Boross Lajos (prímás)

magyar zenész

Boross Lajos más néven Boros Lajos[1] (Budapest, 1925. január 7. – Budapest, 2014. július 8.) Kossuth-díjas prímás, a 100 Tagú Cigányzenekar örökös, tiszteletbeli főprímása; a "prímáskirály".

Boross Lajos
Életrajzi adatok
Született 1925. január 7.
Budapest
Elhunyt 2014. július 8. (89 évesen)
Budapest
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (–1942)
Pályafutás
Műfajok Romani music
Hangszer hegedű
Díjak
Tevékenység zenész
A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Lajos témájú médiaállományokat.
Emléktábla Budapest VIII. kerületében

ÉleteSzerkesztés

Ötévesen kezdett hegedülni, édesapjától, Boross Gézától és a kor híres prímásától, Rácz Lászlótól tanult. 1938 és 1940 között az Öreg Rajkók zenekarban muzsikált, majd 1942-ig a Zeneakadémián Zathureczky Edétől tanult. Első zenekarát 17 évesen alapította a Trombitás étteremben, majd 1950-ig budapesti éttermekben, kávéházakban játszott, számos filmben is szerepelt.[2] Az 1950-ben megalakuló Magyar Állami Népi Együttes vezető prímásának kérték fel, mely együttessel számos sikert arat bel- és külföldön egyaránt. A 60-as és 70-es években szállodákban, éttermekben muzsikált és ekkora már példaképpé vált a muzsikusok közt. 1972-ben a Halászbástya étteremben találkozott Yehudi Menuhin világhírű hegedűművésszel, aki közös muzsikálásra kérte fel, mivel elbűvölte Boross játéka (később Az ember zenéje című könyvében is méltatta a prímást). Külföldi fellépésein is sikert aratott, a budai Margitkert vendéglőben sok-sok külföldi vendég megfordult, hogy hallhassák játékát.[3]

1985-ben az Átriumban megrendezett cigánybálon a prímások királyává választották,[2] majd az ugyanebben az évben megalakuló 100 Tagú Cigányzenekar főprímása lett. Bár 1998-ban egészségügyi okokból feladta zenekari tagságát, a zenekar örökös, tiszteletbeli főprímásának választották.

Boross Lajos számtalan film-, rádió- és hanglemez-felvételen szerepelt.

Hang és képSzerkesztés

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés