Bonin-szigeteki meggyvágó
A bonin-szigeteki meggyvágó (Chaunoproctus ferreirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a pintyfélék (Fringillidae) családjába és a Chaunoproctus nembe tartozó egyetlen, mára kihalt faj.
Bonin-szigeteki meggyvágó | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bonin-szigeteki meggyvágó pár
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Kihalt Kihalás ideje: 1830'-as évek | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Chaunoproctus ferreorostris (Vigors, 1829) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Coccothraustes ferreorostris Vigors, 1829 | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Bonin-szigeteki meggyvágó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bonin-szigeteki meggyvágó témájú kategóriát. |
Koábban sokáig a Chaunoproctus nembe tartozó egyetlen fajként tartották számon, melynek nem voltak ismertek a rokonsági viszonyai a pintyfélék családján belül. Az egész családot érintő molekuláris biológiai vizsgálatok során mintákat vettek több múzeumi preparált példányból és ezek a vizsgálatok bebizonyították, hogy a Carpodacus nembe tartozó pirókok a legközelebbi rokonai. Ez a faj egy alapi (bazális) tagja a pirókoknak és a ma élő Carpodacus fajok közül egyik sem nagyon közeli rokona. A faj fejlődési vonala 12,5 millió éve ágazott el a többi pirók vonalától.[1]
Ma egyes rendszerek továbbra is a monotipikus Chaunoproctus nembe sorolják, más rendszerezők szerint távoli rokonsága ellenére a faj a Carpodacus nembe sorolandó.
Előfordulása
szerkesztésA madár kizárólag a Japántól délre található Ogaszavara-szigetek egyik apró szigetén élt.
Megjelenése
szerkesztésNagyjából 20 centiméter hosszú madár volt. A hímek feje és torka narancsvörös színű, testük olajbarna, hasuk fehér volt. Csőrük és lábuk feketés színű volt.
Életmód
szerkesztésElsősorban talajlakó faj volt. A talajon vagy az alacsonyabb bokrokon gyűjtötte be magvakból álló táplálékát. Ritkán magasan, fák tetején is látták, de feltehetően gyatrán tudott csak repülni.
Felfedezése és kihalása
szerkesztésA német természettudós, Friedrich von Kittlitz számos csendes-óceáni szigetet felkeresett. Sok olyan szigeti endemikus faj is bekerült gyűjteményébe, mely később azután kipusztult. Emiatt meglehetősen gyakran említik nevét a kipusztult madarakéval együtt, így a bonini meggyvágóéval (Chaunoproctus ferreirostris) is. Ő volt az egyetlen természettudós, aki ezt a meggyvágót még a természetben is láthatta.
Von Kittlitz 1828-ban ellátogatott a Peel-szigetre. Ez a sziget a Japántól délre található Ogaszavara-szigetekhez tartozik. Ezek korábban Bonin-szigetek néven voltak ismertek. A bonini meggyvágó legelső példányait a Blossom hadihajó brit tengerészei gyűjtötték, mindössze egy évvel von Kittlitz Peel-szigetén tett látogatása előtt. Von Kittlitz azonban még ezután is jó néhány példányt be tudott gyűjteni.
Von Kittlitz a szigetről közölt leírásában már megemlíti a félvadon élő házi sertések jelenlétét, sőt 1830-ban már állandó települése is volt a szigetnek, így ezzel újabb háziállatok érkeztek a disznók mellé. Kecskék, juhok, kutyák és macskák is lakóivá váltak a szigeteknek.
Valószínűleg ez vezetett a bonini meggyvágó kihalásához. A bonini földirigóhoz (Zoothera terrestris) hasonlóan, ez is talajlakó madár volt, így populációja rendkívül súlyos károkat szenvedett a betelepített emlősök kártétele következtében. William Simpson, amerikai természettudós 1854-ben látogatta meg a Peel-szigetet, de a bonini meggyvágóknak már a nyomára sem bukkant.
További információk
szerkesztésForrások
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
- Greenway, James (1967): Extinct and Vanishing Birds of the World, Dover Publications Inc. New York, ISBN 0-486-21869-4
- Errol Fuller (2000). "Extinct Birds", ISBN 0-8160-1833-2
- Flannery, Tim & Schouten, Peter (2001). A Gap in Nature: Discovering the World's Extinct Animals, Atlantic Monthly Press, New York. ISBN 0871137976.
- David Day (1981). "The Doomsday Book of Animals" , Ebury Press, London, ISBN 0670279870
- Vigors, Nicholas Aylward (1828): [Description of Chaunoproctus ferreorostris]. Zool. J. 4: 354.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tietze, Dieter Thomas (2013. augusztus 29.). „Complete phylogeny and historical biogeography of true rosefinches (Aves:Carpodacus)”. Zoological Journal of the Linnean Society 169 (1), 215–234. o. DOI:10.1111/zoj.12057. ISSN 0024-4082.