Bonin-szigeteki meggyvágó

madárfaj

A bonin-szigeteki meggyvágó (Chaunoproctus ferreirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a pintyfélék (Fringillidae) családjába és a Chaunoproctus nembe tartozó egyetlen, mára kihalt faj.

Infobox info icon.svg
Bonin-szigeteki meggyvágó
Bonin-szigeteki meggyvágó pár
Bonin-szigeteki meggyvágó pár
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1830'-as évek
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Kúpcsőrűek (Carduelinae)
Nem: Chaunoproctus
Bonaparte 1850
Faj: C. ferreorostris
Tudományos név
Chaunoproctus ferreorostris
(Vigors, 1829)
Szinonimák

Coccothraustes ferreorostris Vigors, 1829
Fringilla papa Kittlitz, 1830
Papa ferreirostris Bonaparte
Mycerobas papa Cabanis
Chaunoproctus papa Bonaparte, 1850
Chaunoproctus ferreirostris (lapsus) Carpodacus ferreorostris (lapsus)

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bonin-szigeteki meggyvágó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bonin-szigeteki meggyvágó témájú kategóriát.

A faj egyik példánya

Koábban sokáig a Chaunoproctus nembe tartozó egyetlen fajként tartották számon, melynek nem voltak ismertek a rokonsági viszonyai a pintyfélék családján belül. Az egész családot érintő molekuláris biológiai vizsgálatok során mintákat vettek több múzeumi preparált példányból és ezek a vizsgálatok bebizonyították, hogy a Carpodacus nembe tartozó pirókok a legközelebbi rokonai. Ez a faj egy alapi (bazális) tagja a pirókoknak és a ma élő Carpodacus fajok közül egyik sem nagyon közeli rokona. A faj fejlődési vonala 12,5 millió éve ágazott el a többi pirók vonalától.[1]

Ma egyes rendszerek továbbra is a monotipikus Chaunoproctus nembe sorolják, más rendszerezők szerint távoli rokonsága ellenére a faj a Carpodacus nembe sorolandó.

ElőfordulásaSzerkesztés

A madár kizárólag a Japántól délre található Ogaszavara-szigetek egyik apró szigetén élt.

MegjelenéseSzerkesztés

Nagyjából 20 centiméter hosszú madár volt. A hímek feje és torka narancsvörös színű, testük olajbarna, hasuk fehér volt. Csőrük és lábuk feketés színű volt.

ÉletmódSzerkesztés

Elsősorban talajlakó faj volt. A talajon vagy az alacsonyabb bokrokon gyűjtötte be magvakból álló táplálékát. Ritkán magasan, fák tetején is látták, de feltehetően gyatrán tudott csak repülni.

Felfedezése és kihalásaSzerkesztés

A német természettudós, Friedrich von Kittlitz számos csendes-óceáni szigetet felkeresett. Sok olyan szigeti endemikus faj is bekerült gyűjteményébe, mely később azután kipusztult. Emiatt meglehetősen gyakran említik nevét a kipusztult madarakéval együtt, így a bonini meggyvágóéval (Chaunoproctus ferreirostris) is. Ő volt az egyetlen természettudós, aki ezt a meggyvágót még a természetben is láthatta.

Von Kittlitz 1828-ban ellátogatott a Peel-szigetre. Ez a sziget a Japántól délre található Ogasawara-szigetekhez tartozik. Ezek korábban Bonin-szigetek néven voltak ismertek. A bonini meggyvágó legelső példányait a Blossom hadihajó brit tengerészei gyűjtötték, mindössze egy évvel von Kittlitz Peel-szigetén tett látogatása előtt. Von Kittlitz azonban még ezután is jó néhány példányt be tudott gyűjteni.

Von Kittlitz a szigetről közölt leírásában már megemlíti a félvadon élő házisertések jelenlétét, sőt 1830-ban már állandó települése is volt a szigetnek, így ezzel újabb háziállatok érkeztek a disznók mellé. Kecskék, juhok, kutyák és macskák is lakóivá váltak a szigeteknek.

Valószínűleg ez vezetett a bonini meggyvágó kihalásához. A bonini földirigóhoz (Zoothera terrestris) hasonlóan, ez is talajlakó madár volt, így populációja rendkívül súlyos károkat szenvedett a betelepített emlősök kártétele következtében. William Simpson, amerikai természettudós 1854-ben látogatta meg a Peel-szigetet, de a bonini meggyvágóknak már a nyomára sem bukkant.

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tietze, Dieter Thomas (2013. augusztus 29.). „Complete phylogeny and historical biogeography of true rosefinches (Aves:Carpodacus)”. Zoological Journal of the Linnean Society 169 (1), 215–234. o. DOI:10.1111/zoj.12057. ISSN 0024-4082.