Wikipédia

Botnet

A botnet internetre csatlakoztatott eszközök összessége, amelyek mindegyike egy vagy több botot futtat. A botnetek felhasználhatók elosztott szolgáltatásmegtagadással járó (DDoS) támadások végrehajtására, adathalászatra,[1] spamek küldésére, és lehetővé teszik a támadó számára, hogy hozzáférjen az eszközhöz és annak kapcsolatához. A tulajdonos a botnetet parancs- és vezérlő (C&C) szoftverrel irányíthatja.[2] A "botnet" szó a "robot" és a "network" szavak összetételéből képzett szóösszetétel. A kifejezést általában negatív vagy rosszindulatú jelentéssel használják.

A Stacheldraht botnet DDoS-támadást bemutató diagramja. (Megjegyzendő, hogy ez is egy példa a botnet egyfajta kliens-szerver modelljére.)

Áttekintés szerkesztés

A botnet az internetre csatlakoztatott eszközök, például számítógépek, okostelefonok vagy a dolgok internete (IoT) eszközeinek logikai gyűjteménye, amelyek biztonságát megsértették, (köznapi nyelven: feltörték) és az irányítást átvette egy harmadik fél aki a "hacker". Minden egyes veszélyeztetett eszköz, amelyet "botnak" neveznek, akkor jön létre, amikor egy eszközbe behatol egy rosszindulatú szoftver (malware) terjesztéséből származó végrehajtandó kód. A botnet irányítója képes irányítani e kompromittált számítógépek tevékenységét a szabványokon alapuló hálózati protokollok, például az IRC és a Hypertext Transfer Protocol (HTTP) által kialakított kommunikációs csatornákon keresztül.[3][4] A botneteket a kiberbűnözők egyre gyakrabban adják bérbe árucikként különböző célokra.[5]

Architektúra szerkesztés

A botnetek felépítése az idők során sokat fejlődött, annak érdekében hogy elkerüljék a felderítést és az általuk végrehajtott interakció megszakítását. A botprogramok hagyományosan kliensként épülnek fel, amelyek a meglévő kiszolgálókon keresztül kommunikálnak. Ez lehetővé teszi a botherder (a botnet irányítója) számára, hogy minden irányítást egy távoli helyről végezzen, ami elhomályosítja a forgalmat.[6] Sok újabb botnet ma már a meglévő egyenrangú hálózatokra támaszkodik a kommunikációhoz. Ezek a P2P botprogramok ugyanazokat a műveleteket hajtják végre, mint a kliens-szerver modell, de nincs szükségük központi szerverre a kommunikációhoz.

Ügyfél-Szerver modell szerkesztés

 
Az ügyfél-kiszolgáló modellen alapuló hálózat, ahol az egyes ügyfelek szolgáltatásokat és erőforrásokat kérnek a központi szerverektől.

Az első botnetek az interneten ügyfél-szerver modellt használtak feladataik elvégzésére.[7] Ezek a botnetek jellemzően Internet Relay Chat hálózatokon, tartományokon vagy webhelyeken keresztül működtek. A fertőzött kliensek egy előre meghatározott helyre lépnek be, és várják a szerverről érkező parancsokat. A botgazda parancsokat küld a szervernek, amely továbbítja azokat a klienseknek. A kliensek végrehajtják a parancsokat, és az eredményeket visszajelzik a botgazdának.

Az IRC botnetek esetében a fertőzött ügyfelek csatlakoznak egy szintén fertőzött IRC-kiszolgálóhoz, és csatlakoznak egy olyan csatornához, amelyet a botgazda előre kijelölt a C&C számára. A botgazda az IRC-kiszolgálón keresztül parancsokat küld a csatornának. Az egyes kliensek lekérdezik a parancsokat, és végrehajtják azokat. Az ügyfelek üzeneteket küldenek vissza az IRC-csatornára a műveleteik eredményéről.[6]

Peer-to-peer szerkesztés

 
P2P (peer-to-peer) hálózat, amelyben az összekapcsolt csomópontok ("peers") központosított adminisztrációs rendszer nélkül osztják meg egymás között az erőforrásokat.

Az IRC botnetek felderítésére és kiiktatására tett erőfeszítésekre válaszul a botterjesztők rosszindulatú szoftvereket telepítenek a peer-to-peer hálózatokra. Ezek a botok digitális aláírást használhatnak, hogy csak az irányíthassa a botnetet, aki hozzáfér a privát kulcshoz.[8] Lásd pl. Gameover ZeuS és ZeroAccess botnet.

Az újabb botnetek teljes mértékben P2P-hálózatokon keresztül működnek. Ahelyett, hogy egy központi szerverrel kommunikálnának, a P2P botnetek parancselosztó szerverként és parancsokat fogadó kliensként is működnek,[9] így elkerülhető, hogy egyetlen hibapont legyen, ami a központosított botnetek esetében problémát jelent.

Más fertőzött gépek felkutatásához a bot diszkréten szondázza a véletlenszerű IP-címeket, amíg kapcsolatba nem lép egy másik fertőzött géppel. A megkeresett bot olyan információkkal válaszol, mint a szoftver verziója és az ismert botok listája. Ha az egyik bot verziója alacsonyabb, mint a másiké, akkor a frissítés érdekében fájlátvitelt kezdeményez.[8] Ily módon minden bot növeli a fertőzött gépek listáját, és az összes ismert bottal való rendszeres kommunikációval frissíti magát.

