőben egy vagy több mag fejlődik, melyekben igen kevés táplálószövet található az embrió mellett. Egyes fajok életciklusa igen rövid idő alatt megy végbe. A Wolffia fajok például már vegetatív létük megkezdése után 8 nappal virágzanak.

Elterjedésük és jellegzetes fajaik

A békalencsefélék maradványai a harmadidőszak óta ismeretesek. Az alcsaládba 5 nemzetséget sorolunk 25 fajjal. Az egész világon elterjedt csoportról van szó, vagyis kozmopoliták. Hazánkban élő két legjellegzetesebb fajuk a nagyobb termetű, még gyökérrel rendelkező apró békalencse (Lemna minor), és az egyszerűbb, nála kisebb, gyökértelen vízidara (Wolffia arrhiza), mely a maga 1,5 mm-es hosszával a világ legkisebb virágos növénye. Hazánkban élő, elterjedt, de kevésbé közismert fajok még a következők: bojtos békalencse (Spirodela polyrrihza); keresztes békalencse (Lemna trisulca); púpos békalencse (Lemna gibba).

Források

• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
• Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007