Wikipédia

Boileau-Narcejac

két francia író közös írói álneve

Boileau-Narcejac, a francia bűnügyi regényíró-páros Pierre Boileau (1906. április 28. – 1989. január 6.) és Pierre Ayraud, azaz Thomas Narcejac (1908. július 3. – 1998. június 7.) közösen használt írói álneve.

Életrajzaik szerkesztés

Pierre Louis Boileau szerkesztés

Párizsban született, szülei Léon és Maria Boileau voltak.[1] Tanulmányai a kereskedelmi pályára készítették fel, de már gyermekkorában nagy rajongója volt a detektívirodalomnak.[2] Több foglalkozása is volt, miközben több novellát is közölt a különböző lapokban. Ezután egy regénysorozatot írt, amelynek főszereplője André Brunel, a különösen nehéz ügyekre szakosodott magándetektív volt. Le repos de Bacchus című regénye 1938-ban elnyerte a rangos Prix du Roman d'Aventures díjat. 1939-ben feleségül vette Josette Baudin-t. A második világháborúban besorozták, 1940 júniusában fogságba esett. Két évet töltött egy hadifogolytáborban, ahol megismerkedett Jean-Paul Sartre-val. Egészségi állapota miatt szabadon engedték,[3] 1942-ben visszatért Párizsba, ahol a Secours National-nál, egy hátrányos helyzetűeket segítő szervezetnél lett szociális munkás. Munkája magában foglalta a börtönök látogatását és a bűnözők kihallgatását is.[4] 1945-ben folytatta írói pályafutását a L’Assassin vient les mains vides című munkával. 1945 és 1947 közt több sikeres rádiós sorozat forgatókönyvét is megírta.

Pierre Ayraud szerkesztés

Rochefortban született, családja tengerészettel foglalkozott. Egy gyermekkori balesetben egyik szemét elvesztette, ezért nem tudott tengerészeti vállalkozásba kezdeni.[4] Fiatalon sokat horgászott a Charente-folyón St. Thomas és Narcejec falvak közelében, innen vette írói álnevét is. A bordeaux-i, poitiers-i és a párizsi egyetemeken tanult, irodalomból és filozófiából szerzett diplomát.[5] 1945-ben Nantes-be költözött, ahol a Lycée Georges-Clemenceau filozófia és irodalomtanára lett, e pozícióját 1967-es nyugdíjazásáig töltötte be.[6] Irodalmi pályafutását több más krimiszerző munkáiról készített pastiche-ivel kezdte, amelyeket a Confidences dans ma nuit (1946) és a Nouvelles trusts dans ma nuit (1947) című gyűjteményekben tett közzé. Ugyanebben az időszakban írta első krimijét, a L'Assassin de minuit (1945) című regényt. Narcejac a Terry Stewart álnevet használó Serge Arcouët-tel is együttműködött, amerikai thrillereket utánzó műveket jelentettek meg. Munkáikat John-Silver Lee közös írói álnéven jelentették meg. 1947-ben egy esszét is megjelentetett L’esthétique du roman politier címen. Ez felkeltette Pierre Boileau figyelmét, levelezni kezdtek, végül 1948-ban a Prix du Roman d'Aventures díjátadó vacsoráján találkoztak, ahol Narcejac átvette a díjat La mort est du voyage című regényéért.[7] Két évvel később kezdtek együtt írni, Boileau biztosította a művek cselekményét, Narcejac pedig a mű atmoszféráján és a szereplők jellemzésén dolgozott.