Alapvető összetevők szerkesztés

A botnet létrehozója (más néven "botherder" vagy "botgazda") távolról irányítja a botnetet. Ezt nevezik parancsnoklásnak és irányításnak (C&C). A műveletet végző programnak egy rejtett csatornán keresztül kell kommunikálnia az áldozat gépén (zombi számítógép) lévő klienssel.

Ellenőrző protokollok szerkesztés

Az IRC a kommunikációs protokollja miatt a C&C egyik kedvelt eszköze. A botgazda létrehoz egy IRC-csatornát, amelyhez a fertőzött ügyfelek csatlakozhatnak. A csatornára küldött üzeneteket a csatorna minden tagja megkapja. A botgazda beállíthatja a csatorna témáját úgy, hogy az a botnetet irányítsa. Például a botgazda :herder!herder@example.com TOPIC #channel DDoS www.victim.com üzenete a #csatornához tartozó összes fertőzött ügyfelet figyelmezteti, hogy kezdjenek DDoS-támadást a www.victim.com weboldal ellen. Egy példa válasz :bot1!bot1@compromised.net PRIVMSG #channel I am DDoSing www.victim.com egy bot kliens által küldött válasza figyelmezteti a bot botgazdát, hogy megkezdte a támadást.[8]

Egyes botnetek a jól ismert protokollok egyéni változatait valósítják meg. A megvalósítási különbségek felhasználhatók a botnetek felderítésére. A Mega-D például egy kissé módosított Simple Mail Transfer Protocol (SMTP) implementációval rendelkezik a spamképesség tesztelésére. A Mega-D SMTP-kiszolgálójának leállítása letiltja az összes olyan botnetet, amelyek ugyanarra az SMTP-kiszolgálóra támaszkodnak.[10]

Zombi számítógép szerkesztés

Az informatikában a zombi számítógép az internetre csatlakoztatott számítógép, amelyet hacker, számítógépes vírus vagy trójai faló támadott meg, és távoli irányítással rosszindulatú feladatok elvégzésére használható. A zombi számítógépekből álló botneteket gyakran használják e-mail spamek terjesztésére és elosztott szolgáltatásmegtagadással járó támadások (DDoS) indítására. A zombi számítógépek tulajdonosai többnyire nincsenek tudatában annak, hogy rendszerüket ilyen módon használják. Mivel a tulajdonosok általában nem tudnak róla, ezeket a számítógépeket metaforikusan a zombikhoz hasonlítják. A több botnet-gép által koordinált DDoS-támadás is hasonlít egy zombihorda támadásához.[11] A számítástechnikai erőforrások ellopásának folyamatát, amely egy rendszer "botnethez" való csatlakozása következtében jön létre, néha "scrumping"-nak nevezik.[12]

Irányítás és ellenőrzés szerkesztés

A botnet irányítási és ellenőrzési (C&C) protokollokat számos módon valósították meg, a hagyományos IRC-megközelítéstől a kifinomultabb változatokig.

Telnet szerkesztés

A telnet botnetek egy egyszerű C&C botnet protokollt használnak, amelyben a botok a fő parancsnoki szerverhez csatlakoznak, hogy a botnetnek otthont adjanak. A botokat egy szkript segítségével adják hozzá a botnethez, amely egy külső kiszolgálón fut, és IP-tartományokat vizsgál a telnet és SSH szerver alapértelmezett bejelentkezései után. Amint egy bejelentkezést talál, a szkennelőszerver megfertőzheti azt SSH-n keresztül rosszindulatú szoftverrel, amely a vezérlőszerverre pingel.

IRC szerkesztés

Az IRC-hálózatok egyszerű, alacsony sávszélességű kommunikációs módszereket használnak, ezért széles körben használják őket botnetek elhelyezésére. Ezek általában viszonylag egyszerű felépítésűek, és mérsékelt sikerrel használják őket DDoS-támadások és spamkampányok koordinálására, miközben folyamatosan képesek csatornát váltani, hogy elkerüljék a lekapcsolást. Egyes esetekben azonban bizonyos kulcsszavak puszta blokkolása is hatékonynak bizonyult az IRC-alapú botnetek megállításában. Az RFC 1459 (IRC) szabvány népszerű a botnetek körében. Az első ismert népszerű botnet-vezérlő szkript, a "MaXiTE Bot" az IRC XDCC protokollt használta a privát vezérlőparancsokhoz.

Az IRC használatával az egyik probléma az, hogy minden botkliensnek ismernie kell az IRC-kiszolgálót, a portot és a csatornát ahhoz, hogy a botnet számára hasznos legyen. A rosszindulatú szoftverek elleni szervezetek felismerhetik és leállíthatják ezeket a szervereket és csatornákat, így a botnet-támadás gyakorlatilag megállítható. Ha ez megtörténik, a kliensek továbbra is fertőzöttek maradnak, de jellemzően lappanganak, mivel nem tudnak kapnak utasításokat.[8] E probléma enyhítése érdekében a botnet több szerverből vagy csatornából is állhat. Ha az egyik szerver vagy csatorna működésképtelenné válik, a botnet egyszerűen átvált egy másikra. Az IRC-forgalom megfigyelésével még mindig lehetséges további botnet-kiszolgálók vagy -csatornák észlelése és megszakítása. A botnet ellenfelei potenciálisan még a vezérlési séma ismeretére is szert tehetnek, és parancsok helyes kiadásával utánozhatják a botgazdát.[13]

P2P szerkesztés

Mivel az IRC-hálózatokat és tartományokat használó botnetek többsége idővel leállítható, a hackerek a C&C-vel ellátott P2P botnetekre váltottak, hogy a botnetet rugalmasabbá és ellenállóbbá tegyék a kiiktatással szemben. .

