Búsuló Krisztus
Búsuló Krisztus vagy Szomorkodó Krisztus a szenvedő Krisztust ábrázoló szobor- illetve képtípus. A megostorozott, töviskoronás Krisztus kezébe hajtott fejjel vagy megkötözött kezekkel és lehajtott fejjel ül.
Ez az ábrázolási forma a 14. században alakult ki, a 15. századtól terjed és népszerű a nagypénteki passió részeként. Bár a passiójelenetek sorában elhelyezhető, valójában inkább az egész passió kivonata (például Dürer fametszetes Kis Passió sorozatának nyitólapján, 1509), a barokk passió-elmélkedések kedvelt kiindulópontja volt. Gyakran helyezték el országút mentén, általában oszlopra és sokszor a nagypénteki vezeklő körmenetek állomását jelentette. Némelyik valósággal népművészeti remekmű.
Hasonló hozzá az Ecce homo ábrázolás. Mindkettőtől különbözik a Fájdalmak férfia (Vir dolorum) típus.
Lásd még: impropériák
Alkotások szerkesztés
-
Jászjákóhalma (18. század) -
Nagycétény (1772) -
Solymár (1838)
- Budapest XII. kerület, Szilágyi Erzsébet fasor (1725)[1]
- Esztergomi Búsuló Krisztus (1766)[2]
- Nagycétényi Bús Krisztus szobor (1772)
- Solymári szobor (1838)
Irodalom szerkesztés
- Engelbert Kirschbaum: Lexikon der christlichen Ikonographie. Allgemeine Ikonographie III, 496.
- Sachs, Hannelore - Badstübner, Ernst - Neumann, Helga 1980: Christliche Ikonographie in Stichworten. Leipzig, 82.
- 1986 A keresztény művészet lexikona. Budapest, 295.