A bérmunka a munkavállaló és a munkáltató közötti társadalmi-gazdasági kapcsolat, amelyben a munkavállaló hivatalos vagy informális munkaszerződés alapján adja el munkaerejét.[1] Ezek a tranzakciók általában egy olyan munkaerőpiacon zajlanak, ahol a bérek vagy a keresetek piaci alapon vannak meghatározva.[2]

Bérként kifizetett pénz (általában rövid távú munkaszerződések esetén) vagy fizetés (állandó munkaszerződések esetén) ellenében a munka terméke általában a munkáltató tulajdonává válik, kivéve azokat a különleges eseteket, mint például a szellemi alkotás jellegű szabadalmak birtoklása az Egyesült Államokban, ahol a szabadalmi jogokat általában a találmányért személyesen felelős munkavállaló birtokolja. A bérmunkás olyan személy, amelynek elsődleges jövedelme a munkaerő ilyen módon történő értékesítéséből származik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Steinfeld 2009, p. 3: "All labor contracts were/are designed legally to bind a worker in one way or another to fulfill the labor obligations the worker has undertaken. That is one of the principal purposes of labor contracts."
  2. Deakin & Wilkinson 2005

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wage labour című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.