Néhányan titkosítást is használtak, hogy biztosítsák vagy lezárják a botnetet mások elől, legtöbbször, amikor titkosítást használnak, az nyilvános kulcsú titkosítás, és kihívást jelentett mind a megvalósítás, mind a feltörés.

Domainek szerkesztés

Sok nagy botnet inkább domaineket használ az IRC helyett (lásd Rustock botnet és Srizbi botnet). Általában golyóálló tárhelyszolgáltatóknál vannak elhelyezve. Ez a C&C egyik legkorábbi típusa. A zombi számítógép egy speciálisan kialakított weboldalhoz vagy tartomány(ok)hoz fér hozzá, amely az irányító parancsok listáját szolgálja ki. A weboldalak vagy domainek C&C-ként való használatának előnye, hogy egy nagy botnet hatékonyan irányítható és karbantartható egy nagyon egyszerűen és könnyen frissíthető kóddal.

A módszer használatának hátránya, hogy jelentős sávszélességet használ, és a domaineket a kormányzati szervek kis erőfeszítéssel gyorsan lefoglalhatják. Ha a botneteket irányító tartományokat nem foglalják le, akkor azok szintén könnyű célpontok, amelyeket szolgáltatásmegtagadási támadásokkal lehet kompromittálni.

A gyorsfolyamú DNS-ek segítségével meg lehet nehezíteni az irányító szerverek felkutatását, amelyek napról napra változhatnak. Az irányító szerverek DNS-tartományról DNS-tartományra is ugrálhatnak, a tartománygeneráló algoritmusok segítségével új DNS-neveket hozhatnak létre a vezérlő szerverek számára.

Egyes botnetek ingyenes DNS-hosztingszolgáltatásokat használnak, mint például a DynDns.org, No-IP.com és Afraid.org, hogy egy aldomaint a botokat rejtő IRC-kiszolgáló felé irányítsanak. Bár ezek az ingyenes DNS-szolgáltatások önmagukban nem fogadnak támadásokat, de referenciapontokat biztosítanak (gyakran a botnet futtatható programjába kódolva). Az ilyen szolgáltatások eltávolítása megbéníthatja az egész botnetet.

FTP-alapú C&C rendszer szerkesztés

Sok más protokollhoz hasonlóan az FTP-vel is kísérleteztek, mint ellenőrzési csatornával. Manapság ez a típus nem gyakran fordul elő. Van azonban egy olyan bot-típus, amely rendszeresen használ FTP C&C-t, ez pedig az adathalász vagy banki adatokra irányuló trójai. Ezek a botok, mint például a Dumador vagy a Haxdoor, alapvetően keyloggerek, azzal a különbséggel, hogy sokkal kiterjedtebbek. Figyelik ("szimatolják") az adatforgalmat, amikor a felhasználó a kompromittált rendszeren szörföl az interneten. Ha a felhasználó egy titkosított weboldalra lép be (HTTPS), akkor a számítógépen maga is man-in-the-middle támadást hajt végre. Mivel ez a támadás magán az áldozat gépén zajlik, gyakran nevezik "man in the machine" támadásnak. A bot egy hamis weboldalt mutat be a felhasználónak. Ezzel a technikával lehetőség van hitelesítési adatok stb rögzítésére. Az ellopott adatokat ezután feltöltik egy FTP-kiszolgálóra, ahol a bot üzemeltetője fenntarthatja azokat. A bot-üzemeltetők általában részletes statisztikákat készítenek az adatokról és azok eredetéről.

A top 10 ország, ahol 2008-ban a botnet Irányító és ellenőrző szervereket azonosították:[14]

  • Egyesült Államok: 16774
  • Németország: 3909
  • Kína: 2998
  • Oroszország: 2960
  • Kanada: 2388
  • Nagy-Britannia: 1703
  • Dél-Korea: 1151
  • Franciaország: 985
  • Malajzia: 857
  • Japán: 788

Továbbiak szerkesztés

A nagy közösségi médiaoldalak,[15] például a GitHub,[16] a Twitter,[17][18] a Reddit,[19] az Instagram,[20] az XMPP nyílt forráskódú azonnali üzenet protokoll,[21] és a Tor rejtett szolgáltatások,[22] népszerű módjai a C&C szerverrel való kommunikációhoz a kilépési szűrés elkerülése érdekében.[23]

Felépítés szerkesztés

Hagyományos szerkesztés

Ez a példa azt szemlélteti, hogyan jön létre és hogyan használják fel a botnetet rosszindulatú célokra.

