Barna halfarkas
A barna halfarkas (Stercorarius antarcticus) a madarak osztályába lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Stercorarius antarcticus (Lesson, 1831) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Catharacta antarctica | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barna halfarkas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barna halfarkas témájú médiaállományokat és Barna halfarkas témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt René Lesson francia orvos és ornitológus írta le 1831-ben, a Lestris nembe Lestris antarcticus néven. Egyes szervezetek a Catharacta nembe sorolják Catharacta antarctica néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Stercorarius antarcticus antarcticus (Lesson, 1831)
- Stercorarius antarcticus hamiltoni (Hagen, 1952)
- Stercorarius antarcticus lonnbergi (Mathews, 1912) – egyes rendszerbesorolások önálló fajként tartják nyilván mint Stercorarius lonnbergi
Előfordulása szerkesztés
A Déli-sarkvidéken, Dél-Amerika, a Falkland-szigetek és Dél-Afrika területén fészkel. Természetes élőhelyei a tengerpartok, szigetek és a nyílt tengerek. Vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 64 centiméter, szárnyfesztávolsága 126-160 centiméter, testtömege 1200-2100 gramm.[5] Tollazata sötétbarna színű, világosabb mintázattal.
_on_Gourdin_Island_just_of_the_N_tip_of_the_Antarctic_Peninsula_-_%22_well_Hey,_a_guys%27_gotta_eat%22_-_a_Brown_Skua_(Catharacta_antarctica)_finishes_off_a_tasty_Adelie_Penguin_-_(26001048665).jpg) |
 |
Életmódja szerkesztés
Táplálékparazita, más madarak által elfogott halakkal táplálkozik. Dögöket, rovarokat, tojásokat és fiókákat is fogyaszt, de saját maga is vadászik.
Szaporodása szerkesztés
Fészekaljban többnyire 2 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 26000-28000 példány közötti és csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
