Főmenü megnyitása

A bolygóközi por (vagy kozmikus por) apró porszemcsékből áll, amik egy csillagrendszer központi égitestje körül keringenek a bolygók közötti térben.

Naprendszerünkben a bolygóközi por nem csak a Nap fényét szórja szét (állatövi fény), hanem hősugárzást is kibocsát az 5-50 mikrométeres elektromágneses sávban (Levasseur-Regourd, A.C. 1996). A port alkotó szemcsék jellemző átmérője 10-100 mikrométer közötti (Backman, D., 1997). A Naprendszerben lévő összes bolygóközi por tömege egy 15 km átmérőjű aszteroida tömegének felel meg (2,5 g/cm³ átlagsűrűséget számításba véve).

Tartalomjegyzék

A bolygóközi por forrásaiSzerkesztés

A bolygóközi por forrásai között ott vannak: az aszteroidák egymással való ütközései, üstökösök aktivitása és ütközései a belső Naprendszerben, ütközések a Kuiper-övben (Backman, D., 1997). A tudományos közösségben régóta tartó vita, hogy a bolygóközi por forrásának inkább az aszteroidák egymással való ütközései, vagy az üstökösök aktivitása tekinthető-e.

A porrészecskék életciklusaSzerkesztés

A porrészecskéket érő főbb hatások: a sugárnyomás, a befelé ható Poynting-Robertson hatás, a napszél nyomása (jelentős elektromágneses összetevőkkel), szublimáció, kölcsönös ütközések, és a bolygók gravitációs vonzásának állandóan változó hatásai (Backman, D., 1997).

A porrészecskék létezése rendkívül rövid idejű egy naprendszer korához képest: például egy csillag körül keringő 100 millió éves porrészecske nagyobb égi objektumok darabja lehet, amiről a csillagászati „közelmúltban” vált le, semmiképpen nem a csillagrendszer kialakulásának idején.

Az állatövi fényt okozó por 99,9%-ban a „közelmúltban” jött létre, és csak 0,1%-ban származik a csillagközi anyagból.

A sugárzásoktól leginkább érintett por béta meteoroid néven ismert, tömege általában kisebb, mint 1,4 x 10−12 g, és többnyire a központi csillagtól spirál alakban távolodik a Naprendszer széle felé.[1] Létezését az 1990-es években, az LDEF mesterséges hold segítségével sikerült megerősíteni. A szemcsék mérete és mennyisége a Naptól való távolságtól függ: a Föld távolságában átlagos méretük kisebb 0,5 mikrométernél, átlagos gyakoriságuk 6 beütés/m²/nap.[2]

Bolygóközi por gyűjtése a FöldönSzerkesztés

1951-ben Fred Whipple leírta, hogy a 100 mikrométernél kisebb mikro-meteoritok megolvadás nélkül képesek behatolni a Föld légkörébe.[3] Ezeknek a részecskéknek a laboratóriumi vizsgálata az 1970-es években kezdődött a sztratoszférába felbocsátott léggömbökkel, D. E. Brownlee repüléseivel, majd később a Lockheed U-2 repülőgéppel.[4] Az LDEF mesterséges hold közel hatéves adatgyűjtése szerint a Földre irányuló por szemcséinek tömege 10−9–10−4 g, méretük 10–500 μm közötti. Eszerint a Földre 40 ezer tonna bolygóközi por hullik évente.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2007. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  2. „Meteor”, Budapest XXIII. (3), 9. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.   (A Sky & Telescope 1992. februári cikke nyomán)
  3. Whipple F. L. (1950). „The Theory of Micro-Meteorites: Part I. In an Isothermal Atmosphere”. Proc. Nat. Acad. Sci. 36 (12), 687–695. o. DOI:10.1073/pnas.36.12.687. PMID 16578350.  
  4. D. E. Brownlee (1978) Interplanetary dust: Possible implications for comets and presolar interstellar grains, in Protostars and Planets (ed. T. Gehrels, U. Arizona Press, Tucson) pp. 134-150
  5. „Meteor”, Budapest XXIV. (3), 11. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.   (Az Astronomy 1994. áprilisi cikke nyomán)

További információkSzerkesztés

Jackson A.A.; Zook, H.A. (1988). „A Solar System Dust Ring with the Earth as its Shepherd”. Nature 337 (6208), 629. o. DOI:10.1038/337629a0.  

Jackson A.A.; Zook, H.A. (1992). „Orbital evolution of dust particles from comets and asteroids”. Icarus 97, 70–84. o. DOI:10.1016/0019-1035(92)90057-E.  

Backman, Dana (1997). „Exozody Workshop, NASA-Ames, October 23–25, 1997”. Extrasolar Zodiacal Emission - NASA Study Panel Report. 

NASA Panel Report on Extrasolar Zodiacal Emission

Dermott, S.F. Jayaraman, S., Xu, Y.L., Gustafson, A.A.S., Liou, J.C., (1994. június 30.). „A circumsolar ring of asteroid dust in resonant lock with the Earth”. Nature 369 (6483), 719–23. o. DOI:10.1038/369719a0.  

Dermott, S.F. (1997). „Signatures of Planets in Zodiacal Light”. Extrasolar Zodiacal Emission - NASA Study Panel Report. 

Levasseur-Regourd, A.C. (1996). „Optical and Thermal Properties of Zodiacal Dust”. Physics, Chemistry and Dynamics of Interplanetary Dust, ASP Conference series, Vol 104: 301-. 

Reach, W. (1997). „General Structure of the Zodiacal Dust Cloud”. Extrasolar Zodiacal Emission - NASA Study Panel Report. 

Reach, W.T.; Franz, B.A.; Weiland, J.L. (1997). „The Three-Dimensional Structure of the Zodiacal Dust Bands”. Icarus 127 (2), 461. o. DOI:10.1006/icar.1997.5704.  

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Interplanetary dust cloud című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.