Első közös kötetük, a L’ombre et la proie (1951) Alain Bouccarèje álnév alatt jelent meg (anagramma Boileau-Narcejac-ra), s nagyrészt észrevétlen maradt. Második, Celle qui n'était plus (1952) című regényük hozta el az áttörést számukra, a műből később Henri-Georges Clouzot Ördöngösök (Les Diaboliques) címen thrillerfilmet rendezett. Sikerüket tovább fokozta, amikor Alfred Hitchcock 1958-ban Szédülés (Vertigo) címmel filmet készített D’entre les morts (1954) című regényükből. A szerzőpáros forgatókönyvíróként is tevékenykedett, legismertebb munkájuk Jean Redon Les yeux sans visage című regénye átdolgozása az angol Eyes Without a Face (1960) című horror számára. Et mon tout est un homme című regényük 1965-ben elnyerte a Grand Prix de l’Humour Noir-t. 1964-ban jelentették meg Le Roman policier című, a krimi műfajáról szóló elméleti tanulmányukat.[8]

Az 1970-es években a szerzőpáros engedélyt kapott Maurice Leblanc örököseitől, hogy megírják Arsène Lupin új kalandjait. Sans Atout címmel a fiatalok számára is írtak egy sorozatot, amely egy ifjú detektív kalandjait írta le. Együttműködésük Boileau Beaulieu-sur-Mer-ben bekövetkezett halálával ért véget. Az utolsó regény, amely írásában mindketten részt vettek a J'ai été un fantôme (1989) volt.[9] Narcejac Nizzában bekövetkezett haláláig folytatta az írást, megjelent munkáit továbbra is Boileau-Narcejac név alatt publikálta. Narcejac kétszer nősült, 1930-ban Marie Thérèse Beret-tel, akitől két lánya, Anette és Jacqueline született; második felesége, akit 1967-ben vett el Renée Swanson volt.

Magyarul megjelent műveik szerkesztés

  • Az ördöngösök (ford. Rubin Péter; Albatrosz Könyvek, Magvető, Budapest, 1975, ISBN 9632701941)
  • Kamaszok (ford. Szalai Anna; Albatrosz Könyvek, Magvető, Budapest, 1980, ISBN 9632712927)
  • Nőstényfarkasok (ford. Németh István; Albatrosz Könyvek, Magvető, Budapest, 1984, ISBN 9631402223)
  • Holt vizek (ford. Somogyi Pál László; Árkádia, Budapest, 1990, ISBN 9633071453)
  • Szédülés; ford. Szegő Yvette; Pallas Stúdió, Budapest, 1999 (Klasszikus detektívregények) ISBN 9639022934
  • A sötétség arcai; ford. Mihancsik Zsófia; Réz, Bp., 2004 (Vörös-fekete krimik) ISBN 9632168097
  • A menekülő (novella, Éjszakai ügyelet című antológia, Kriterion, Bukarest, 1980)
  • A visszatérés (fantasztikus elbeszélés, Galaktika 44., 1982)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ World Authors, 1950-1970: A Companion Volume to Twentieth Century Authors. H.W. Wilson, 174. o. (1975). ISBN 9780824204297 
  2. ↑ Pierre Boileau-Thomas Narcejac: Biographie. sites.univ-lyon2.fr . (Hozzáférés: 2019. augusztus 12.)
  3. ↑ GRANDS DETECTIVES. www.grandsdetectives.fr . (Hozzáférés: 2019. augusztus 12.)
  4. ↑ a b Auiler, Dan.. Vertigo : the making of a Hitchcock classic, First, 28–29. o. (1998). ISBN 0312169159. OCLC 37606191 
  5. ↑ Auteur - Thomas Narcejac. www.bibliotheques.agglo2b.fr . (Hozzáférés: 2019. augusztus 12.)
  6. ↑ Pierre Ayraud et Thomas Narcejac ne font qu’un ! (francia nyelven). Ouest-France.fr , 2015. augusztus 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 12.)
  7. ↑ Auteur - Boileau-Narcejac. www.reseaumediaval.fr . (Hozzáférés: 2019. augusztus 12.)
  8. ↑ Boileau, Pierre. Le roman policier (francia nyelven). Paris: Payot (1964. április 25.). OCLC 2157121 
  9. ↑ Lacassin, Francis. Mémoires : sur les chemins qui marchent. Monaco: Ed du Rocher (2006. április 25.). ISBN 2-268-05989-8. OCLC 421637523 

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Boileau-Narcejac című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boileau-Narcejac&oldid=26803853”