  1. Egy hacker megvásárol vagy létrehoz egy trójai vírust és/vagy exploit kitet, és azzal kezdi el megfertőzni a felhasználók számítógépeit, amelyek hasznos terhe (payloadja) egy rosszindulatú alkalmazás - a bot.
  2. A bot arra utasítja a fertőzött számítógépet, hogy csatlakozzon egy adott Irányító és ellenőrzőszerverhez (C&C). (Ez lehetővé teszi a botgazda számára, hogy naplót vezessen arról, hogy hány bot aktív és online.)
  3. A botgazda ezután a botokat billentyűleütések gyűjtésére vagy űrlaprablással online hitelesítő adatok ellopására használhatja, és a botnetet DDoS és/vagy spam szolgáltatásként bérbe adhatja, vagy a hitelesítő adatokat online eladhatja.
  4. A botok minőségétől és képességeitől függően az érték növekszik vagy csökken.

Az újabb botok képesek automatikusan átvizsgálni a környezetüket, és a sebezhetőségek és gyenge jelszavak felhasználásával szaporodni. Általában minél több sebezhetőséget tud egy bot szkennelni és szaporítani, annál értékesebbé válik a botnetet irányító közösség számára.[24]

A számítógépek akkor válhatnak egy botnet részévé, ha rosszindulatú szoftvert futtatnak. Ezt úgy lehet elérni, hogy a felhasználókat drive-by letöltésre csábítják, (Olyan letöltések, amelyeket a felhasználó engedélyezett, de nem érti azok következményeit pl. olyan letöltések, amelyek ismeretlen vagy hamisított futtatható programot, ActiveX komponenst vagy Java appletet telepítenek) kihasználják a webböngésző sebezhetőségeit, vagy becsapják a felhasználót egy trójai program futtatására, amely érkezhet egy e-mail mellékletből. Ez a rosszindulatú szoftver általában olyan modulokat telepít, amelyek lehetővé teszik, hogy a számítógépet a botnet üzemeltetője irányítsa és ellenőrizze. A szoftver letöltése után "hazatelefonál" (újrakapcsolódási csomagot küld) a gazdaszámítógépnek. Amikor az újrakapcsolódás megtörténik, a trójai a megírásától függően törölheti magát, vagy jelen maradhat a modulok frissítése és karbantartása érdekében.

Egyebek szerkesztés

Bizonyos esetekben a botnetet ideiglenesen önkéntes hacktivisták hozták létre, mint például a Low Orbit Ion Cannon megvalósításai, amelyeket a 4chan tagjai használtak a Project Chanology során 2010-ben.[25]

A kínai Great Cannon of China lehetővé teszi a törvényes webböngészési forgalom módosítását az internet gerinchálózatán Kínában, hogy egy nagy átmeneti botnetet hozzanak létre nagy célpontok megtámadására. Például a GitHub megtámadása 2015-ben.[26]

Gyakori tulajdonságok szerkesztés

  1. A legtöbb botnet jelenleg olyan elosztott szolgáltatásmegtagadási támadásokat alkalmaz, amelyek során több rendszer a lehető legtöbb kérést küldi egyetlen internetes számítógéphez vagy szolgáltatáshoz, túlterhelve azt, és megakadályozva azt a jogos kérések kiszolgálásában. Erre példa az áldozat szervere elleni támadás. Az áldozat szerverét a botok kérésekkel bombázzák, amelyek megpróbálnak csatlakozni a szerverhez, így túlterhelve azt.
  2. A kémprogramok olyan szoftverek, amelyek információkat küldenek készítőiknek a felhasználó tevékenységeiről - jellemzően jelszavakat, hitelkártyaszámokat és egyéb, a feketepiacon eladható információkat. A vállalati hálózaton belül található kompromittált gépek többet érhetnek a botgazda számára, mivel gyakran bizalmas vállalati információkhoz juthatnak hozzá.
  3. Több nagyvállalatok elleni célzott támadás is érzékeny információk ellopására irányult, mint például az Aurora botnet.[27]
  4. Az e-mail spamek olyan e-mail üzenetek, amelyeket emberektől származó üzenetnek álcáznak, de vagy reklám, vagy bosszantó, illetve rosszindulatúak.[28]
  5. A kattintásos csalás az, amikor a felhasználó számítógépe a felhasználó tudta nélkül látogat meg weboldalakat, hogy személyes vagy kereskedelmi haszonszerzés céljából hamis webes forgalmat hozzon létre.[29]
  6. A CHEQ, Ad Fraud 2019, The Economic Cost of Bad Actors on the Internet című kiadványa szerint a hirdetési csalás gyakran a rosszindulatú bottevékenység következménye. A botok kereskedelmi céljai közé tartozik, hogy az influencerek arra használják őket, hogy növeljék feltételezett népszerűségüket, az online kiadók pedig arra használják a botokat, hogy növeljék a hirdetésre történő kattintások számát, így az oldalak több jutalékot kapnak a hirdetőktől.
  7. A bitcoin-bányászatot is használták néhány újabb botnetben, amelyek a botnet üzemeltetőjének profitszerzése érdekében magukban foglalják a bitcoin-bányászat funkcióját.[30]
  8. Az önterjesztő funkció, amely az előre konfigurált parancs- és vezérlő (C&C) utasítás keresése érdekében célzott eszközöket vagy hálózatot tartalmaz, hogy több vírusfertőzést érjen el, szintén több botnetben is megfigyelhető. A botnetek egy része ezt a funkciót használja a fertőzések automatizálására.[31]

