Beth Hart (Los Angeles, 1972. január 24. –) amerikai dzsesszénekesnő. Olyan művészek hatása alatt alakult ki saját stílusa, mint Robert Plant, Ella Fitzgerald, Chris Cornell, Janis Joplin, Aretha Franklin, Etta James. Mindezek a hatások egyértelműen megfigyelherőek zenei pályafutása során.

Beth Hart
Beth Hart 2022-ben
Beth Hart 2022-ben
Életrajzi adatok
Született1972. január 24. (52 éves)[1]
Los Angeles
HázastársaScott Guetzkow
IskoláiLos Angeles County High School for the Arts
Pályafutás
Műfajok
Híres dalSee Saw
I'd Rather Go Blind
Hangszer
Hangalt
DíjakBlues Music Award
Tevékenység
Kiadók
Hangminta
I'd Rather Go Blind

Beth Hart weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Beth Hart témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Beth Hart a Los Angeles-i High School of Performing Artson csellózni és énekelni tanult. Tanulmányait nem fejezte be. 1993-ban részt vett a Star Search című tehetségkutatón, és ugyanebben az évben kiadta első albumát. Az 1996-os Immortal CD-jén Beth Hart Band néven szerepelt Jimmy Khoury-val, Sergio Gonzalez-szel és Tal Herzberggel.

A Screamin' for My Supper című harmadik albuma az L.A. Song dallal nagy siker lett az Amerikai Egyesült Államokban. Ugyanekkor eljátszotta Janis Joplin szerepét a Love, Janis című musicalben.

A negyedik lemeze, a Leave the Light On, amelyen drogfüggőségéről és az elvonóról szól − ez Németországban − a 37 Days 2007-ben, a My California című album pedig 2010-ben jelent meg.

Eric Clapton 2013-as Crossroads Gitárfesztiválján (Madison Square Garden) Beth Hart Jeff Beck új együttesével lépett fel. 2013-ban turnézott Joe Bonamassa gitárossal.

  • Beth Hart and the Ocean of Souls (1993)
  • Immortal (1996)
  • Screamin' for My Supper (1999)
  • Leave the Light On (2003)
  • 37 Days (2007)
  • My California (2010)
  • Don't Explain with Joe Bonamassa (2011)
  • Bang Bang Boom Boom (2012)
  • Seesaw with Joe Bonamassa (2013)
  • Better Than Home (2015)
  • Fire on the Floor (2016)
  • Black Coffee with Joe Bonamassa (2018)
  • War in My Mind (2019)
  • A Tribute to Led Zeppelin (2022)
  • Leverkusener Jazztage, live (2023)
  • You Still Got Me (2024)
Év Esemény Díj Jelölt mű Eredmény
2012 Blues Music Contemporary Blues Album Don't Explain Jelölve [2]
2014 Blues Music Contemporary Blues Female Artist of the Year Herself Jelölve [3]
Grammy Best Blues Album Seesaw Jelölve [4]
Blues Blast Female Blues Artist Herself Elnyerte [5]
2015 Blues Music Contemporary Blues Female Artist of the Year Herself Jelölve [6]
2016 Blues Music Contemporary Blues Female Artist of the Year Herself Jelölve [7]
European Blues Best Album Fire on the Floor Elnyerte [8]
2017 Blues Blast Female Blues Artist Herself Elnyerte [9]
European Blues Best Female Vocalist Herself Elnyerte [10]
2018 Blues Music Contemporary Blues Female Artist of the Year Herself Jelölve [11]
Blues Music Contemporary Blues Album of the Year Fire on the Floor Jelölve [11]
Blues Music Instrumentalist – Vocals Herself Elnyerte [12]
Blues Blast Female Blues Artist Herself Elnyerte [13]
European Blues Best Female Vocalist Herself Elnyerte [14]
2019 Blues Blast Best Live Recording Live At Royal Albert Hall Jelölve [15]
Blues Music Instrumentalist – Vocals Herself Jelölve [16]
Blues Music Contemporary Blues Female Artist Herself Jelölve [16]
Blues Music B.B King Entertainer of the Year Herself Jelölve [16]
2020 Blues Blast Female Blues Artist Herself Elnyerte [17]
2022 Blues Blast Blues Rock Album Herself Jelölve [18]
Blues Blast Vocalist Herself Elnyerte [19]
Blues Blast Female Blues Artist Herself Elnyerte [19]
  1. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. 2012 Blues Music. About.com , 2012. május 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)[halott link]
  3. 2014 Blues Music. BLues.about.com . [2013. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  4. Grammy 2014: Full Nominations List (2013. december 6.) 
  5. 2014 Blues Blast Winners. Blues Blast Magazine , 2014. június 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)[halott link]
  6. 2015 Blues Music Winners. American Blues Scene , 2015. május 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)[halott link]
  7. 2016 Blues Music. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)
  8. Beth Hart and Ribs en Blues become latest additions to European Blues Hall of Fame. European Blues. (Hozzáférés: 2021. július 6.)
  9. 2017 Blues Blast Nominees. Blues Blast Magazine, 2017. augusztus 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)[halott link]
  10. European Blues Winners Announced at Manchester Blues Festival UK 2017. European Blues, 2017. november 30. (Hozzáférés: 2021. július 6.)
  11. a b 2018 Blues Music. The Blues Foundation , 2018. január 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)[halott link]
  12. 2018 Blues Music Winners Announced. The Blues Foundation , 2018. május 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)[halott link]
  13. 2018 Blues Blast Nominees. Blues Blast Magazine, 2018. szeptember 30. (Hozzáférés: 2019. január 25.)[halott link]
  14. European Blues Winners 2018. European Blues, 2018. november 28. (Hozzáférés: 2021. július 6.)
  15. 2019 Blues Blast Nominees. Blues Blast Magazine, 2019. június 30. (Hozzáférés: 2021. június 28.)[halott link]
  16. a b c 40th Blues Music Winners. The Blues Foundation , 2019. május 10. (Hozzáférés: 2021. június 28.)[halott link]
  17. 2020 Blues Blast Winners. Blues Blast Magazine, 2020. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. június 28.)[halott link]
  18. 2022 Blues Blast Music Díj Nominees. Blues Blast Magazine, 2022. június 30. (Hozzáférés: 2022. november 9.)[halott link]
  19. a b 15th Blues Blast Music Díj Winners. Blues Blast Magazine, 2022. szeptember 14. (Hozzáférés: 2022. november 9.)[halott link]

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beth Hart című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.