Bark-skála
A Bark-skála egy pszichoakusztikus skála, melyet Eberhard Zwicker javasolt 1961-ben. A Bark-skála Heinrich Barkhausen német fizikusról kapta a nevét, aki először javasolta a hangosság szubjektív mérését.[1]
A skála 1-től 24-ig terjed és megfelel a hallás 24 kritikus sávjának (Hz): 20, 100, 200, 300, 400, 510, 630, 770, 920, 1080, 1270, 1480, 1720, 2000, 2320, 2700, 3150, 3700, 4400, 5300, 6400, 7700, 9500, 12 000, 15 500; a középfrekvenciák: 50, 150, 250, 350, 450, 570, 700, 840, 1000, 1170, 1370, 1600, 1850, 2150, 2500, 2900, 3400, 4000, 4800, 5800, 7000, 8500, 10 500, 13 500.[2] Ez a skála összefügg a mel-skálával, de kevésbé népszerű.
A konverzió frekvenciáról (Hz) Bark-ba:
vagy Traunmüller nyomán: [3][4]
![{\displaystyle {\text{kritikus sáv (bark)}}=[(26,81f)/(1960+f)]-0,53\,}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/c59244ba4d419575eeef722fcbb3817af953a496)
ha az eredmény < 2 hozzá kell adni 0,15-ot, ha az eredmény > 20,1 hozzá kell adni 0,22-ot
Irodalom szerkesztés
- Zwicker, E: Subdivision of the audible frequency range into critical bands. (hely nélkül): The Journal of the Acoustical Society of America. 1961.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
További információk szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Zwicker, E. (1961), "Subdivision of the audible frequency range into critical bands[halott link]," The Journal of the Acoustical Society of America, 33, Feb., 1961.
- ↑ Julius O. Smith III and Jonathan S. Abel. "The Bark Frequency Scale", CCRMA.Stanford.edu.
- ↑ Archivált másolat. [2010. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
- ↑ doi:10.1121/1.399849