Batocera wallacei

rovarfaj

A Batocera wallacei a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj. Magyar neve Wallace-cincér. Faji jelzője és magyar neve Alfred Russel Wallace-ra utal, aki a fajt felfedezte az indonéziai Aru-szigeteken. Tudományra új fajként James Thomson írta le 1858-ban, a Wallace által gyűjtött fajokat tárgyaló művében.[1]

Infobox info icon.svg
Batocera wallacei
Wallace-cincér (Batocera wallacei), hím (balra) és nőstény (jobbra)
Wallace-cincér (Batocera wallacei), hím (balra) és nőstény (jobbra)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea)
Család: Cincérfélék (Cerambycidae)
Alcsalád: Takácscincérformák (Lamiinae)
Nemzetség: Batocerini
Nem: Batocera
Faj: B. wallacei
Tudományos név
Batocera wallacei
Thomson, 1858
Szinonimák
  • Batocera phorkyas Kriesche, 1928
  • Batocera proserpina Thomson, 1865
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Batocera wallacei témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Batocera wallacei témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A Batocera wallacei előfordul Új-Guineában, az Aru-szigeteken, a Kai-szigeteken, valamint az ausztráliai Queensland államban a York-félszigeten. Elterjedési területének nagy részén elég gyakori. A Batocera wallacei proserpina nevű alakot egyes szerzők alfajnak tekintik,[2] mások csak szinonimának.[3]

MegjelenéseSzerkesztés

A Batocera wallacei a legnagyobb termetű a nagyjából 50 Batocera-faj közül.[4] Ausztrália legnagyobb bogárfaja.[5] A hímek testhossza elérheti a 85 millimétert, a nőstények valamivel kisebbek. A hímek csápja jóval több, mint kétszer olyan hosszú, mint a testük, elérheti 250 millimétert; a nőstények csápjának hossza valamivel kevesebb, mint a testhosszuk másfélszerese. A hímek elülső lába aránytalanul megnyúlt, a lábszár utolsó harmada erősen befelé hajló.

Teste hátoldalát (fejét, előhátát és szárnyfedőit ) nagyon finom, sűrű, zöldesszürke szőrzet borítja, mely azonban a szárnyfedő kiemelkedő részein hiányzik, itt a színe feketés-barna. Szárnyfedőin továbbá fénytelen fehér, kerekded és megnyúlt foltok is láthatók, melyek kiterjedése nagyon változó, és részben össze is folynak.

Lárváinak testhossza eléri a 10 centimétert. Fehéres színű bábja zöldes árnyalatú, hátán és oldalán sárgás foltokkal.[6]

ÉletmódjaSzerkesztés

A trópusi esőerdők lakója. Lárvája évekig fejlődik a hatalmas esőerdei fák (főleg fatermetű Ficus-fajok) elhalt törzsében. A kifejlett bogár főleg éjszaka aktív, olyankor a fatörzseken párt keresve mászkál vagy repül. A mesterséges fényforrások vonzzák.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Thomson, J. (1858). „Wallace. Voyage dans l'Asie Orientale. Fragments Entomologiques renfermant la description de Coléoptères nouveaux ou rares. Famille IV. Cerambycidae”. Archives entomologiques, ou recueil contenant des illustrations d'insectes nouveaux ou rares 1, 444-458, pls XVII-XX. o.  
  2. Batocera wallacei proserpina. Coleoptera-Atlas, 2017 (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  3. Batocera wallacei. Cerambycidae of the World, 2017 [2017. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  4. Europeana Collections. Wallace-cincér a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből, 2017 (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  5. Geoff Monteith: A bit about beetles in Brisbane. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  6. Rainbow, W. J. (1899). „Larva and pupa of Batocera Wallacei, Thoms.” (PDF). Records of the Australian Museum 3 (6), 150. o.  

ForrásokSzerkesztés