Baldácsy-alapítvány

A Baldácsy-alapítvány magyar protestáns közalapítvány (akkori kifejezéssel "közalap") volt.

LétrejötteSzerkesztés

A római katolikus felekezethez tartozó Baldácsy Antal báró, országgyűlési képviselő az 1876. október 19-én kelt végrendeletével és annak 1877. május 20-án kelt toldalékával a magyarországi protestáns egyházaknak örök tulajdonul hagyott több mint 8000 holdnyi földbirtokot mindennemű tartozékaival együtt. Az alapítvány az örökhagyónak 1878. augusztus 7-én bekövetkezett halála után ténylegesen a hazai protestáns egyházakra szállott, amelyek az alapítvány jövedelmeiből törlesztendő kölcsönnel még 3000 holdat vásároltak. Emiatt csak 1886-ban kezdhette meg az akkori tizenegy (5 evangélikus, 5 református, 1 unitárius) egyházkerület küldötteiből alakított bizottság az alapítvány jövedelmének a végrendeletben meghatározott célokra való szétosztását.

A végrendeletben meghatározott céljaiSzerkesztés

  • ínséges, különösen építkező egyházak segélyezése
  • püspökök illőbb díjazása és szegény lelkészek segélyezése
  • lelkész-özvegyek és árvák gyámolítása

MegszűnéseSzerkesztés

  • Az első világháború utáni földreform 7000 holdra csökkentette az alapítvány állagát, amely később teljesen megsemmisült.

ForrásokSzerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona

IrodalomSzerkesztés

  • Jegyzőkönyv. Fölvétetett Budapesten, 1897. évi június 2-án, a magyarhoni protestáns superintendentiák meghatalmazottainak, a bold. báró Baldácsy Antal prot. alapítványa ügyében tartott közgyűlésén; Hornyánszky Viktor, Bp., 1897
  • Patay Pál: Végvezekényi Baldácsy Antal báró élete és a Baldácsy-alapitvány félszázados története. 1876–1926; Baldácsy-alapitvány, Bp., 1926

Lásd mégSzerkesztés