Főmenü megnyitása

A Brazil Expedíciós Erő (portugálul: Força Expedicionária Brasileira, FEB) Brazília haderejének Európába vezényelt különítménye volt a második világháború záró szakaszában. Megközelítőleg 25 700 fős különítmény volt, melynek volt szárazföldi és légi komponense, a szövetségesek földközi-tengeri parancsnoksága alá rendelve, az amerikai ötödik hadsereg alárendeltjeként. Parancsnoka João Baptista Mascarenhas de Morais tábornok volt. Tartalmazta egy teljes gyalogos hadosztályt – az 1. brazil gyalogos hadosztály, benne az 1., a 6. és a 11. ezred-harccsoporttal[1] –, egy felderítő–futárszolgálati repülőalakulatot és egy teljes vadászrepülő századot.[2] Brazil haditengerészeti alakulat közvetlenül nem került alkalmazásra.

Brazil Expedíciós Erő
Brazil Expedíciós Erő szárazföldi komponensének felvarrójelvénye
Brazil Expedíciós Erő szárazföldi komponensének felvarrójelvénye

Dátum 1944–1945
Ország  Brazília
Típus fegyveres erők
Kultúra és történelem
Háborús részvétel második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Brazil Expedíciós Erő témájú médiaállományokat.

A háború elején Brazília mindkét nagyhatalmi csoportosulással gazdasági kapcsolatokat ápolt, azonban a háború előrehaladtával a tengelyhatalmakkal folytatott kereskedelme ellehetetlenül. Eközben az USA jelentős diplomáciai és gazdasági erőfeszítéseket tett, hogy az országot a szövetséges hatalmak oldalára állítsa. Ennek eredménye lett az Egyesített brazil–amerikai védelmi bizottság felállítása, melynek feladata lett a tengelyhatalmi támadások eredményességének csökkentése a szövetséges, Afrikába és Európába irányuló atlanti-óceáni csapatmozgások érdekében, valamint a „tengely” dél-amerikai befolyásainak csökkentése. 1942-től az USA támaszpontokat építhetett ki Bahia, Pernambuco és Rio Grande do Norte államokban, melyekkel növelhette ellenőrzési körzeteit az Atlanti-óceánon. A brazil kormány 1942. január 28-án Rio De Janeiro-ban megrendezte a Pan amerikai állami konferenciát is, mely miatt az ország német–olasz–japán diplomáciai kapcsolatai beszűkültek. A látszólagos semlegesség ellenére 1942 januárja és júliusa között 21 német és 2 olasz tengeralattjáró összesen 36 brazil szállítóhajót süllyesztett el, a fedélzetükön 1691 fő halt meg és 1079 fő szenvedett sérüléseket. Elsősorban ezeknek köszönhető, hogy a Vargas-kormányzat – az országszerte létrejött számos béketüntetés ellenére – 1942. augusztus 22-én hadat üzent Németországnak és Olaszországnak.

Az expedíciós haderő – amerikai kiképzéssel és szervezeti rendszerben – 1944 szeptemberétől harcolt az olaszországi hadjáratban, egészen a háború végéig, ugyanakkor a brazil haditengerészet és a légierő már 1942 közepétől bevetésre került a szövetségesek oldalán az Atlanti-óceáni harcokban. Az expedíciós haderő a Gót vonal körzetében lett széleskörűen alkalmazva, majd az 1945 tavaszi előretörésben is jelentős szerepet kaptak. Összesen 20 573 főnyi hadifoglyot ejtettek, köztük 2 tábornokot,[3] 892 tisztet és 19 679 egyéb rendfokozatú katonát. Brazília volt az egyetlen dél-amerikai független ország, amely csapatokat küldött a „tengeren túlra”, összesen 948 katona esett el a három haderőnemben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az 1. ezred-harccsoport állomáshelye Rio de Janeiro, a 6. ezred-harccsoport állomáshelye Caçapava, a 11. ezred-harccsoport állomáshelye pedig São João del Rei volt. A 6. volt az első a háromból, amely olasz földre érkezett.
  2. A század inkább osztályerejű volt, négy, külön színnel megjelölt, századdal, 48 pilótával, P–47D repülőgépekkel.
  3. A német Otto Fretter-Pico tábornok, a 148. gyalogos hadosztály parancsnoka és az olasz Mario Carloni tábornok 1945. április 28-án adta meg magát brazil csapatoknak.

FordításSzerkesztés