Piac szerkesztés

A botnet-irányítók közösségében állandó és folyamatos küzdelem folyik arról, hogy ki rendelkezik a legtöbb bottal, a legnagyobb teljes sávszélességgel és a legtöbb "jó minőségű" fertőzött géppel, például egyetemi, vállalati vagy akár kormányzati gépekkel.[32] Bár a botneteket gyakran az őket létrehozó rosszindulatú szoftverről nevezik el, több botnet jellemzően ugyanazt a rosszindulatú szoftvert használja, de különböző entitások működtetik.[33]

Adathalászat szerkesztés

A botnetek számos elektronikus csaláshoz használhatók. Ezek a botnetek rosszindulatú szoftverek, például vírusok terjesztésére használhatók, hogy átvegyék az irányítást a normál felhasználók számítógépe/szoftvere felett.[34] Azzal, hogy átveszik az irányítást valaki személyes számítógépe felett, korlátlan hozzáférést kapnak a személyes adatokhoz, beleértve a jelszavakat és a fiókok bejelentkezési adatait. Ezt hívják adathalászatnak. Az adathalászat az "áldozat" fiókjaihoz való bejelentkezési adatok megszerzése egy olyan linkkel, amelyre az "áldozat" rákattint, és amelyet e-mailben vagy sms-ben küldenek.[35] A Verizon felmérése szerint az elektronikus "kémkedési" esetek mintegy kétharmada adathalászatból származik.[36]

Ellenintézkedések szerkesztés

A botnetek földrajzi szétszóródása azt jelenti, hogy minden egyes újonnan felvett vírust egyesével kell azonosítani/elzárni/javítani, és ez korlátozza a szűrés előnyeit.

A számítógépes biztonsági szakértőknek sikerült megsemmisíteniük vagy megzavarniuk a rosszindulatú szoftverek parancsnoki és vezérlőhálózatát, többek között úgy, hogy lefoglalták a szervereket vagy elvágták őket az internettől, megtagadták a hozzáférést olyan domainekhez, amelyeket a rosszindulatú szoftverek a C&C infrastruktúrával való kapcsolatfelvételre használtak volna, és egyes esetekben betörtek magába a C&C hálózatba.[37][38][39] Erre válaszul a C&C-üzemeltetők olyan technikák alkalmazásához folyamodtak, mint például a C&C-hálózatuk más meglévő jóindulatú infrastruktúrára, például az IRC-re vagy a Torra való ráépítése, olyan peer-to-peer hálózati rendszerek használata, amelyek nem függenek semmilyen fix szervertől, valamint nyilvános kulcsú titkosítás használata a hálózatba való betörési vagy hamisítási kísérletek kivédésére.[40]

A Norton AntiBot a fogyasztókat célozta meg, de a legtöbb célpont a vállalatok és/vagy az internetszolgáltatók. A hoszt-alapú technikák a szokásos vírusirtó szoftvereket megkerülő bot viselkedésének azonosítására új találmányokat használnak. A hálózati alapú megközelítések általában a fent leírt technikákat használják; a C&C szerverek leállítása, a DNS-bejegyzések nullázása vagy az IRC-kiszolgálók teljes leállítása. A BotHunter egy, az amerikai hadsereg kutatási irodájának támogatásával kifejlesztett szoftver, amely a hálózaton belüli botnet-tevékenységet a hálózati forgalom elemzése és a rosszindulatú folyamatokra jellemző mintákkal való összehasonlítása révén észleli. A Sandia National Laboratories kutatói úgy elemzik a botnetek viselkedését, hogy egyidejűleg egymillió Linux kernelt futtatnak - ami egy botnethez hasonló méretarány - virtuális gépként egy 4480 csomópontos nagy teljesítményű számítógépes fürtön, hogy egy nagyon nagy hálózatot emuláljanak, így megfigyelhetik, hogyan működnek a botnetek, és kísérletezhetnek a megállításuk hatásos módjával.[41]

Az automatizált bot-támadások felderítése napról napra nehezebbé válik, mivel a támadók a botok újabb és kifinomultabb generációit hozzák létre. Egy automatizált támadás például nagy bothadsereget tud bevetni, és brute-force módszereket alkalmazhat rendkívül pontos felhasználónév- és jelszólistákkal a fiókok feltörésére. Az ötlet lényege, hogy a webhelyeket több tízezer kéréssel árasztják el a világ különböző IP-címeiről, de úgy, hogy minden egyes bot körülbelül 10 percenként csak egyetlen kérést küld, ami naponta több mint 5 millió próbálkozást eredményezhet.[42] Ezekben az esetekben sok eszköz megpróbálja kihasználni a volumetrikus érzékelést, de az automatizált bot-támadásoknak ma már vannak módszereik az efajta érzékelés kiváltóinak megkerülésére.

Az ilyen bot-támadások felderítésének egyik technikája az úgynevezett „szignatúra-alapú rendszerek”, amelyekben a szoftver megpróbál mintákat felismerni a kérési csomagban. A támadások azonban folyamatosan fejlődnek, így ez nem biztos, hogy életképes megoldás, ha a minták nem különböztethetők meg több ezer kérésből. A botok meghiúsítására létezik a viselkedésalapú megközelítés is, amely végső soron a botokat próbálja megkülönböztetni az emberektől. A nem emberi viselkedés azonosításával és az ismert botok viselkedésének felismerésével ez a folyamat a felhasználó, a böngésző és a hálózat szintjén is alkalmazható.

