Wikipédia

Bodnár Gyula

(1948) szlovákiai magyar újságíró, szerkesztő

Bodnár Gyula (Királyhelmec, 1948. május 21. –) szlovákiai magyar újságíró, szerkesztő. 1974-től Nagymegyeren él.

Bodnár Gyula
Született1948. május 21. (76 éves)
Királyhelmec
Állampolgárságaszlovák
Nemzetiségemagyar
HázastársaKósa Mária (Marica)
GyermekeiIldikó, Attila
SzüleiBodnár Béla
Hanusovszky Margit
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete, pályája

szerkesztés

Tanulmányait szülövárosában a kilencéves magyar alapiskolában kezdte 1954-ben, majd a Királyhelmeci Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola magyar tagozatán érettségizett 1966-ban. Három, munkával töltött év után, 1969-ben a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója, ahol 1973-ban magyar–angol szakon szerez tanári oklevelet.

1966–1967 között fűtő a királyhelmeci kórházban, majd innen 1967–1969-ben a helyi Jednota élelmiszer-nagyraktárba került alkalmazottként. 1973–1974-ban a pozsonyi oktatási minisztérium külföldi kapcsolatainak intézetében szakelőadó. Innen 1974-ben az Új Szó kulturális rovatához kerül, annak szerkesztője lesz, majd 1989-től 1993-ig a kulturális rovat vezetője.[1]

Közben 1983-tól 1990-ig lakhelyén, Nagymegyeren a Poloska Színház vezetője és rendezője, majd ugyanitt 1993-tól 2018-ig vezető szerkesztője, riportere, bemondója a Studio Plus TV helyi, közszolgálati jelleggel működő magántelevíziónak, miközben nem marad hűtlen az írott sajtóhoz sem.

Folyamatosan publikál, 1994–1995-ben a Nap című hetilap főszerkesztő-helyettese; 1995-től a Csallóköz hetilap és a Katedra folyóirat munkatársa. Az előbbinek főmunkatársa, az utóbbinak 2001–2009 között a főszerkesztője. Emellett a Vasárnap[2] Napló rovatának állandó szerzője.

Alkotói pályájának elején, a cikkek és könyvrecenziók mellett, verseket publikál, ezek 1968–1974 között a Vasárnapi Új Szóban, Új Ifjúságban, Irodalmi Szemlében, Új Szóban jelentek meg;[1] később néhány vers- és novellafordítása is napvilágot lát a szlovák, cseh és amerikai irodalomból, majd negyven évig tartó szünet után 2014-ben váratlanul újra saját versekkel jelentkezik (az Irodalmi Szemlében, Opusban, a magyarországi Bárkában), melyek az első időszak java termésével együtt 2020-ban kötetben is napvilágot látnak.

Bodnár Gyula azonban mindenekelőtt újságíró, akinek „a közírás az igazi területe, leginkább a kulturális publicisztika, az emberi kommunikáció változatai”. „Okkal mérhető a szakma legjavához.”

Méltatói többek között kiemelik tárcáinak, tárcanovelláinak, esszéinek, riportjainak, karcolatainak mikrorealizmusát, „hiszen a mindennapok töredékes észleléseiben is képes felfedezni a szürke napok csodáit, a banalitásokban megbújó titokzatos életet”, ugyanakkor írásainak jellemzője a „kiolthatatlanul szenvedélyes közéletiség”, melynek kérdései az anyanyelv tartományaitól az irodalmon, színházon, oktatásügyön, különösen pedig a múlt század második felében évenként ezreket vonzó és aktivizáló amatőr művészeti mozgalom számtalan leágazásáig, a gyermekkori emlékek megidézéséig terjednek.[3]

Az irodalommal rokon műfajokat művelő Bodnár könyveivel kapcsolatban olyan jelzőket is kiemelnek kritikusai, mint a tömörség, pontosság, sokszínűség, megtoldva fogékonysággal, szociális érzékenységgel, együttérzéssel, hitelességgel, őszinteséggel, nagyvonalúsággal, de egyben fegyelemmel s szigorú, kendőzetlen ítélettel.[4]

Akár ars poeticaként is felfoghatjuk következő vallomását: „…gyötör a kétely, meg tudom-e találni azt a szót, az egyetlent anyanyelvem végtelen gazdag szótárában, szinonimaerdejében, mellyel a legpontosabban fejezem ki magam – magam? –, a valóságot, egyetlen szóban az embert.”[5] Az Újságírók Szlovákiai Szindikátusának tagja.

