Benjamin Sisko

a Star Trek elképzelt univerzumának egyik szereplője
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. augusztus 3. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

Benjamin Lafayette Sisko a Star Trek: Deep Space Nine című amerikai sci-fi tévésorozat egyik főszereplője, a Deep Space Nine űrállomás és a USS Defiant űrhajó emberi kapitánya. Avery Brooks alakítja. A bajoriak fontos vallási alaknak, „a próféta küldöttjének” tekintik, de ő ezt kellemetlennek találja. Van egy fia, Jake Sisko.

Benjamin Sisko
Star Trek-szereplő
Benjamin Sisko (2375)
Benjamin Sisko (2375)
MegszemélyesítőjeAvery Brooks
Benjamin Sisko adatai
FajaEmber
Nemeférfi
Született2332
TitulusaUSS Livingston
USS Okinawa első tiszt
USS Saratoga első tiszt
AnyabolygóFöld
ElkötelezettségCsillagflotta
Szolgálati helyA Deep Space Nine űrállomás és a USS Defiant
Rendfokozatkapitány

Gyermekkora

szerkesztés

2332-ben született a Földi New Orleansban Joseph és Sara Sisko fiaként. Édesanyjának testét egy Próféta – nemlineáris időben létező lény, akik a bajori féregjáratban élnek – szállta meg, abból a célból, hogy életet adjon neki, és később a próféták küldöttjévé váljon. Nem sokkal Benjamin első születésnapja előtt a Próféta elhagyta Sarah testét, aki ezután elvált Josephtől, és elutazott.

Egy évvel azután, hogy Sarah elment, Joseph Sisko ismét megnősült, a kapitány pedig mindig is úgy tudta, hogy apja új felesége a biológiai édesanyja. Tőle született meg Benjamin féltestvére, Judith, és még két fiúgyermek.

Korai éveiben testvéreivel együtt főzni tanultak apjuktól, aki úgy gondolta, hogy a replikált étel nem igazi étel. Joseph egy Sisko's nevű éttermet is üzemeltet, ahol gyermekei dolgoztak a nyár folyamán. Családját főkóstlóknak nevezte, és ragaszkodott hozzá, hogy minden este együtt vacsorázzanak. Sisko tinédzserként szerelmes volt Neffie Beumontba, és három évig együtt volt Zoey Philipssel.[1]

Élete a Deep Space Nine-on

szerkesztés

Három évvel a Wolf-359-nél lezajlott csata után, a Csillagflotta admiralitása reá ruházta az isten háta mögötti Deep Space Nine űrállomás vezetését. A kardassziai megszállás alól épp csak felszabadult Bajor bolygó körül keringő űrállomást nem tartotta nagyon alkalmasnak arra, hogy félárva fiát, Jake-et ott nevelje, ezért a pozíciót eleinte vonakodva fogadta, és Jean-Luc Picard útján áthelyezését kérte. Miután azonban tudományos tisztje, Jadzia Dax hathatós közreműködésével felfedezték a Galaxis távoli részébe, a Gamma-kvadránsba vezető féregjáratot, azonnal megváltoztatta elhatározását.

A felfedezés azonban egy újabb tragikus konfliktushoz, a Domínium-háborúhoz vezetett, ez a Gamma-kvadránst uraló hatalom ugyanis területsértésként értékelte a féregjáratból érkező expedíciókat, és ellentámadással reagált. Benjamin Sisko a háború egyik meghatározó szereplőjévé vált, és neki köszönhető, hogy a Domínium végül elállt az Alfa-kvadráns leigázásának szándékától.

Egyik alkalommal, a féregjárat véletlenszerűen, ismeretlen okból többször is kinyílt, majd bezáródott. A Földön néhány tiszt arra gyanakodott, hogy álcázott hajók érkeznek a Gamma kvadránsból. Ezzel egy időben a Földre hívták Sisko kapitányt és Odot, hogy a Flottaparancsnokság embereivel közösen hatékony intézkedéseket eszközöljenek a beépülő elcseréltek ellen, és meggyőzzék a Föderációs elnököt a veszély valósságáról. Az egyik elcserélt felvette Leyton admirális alakját, ám ezt Odo hamar észrevette, ugyanis feltűnt neki fajtársa erős ellenszenve, így az Alapító madár alakban elmenekült. Később a Domínium kiiktatta a Föld teljes áramellátását, és ennek hatására sikerült meggyőzni az elnököt, hogy hirdesse ki a szükségállapotot. Az utcákat elárasztották a Csillagflotta tisztjei. Rövid nyomozás után Sisko rájött, hogy az áramkimaradásért a Vörös Brigád nevű, elit kadétok csoportja felelős, akik Leyton admirális utasítására cselekedtek. Később az is kiderült, hogy a féregjárat véletlenszerű ki és becsukódása valójában egy Leyton admirális általi csel. Miután Sisko mindezt bebizonyította az elnöknek, visszavonták a szükségállapotot, és a kapitánynak hála, a Földön helyreállt a rend, az admirálist pedig lemondatták.[1]