A vírus elleni küzdelem legképzettebb módszere a szoftverek felhasználásával a honeypot szoftverek felhasználása volt, hogy meggyőzzék a rosszindulatú programokat arról, hogy egy rendszer sebezhető. A rosszindulatú fájlokat ezután törvényszéki szoftverek segítségével elemzik. 2014. július 15-én az Egyesült Államok Szenátusa Igazságügyi Bizottságának Bűnözés és Terrorizmus Albizottsága meghallgatást tartott a botnetek által jelentett fenyegetésekről, valamint a botnetek megzavarására és felszámolására irányuló állami és magánerőforrásokból származó erőfeszítésekről.[43]

Nem rosszhiszemű használat szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A nem rosszindulatú botnetek gyakran találhatók a Minecraftban olyan dolgok után kutatva, amelyek valamilyen különleges tulajdonsággal rendelkeznek, például a címképernyő és az alapértelmezett textúracsomag képe. Ezek a botnetek önkéntes alapon működnek, lehetővé téve bármely felhasználó számára, hogy "besorozza" a számítógépét a botnetbe, és később kivegye azt, amikor már nem akarja, hogy a botnetben legyen.

A botnetek történeti listája szerkesztés

Az első botnetet először az EarthLink ismerte el és leplezte le a hírhedt spammerrel, Khan C. Smith-szel folytatott per során 2001-ben.[44] A botnetet tömeges spamek céljára építették, és akkoriban az összes spam közel 25%-át tette ki.[45]

2006 körül, egyes botnetek méretét csökkentették, hogy meghiúsítsák a felderítésüket.[46]

Létrehozás dátuma Felszámolás időpontja Név A botok becsült száma Spam-kapacitás (milliárd/nap) Álnevek
1999 !a 999,999,999 100000 !a
2003 MaXiTE 500-1000 szerver 0 MaXiTE XDCC Bot, MaXiTE IRC TCL Script, MaxServ
2004 Bagle botnet 230,000[47] 5.7 Beagle, Mitglieder, Lodeight
Marina Botnet 6,215,000[47] 92 Damon Briant, BOB.dc, Cotmonger, Hacktool.Spammer, Kraken
Torpig 180,000[48] Sinowal, Anserin
Storm botnet 160,000[49] 3 Nuwar, Peacomm, Zhelatin
2006 körül 2011 Március Rustock botnet 150,000[50] 30 RKRustok, Costrat
Donbot botnet 125,000[51] 0.8 Buzus, Bachsoy
2007 körül Cutwail botnet 1,500,000[52] 74 Pandex, Mutant (related to: Wigon, Pushdo)
2007 Akbot 1,300,000[53]
2007 Március 2008 November Srizbi botnet 450,000[54] 60 Cbeplay, Exchanger
Lethic botnet 260,000[47] 2 Nincs
Xarvester 10,000[47] 0.15 Rlsloup, Pixoliz
2008 körül Sality 1,000,000[55] Sector, Kuku
2008 körül Mariposa botnet 12,000,000[56]
2008 November Conficker 10,500,000+[57] 10 DownUp, DownAndUp, DownAdUp, Kido
2008 November Waledac botnet 80,000[58] 1.5 Waled, Waledpak
Maazben 50,000[47] 0.5 Nincs
Onewordsub 40,000[59] 1.8
Gheg 30,000[47] 0.24 Tofsee, Mondera
Nucrypt 20,000[59] 5 Loosky, Locksky
Wopla 20,000[59] 0.6 Pokier, Slogger, Cryptic
2008 körül Asprox botnet 15,000[60] Danmec, Hydraflux
0 Spamthru 12,000[59] 0.35 Spam-DComServ, Covesmer, Xmiler
2008 körül Gumblar
2009 Május BredoLab botnet 30,000,000[61] 3.6 Oficla
2009 körül 2012-07-19 Grum botnet 560,000[62] 39.9 Tedroo
Mega-D botnet 509,000[63] 10 Ozdok
Kraken botnet 495,000[64] 9 Kracken
2009 Augusztus Festi botnet 250,000[65] 2.25 Spamnost
2010 Március Vulcanbot
2010 Január LowSec 11,000+[47] 0.5 LowSecurity, FreeMoney, Ring0.Tools
2010 körül TDL4 botnet 4,500,000[66] TDSS, Alureon
Zeus (Trójai) 3,600,000 (Csak USA)[67] Zbot, PRG, Wsnpoem, Gorhax, Kneber
2010 (Néhány: 2011, 2012) Kelihos botnet 300,000+ 4 Hlux
2011 vagy korábban 2015-02 Ramnit 3,000,000[68]
2012 körül Chameleon botnet 120,000[69] Nincs
2016 Augusztus Mirai (malware) 380,000 Nincs
2014 Necurs botnet 6,000,000

A Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem kutatói a vártnál hatszor kisebb botnet felett vették át az irányítást. Egyes országokban gyakori, hogy a felhasználók egy nap alatt többször is megváltoztatják IP-címüket. A botnet méretének becslését az IP-címek száma alapján gyakran használják a kutatók, ami valószínűleg pontatlan becslésekhez vezet.[70]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Thingbots: The Future of Botnets in the Internet of Things. Security Intelligence , 2016. február 20. (Hozzáférés: 2017. július 28.)
  2. ↑ botnet. (Hozzáférés: 2016. június 9.)
  3. ↑ Ramneek, Puri: Bots &; Botnet: An Overview. SANS Institute, 2003. augusztus 8. (Hozzáférés: 2013. november 12.)
  4. ↑ (2018. március 1.) „Business Model of a Botnet”. 2018 26th Euromicro International Conference on Parallel, Distributed and Network-based Processing (PDP), 441–445. o. DOI:10.1109/PDP2018.2018.00077.  
  5. ↑ „Novice cyberciminals offer commercial access to five mini botnets”, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2015. június 28.) 
  6. ↑ a b Botnets. Burlington: Syngress, 29–75. o.. DOI: 10.1016/B978-159749135-8/50004-4 (2007. január 1.). ISBN 9781597491358 
  7. ↑ Botnets: Definition, Types, How They Work | CrowdStrike (angol nyelven). crowdstrike.com . (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  8. ↑ a b c d (2007. április 1.) „Botnet command and control techniques”. Network Security 2007 (4), 13–16. o. DOI:10.1016/S1353-4858(07)70045-4.  
  9. ↑ szerk.: Stamp, Mark: Peer-to-peer botnets, Handbook of Information and Communication Security. Springer (2010). ISBN 9783642041174 
  10. ↑ C.Y. Cho, D. Babic, R. Shin, and D. Song. Inference and Analysis of Formal Models of Botnet Command and Control Protocols, 2010 ACM Conference on Computer and Communications Security.
  11. ↑ Teresa Dixon Murray: Banks can't prevent cyber attacks like those hitting PNC, Key, U.S. Bank this week. Cleveland.com, 2012. szeptember 28. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.)
  12. ↑ „The Facts about Botnets”, 2016. március 30. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  13. ↑ Botnets. Burlington: Syngress, 77–95. o.. DOI: 10.1016/B978-159749135-8/50005-6 (2007. január 1.). ISBN 978-159749135-8 
  14. ↑ „Statistische Daten, erhoben von Team Cymru, zitiert nach: Steve Santorelli, Levi Gundert: Safety net – Cybercriminals adapt to new security measures. In: Janes Intelligence Review. März 2009, S. 40.”.  
  15. ↑ When Bots Use Social Media for Command and Control
  16. ↑ Osborne, Charlie. „Hammertoss: Russian hackers target the cloud, Twitter, GitHub in malware spread”, ZDNet (Hozzáférés: 2017. október 7.) 
  17. ↑ „Hackers Use Twitter to Control Botnet”, 2009. augusztus 13. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  18. ↑ „First Twitter-controlled Android botnet discovered”, 2016. augusztus 24. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  19. ↑ „Reddit-powered botnet infected thousands of Macs worldwide”, 2014. október 3. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  20. ↑ „Russian State Hackers Use Britney Spears Instagram Posts to Control Malware”, 2017. június 6. (Hozzáférés: 2017. június 8.) 
  21. ↑ „Walking through Win32/Jabberbot.A instant messaging C&C”, 2013. január 30. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  22. ↑ „Cybercriminals are using the Tor network to control their botnets”, 2013. július 25. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  23. ↑ Cisco ASA Botnet Traffic Filter Guide. (Hozzáférés: 2017. május 27.)
  24. ↑ Attack of the Bots at Wired
  25. ↑ Anonymous 101 Part Deux: Morals Triumph Over Lulz. Wired.com, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. november 22.)
  26. ↑ Peterson, Andrea: China deploys new weapon for online censorship in form of 'Great Cannon'. The Washington Post, 2015. április 10. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  27. ↑ Operation Aurora — The Command Structure. Damballa.com. [2010. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  28. ↑ „This Is What It Looks Like When A Click-Fraud Botnet Secretly Controls Your Web Browser”, 2013. november 27. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  29. ↑ https://www.ftc.gov/system/files/documents/reports/social-media-bots-advertising-ftc-report-congress/socialmediabotsreport.pdf
  30. ↑ „Got a botnet? Thinking of using it to mine Bitcoin? Don't bother”, 2014. június 24. (Hozzáférés: 2017. május 27.) 
  31. ↑ Bitcoin Mining. BitcoinMining.com. [2021. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
  32. ↑ Trojan horse, and Virus FAQ. DSLReports. (Hozzáférés: 2011. április 7.)
  33. ↑ Many-to-Many Botnet Relationships Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben., Damballa, 8 June 2009.
  34. ↑ Uses of botnets | The Honeynet Project. www.honeynet.org . [2019. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 24.)
  35. ↑ What is phishing? - Definition from WhatIs.com (angol nyelven). SearchSecurity . (Hozzáférés: 2019. március 24.)
  36. ↑ Aguilar, Mario: The Number of People Who Fall for Phishing Emails Is Staggering (amerikai angol nyelven). Gizmodo . (Hozzáférés: 2019. március 24.)
  37. ↑ Detecting and Dismantling Botnet Command and Control Infrastructure using Behavioral Profilers and Bot Informants. vhosts.eecs.umich.edu
  38. ↑ DISCLOSURE: Detecting Botnet Command and Control Servers Through Large-Scale NetFlow Analysis. Annual Computer Security Applications Conference. ACM, 2012. december 1.
  39. ↑ (2008. április 25.) „BotSniffer: Detecting Botnet Command and Control Channels in Network Traffic”. Proceedings of the 15th Annual Network and Distributed System Security Symposium. 