Szakmai elismerései, kitüntetései

szerkesztés
  • 1998 – Nyitott Európáért-díj a publicisztika területén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért a Márai Sándor Alapítványtól
  • 1994 – Fehérgyarmat: különdíj A nagydolog című filmért a II. Szatmár-Beregi Televíziós Alkotói Fesztivál híradó jellegű riport kategóriájában (a nagymegyeri SpTv munkatársaként, közösen Kováts Ferenc operatőrrel)
  • 1983-tól a nagymegyeri Poloska Színházzal a komáromi Jókai Napokon elnyerte többek között a fesztivál fődíját, rendezői díjjal tüntették ki, valamint sikerrel képviselte a szlovákiai magyar amatőr színjátszást a túrócszentmártoni nemzetközi színházi seregszemlén; kiváló népművelő
  • 2010 – Katedra Életmű-díj több évtizedes publicisztikai munkásságáért és a Katedra folyóirat főszerkesztőjeként végzett szervezői és szerkesztői tevékenységéért
  • 2016 – Királyhelmec Díszpolgára cím a publicisztikai életművéért és a kulturális élet területén végzett áldozatos munkájáért, valamint városunk hírnevének öregbítéséért

Művei

szerkesztés

Kötetek

szerkesztés
  • Messze van Helgoland. Publicisztikai írások 1974–1989. Kalligram, Pozsony, 1992
  • Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre (társszerző: Tóth László). Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994
  • Görög Európa. Publicisztikai írások 1988–1998. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1998
  • Szappanopera a medencében. Telenapló 1995–1999. Uo. 2000
  • Szavak, színek, színképek. Egy ingázó feljegyzései. Uo. 2001
  • Esőcsepp a mennyezeten. Cikkek, tárcák, jegyzetek 1993–2007, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2008
  • Az otthon udvarában. Publicisztikai írások, 1999–2009. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2009
  • Gyertyaláng az alagútban.Tárcák, cikkek, jegyzetek 2008–2013, Media Nova M, Dunaszerdahely, 2014
  • Hátsó pad, ART Danubius, 2016
  • Érkezés Aritmiából (versek), Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2020
  • Ez csak a hidegfront, Tárcák, esszék, jegyzetek, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2022

Antológiák

szerkesztés
  • A hűség nyelve. Csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről. Madách kiadó, Pozsony, 1985
  • Képviselők – Kopócs Tibor 113 kortárs arcképe. KT kiadó, Komárom, 2005
  • Karácsonyi ajándék. Felvidéki írók tollából. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005
  • Alma mater. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2006
  • Szabó Gyula emlékkönyv. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007
  • Kedves filmem. Uo., 2010 (egyúttal a kötet összeállítója és szerkesztője)
  • Szeberényi-album. Arany A. László Polgári Társulás, Nyitra 2011
  • A szlovákiai magyar újságírás arcképcsarnoka. Kiadta a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, 2013
  • Szlovákiai magyar szép irodalom. 2014, 2015, 2016, 2018, 2020, Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely
  • Vámbéry Antológia. 1999, 2002, 2006, 2008, 2010, 2011. Lilium Aurum, ill. Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely

Összeállítások, válogatások

szerkesztés
  • Barak László: Csapdában. Próza, publicisztika. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1998
  • Pogány Gábor-Bodnár Gyula: Janiga 1946-2004. Uo., 2005
  • Ozsvald Árpád: Lidércek tánca. Válogatott versek. Madách-Posonium, 2006
  • Janiga József: Táj-Kép-Vers. Magánkiadás a Nap Kiadó gondozásában, 2007
  • Ág Tibor: Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékén. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007
  • Cselényi László: Kimeríthetetlen tenger. Irodalmi barangolások az ókortól napjainkig. Uo., 2008
  • Kulcsár Ferenc legszebb versei. AB-ART, 2011

Műfordításai

szerkesztés
  • Hány színű a szivárvány. Válogatás az új cseh prózából. Madách kiadó, 1981 (többekkel együtt)
  • Petr Příhoda: A cseh kór, Kalligram, 1993 (társfordító)
  • Thomas Strauss: A modern művészetről – utólag. Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig. Uo., 1995 (társfordító)
  • az utóbbi években amerikai költőket fordít

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Szlovákiai Magyar Adatbank » Bodnár Gyula (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  2. ↑ BODNÁR GYULA három kívánsága (magyar nyelven). vasarnap.com. (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  3. ↑ Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999), II kötet 166. old. AB-ART, Bratislava 2001 
  4. ↑ Tóth László: Amikor az író olvas – Előadások, értelmezések, vallomások. (Cseh)szlovákiai magyar írók, könyvek, utak, helyzetek Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2016 
  5. ↑ „Csanda Gábor: Tíz év közös nevezője az iskolában, Új Szó, 2003. június 13.”.  

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bodnár_Gyula&oldid=26919748”