Baldachin

pillérekre támaszkodó, hordozható tetőzet

A baldachin (francia: baldaquin) gazdagon díszített mennyezet királyi trón, szószék, oltár vagy ágy stb. felett: ez esetben vagy oszlopokon nyugszik, vagy a falhoz van erősítve.[1] Baldachinnak hívják egyben azt a négy rúdon hordott, legtöbbször vízszintes ernyőt is, melyet nagyobb ünnepélyek alkalmával fejedelmi személyek fölé tartanak; amikor a baldachin nehéz selyem-, brokát- vagy bársonyszövetből készül.[1]

Keletről származik, ahol az uralkodók és más előkelő személyiségek részint méltóságuk jeléül, részint az erős napsugárzás elleni védekezés céljából ritkán mentek ki baldachin nélkül.[1]

Katolikus egyház szerkesztés

Használata a római katolikus egyházban is meggyökeresedett, s körmenetekben a szentséget vivő pap többnyire baldachin alatt megy.[2] Az építészet a gótika és a reneszánsz óta különösen használja a szobrok fölött, oszlopokon, tornyokon, s külső támasztópillérek koronázására alkalmazza. Legnevezetesebb Bernininek a római Szent Péter-bazilika kupolája alatt álló, az apostol sírja fölött emelkedő óriási oltár baldachinja, amely négy hatalmas csavart bronzoszlopból és volutás tetőből áll.[2]

Mint 2 vagy 4 rúdra erősített hordozható sátormennyezet fehérszínű selyem vagy félselyem szövetből készül, a szélén aranyrojtokkal; az oltáriszentség ünnepélyes hordozásakor kell használni, még ha a körmenet a templomban van is. A baldachin alatt szabad vinni még a szent keresztet, s a kínszenvedés ereklyéit, de más ereklyéknek, képeknek vagy szobroknak a baldachin alatt való hordozása tilos.[2]

Falba illesztett baldachin illeti meg a bíborosok és a megyéspüspök trónszékét is a templomban. Pápaválasztáskor a bíborosok trónbaldachinját a megejtett választás után leeresztik s csak a megválasztott trónjának baldachinja marad a helyén.[2]

Képek szerkesztés


Hivatkozások szerkesztés

  1. a b c A Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Baldachin
  2. a b c d Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Baldachin (Budapest, 1931)