  40. ↑ IRCHelp.org – Privacy on IRC. www.irchelp.org . (Hozzáférés: 2020. november 21.)
  41. ↑ Researchers Boot Million Linux Kernels to Help Botnet Research. IT Security & Network Security News, 2009. augusztus 12. (Hozzáférés: 2011. április 23.)[halott link]
  42. ↑ Brute-Force Botnet Attacks Now Elude Volumetric Detection. DARKReading from Information Week, 2016. december 19. (Hozzáférés: 2017. november 14.)
  43. ↑ Taking Down Botnets: Public and Private Efforts to Disrupt and Dismantle Cybercriminal Networks: Hearing before the Subcommittee on Crime and Terrorism of the Committee on the Judiciary, United States Senate, One Hundred Thirteenth Congress, Second Session, July 15, 2014. Washington, DC: U.S. Government Publishing Office (2018. április 25.) 
  44. ↑ Credeur, Mary: Atlanta Business Chronicle, Staff Writer. bizjournals.com. (Hozzáférés: 2002. július 22.)
  45. ↑ Mary Jane Credeur: EarthLink wins $25 million lawsuit against junk e-mailer, 2002. július 22. (Hozzáférés: 2018. december 10.)
  46. ↑ (2006. április 1.) „Hackers Strengthen Malicious Botnets by Shrinking Them”. Computer; News Briefs 39 (4), 17–19. o, Kiadó: IEEE Computer Society. DOI:10.1109/MC.2006.136. „The size of bot networks peaked in mid-2004, with many using more than 100,000 infected machines, according to Mark Sunner, chief technology officer at MessageLabs.The average botnet size is now about 20,000 computers, he said.” 
  47. ↑ a b c d e f g Symantec.cloud | Email Security, Web Security, Endpoint Protection, Archiving, Continuity, Instant Messaging Security. Messagelabs.com. [2020. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  48. ↑ Chuck Miller: Researchers hijack control of Torpig botnet. SC Magazine US, 2009. május 5. [2007. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  49. ↑ Storm Worm network shrinks to about one-tenth of its former size. Tech.Blorge.Com, 2007. október 21. [2007. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  50. ↑ Chuck Miller: The Rustock botnet spams again. SC Magazine US, 2008. július 25. [2016. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  51. ↑ Spam Botnets to Watch in 2009. Secureworks.com . SecureWorks. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
  52. ↑ Pushdo Botnet — New DDOS attacks on major web sites — Harry Waldron — IT Security. Msmvps.com, 2010. február 2. [2010. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  53. ↑ „New Zealand teenager accused of controlling botnet of 1.3 million computers”, The H security, 2007. november 30. (Hozzáférés: 2011. november 12.) 
  54. ↑ „Technology | Spam on rise after brief reprieve”, BBC News, 2008. november 26. (Hozzáférés: 2010. április 24.) 
  55. ↑ Sality: Story of a Peer-to-Peer Viral Network. Symantec, 2011. augusztus 3. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  56. ↑ How FBI, police busted massive botnet. theregister.co.uk. (Hozzáférés: 2010. március 3.)
  57. ↑ Calculating the Size of the Downadup Outbreak — F-Secure Weblog : News from the Lab. F-secure.com, 2009. január 16. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
  58. ↑ Waledac botnet 'decimated' by MS takedown. The Register, 2010. március 16. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  59. ↑ a b c d Gregg Keizer: Top botnets control 1M hijacked computers. Computerworld, 2008. április 9. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  60. ↑ Botnet sics zombie soldiers on gimpy websites. The Register, 2008. május 14. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  61. ↑ Infosecurity (UK) - BredoLab downed botnet linked with Spamit.com. .canada.com. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
  62. ↑ Research: Small DIY botnets prevalent in enterprise networks. ZDNet. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  63. ↑ Warner, Gary: Oleg Nikolaenko, Mega-D Botmaster to Stand Trial. CyberCrime & Doing Time, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
  64. ↑ New Massive Botnet Twice the Size of Storm — Security/Perimeter. DarkReading. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  65. ↑ Kirk, Jeremy: Spamhaus Declares Grum Botnet Dead, but Festi Surges. PC World, 2012. augusztus 16.
  66. ↑ Cómo detectar y borrar el rootkit TDL4 (TDSS/Alureon). kasperskytienda.es, 2011. július 3. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  67. ↑ America's 10 most wanted botnets. Networkworld.com, 2009. július 22. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
  68. ↑ EU police operation takes down malicious computer network. phys.org
  69. ↑ Discovered: Botnet Costing Display Advertisers over Six Million Dollars per Month. Spider.io, 2013. március 19. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
  70. ↑ Espiner, Tom: Botnet size may be exaggerated, says Enisa | Security Threats | ZDNet UK. Zdnet.com, 2011. március 8. (Hozzáférés: 2011. november 10.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Botnet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások szerkesztés

Könyvek szerkesztés

  • Ken Dunham, Jim Melnick: Malicious bots. An inside look into the cyber-criminal underground of the internet. CRC Press, Boca Raton FL u. a. 2009, ISBN 978-1-4200-6903-7 (An Auerbach Book).
  • Wenke Lee (Hrsg.): Botnet detection. Countering the largest security threat. Springer, New York u. a. 2008, ISBN 978-0-387-68766-7.
  • Craig A. Schiller, David Harley, Gadi Evron, Carsten Willems, Tony Bradley, Michael Cross, David Dagon: Botnets. The killer web app. Syngress, Rockland MA 2007, ISBN 1-59749-135-7.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Botnet&oldid=26519105”