Barna halfarkas

madárfaj

A barna halfarkas (Stercorarius antarcticus) a madarak osztályába lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Barna halfarkas
BrownSkua4.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Halfarkasfélék (Stercorariidae)
Nem: Stercorarius
Faj: S. antarcticus
Tudományos név
Stercorarius antarcticus
(Lesson, 1831)
Szinonimák

Catharacta antarctica

Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barna halfarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna halfarkas témájú médiaállományokat és Barna halfarkas témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt René Lesson francia orvos és ornitológus írta le 1831-ben, a Lestris nembe Lestris antarcticus néven. Egyes szervezetek a Catharacta nembe sorolják Catharacta antarctica néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Stercorarius antarcticus antarcticus (Lesson, 1831)
  • Stercorarius antarcticus hamiltoni (Hagen, 1952)
  • Stercorarius antarcticus lonnbergi (Mathews, 1912) – egyes rendszerbesorolások önálló fajként tartják nyilván mint Stercorarius lonnbergi

ElőfordulásaSzerkesztés

A Déli-sarkvidéken, Dél-Amerika, a Falkland-szigetek és Dél-Afrika területén fészkel. Természetes élőhelyei a tengerpartok, szigetek és a nyílt tengerek. Vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 64 centiméter, szárnyfesztávolsága 126-160 centiméter, testtömege 1200-2100 gramm.[5] Tollazata sötétbarna színű, világosabb mintázattal.

 
Táplálkozás közben
 
és a levegőben

ÉletmódjaSzerkesztés

Táplálékparazita, más madarak által elfogott halakkal táplálkozik. Dögöket, rovarokat, tojásokat és fiókákat is fogyaszt, de saját maga is vadászik.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészekaljban többnyire 2 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 26000-28000 példány közötti és csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 10.)

További információkSzerkesztés