Buborékkamra
A buborékkamra egy túlhevített átlátszó folyadékkal töltött edény, melyet a rajta áthaladó elektromosan töltött részecskék észlelésére használnak. A töltött részecske elegendő energiát ad le a folyadékban, hogy a forrásba jöjjön a pályája mentén buborékokból álló vonalat alkotva. A buborékkamrák felépítésükben és alapelvükben nagyon hasonlítanak a ködkamrákhoz. A buborékkamrát 1952-ben Donald A. Glaser fejlesztette ki, melyért 1960-ban fizikai Nobel-díjat kapott.
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Általában a buborékkamra egy nagy henger, melybe a forráspontjánál kicsit alacsonyabb hőmérsékletű folyadékot töltenek. A tartályt felülről fényképezőgép figyeli. Amikor a részecske a kamrába kerül, a tartály térfogatát dugattyúval hirtelen megnövelik, az emiatt lecsökkenő nyomás túlhevítetté teszi a folyadékot, mivel a kisebb nyomáshoz alacsonyabb forráshő tartozik. A túlhevítettség miatt bármilyen kicsi zavar, mint amilyen a töltött részecske áthaladása, buborékképződést indít el, amelyet lefényképeznek. A tartályt mágneses térbe rakják, mert így a pálya elgörbül, és a részecskék fajlagos töltésének (töltés/tömeg) és a mágneses tér ismeretében a pálya sugarából a lendülete meghatározható. Nem lehet viszont meghatározni a sebességet (mozgási energiát), ha nem tudjuk milyen tömegű részecskéről van szó.
A buborékkamra egyik előnye az volt a ködkamrával szemben, hogy egyszerűbb volt a kezelése, sokkal nagyobb méretű volt és sokkal megbízhatóbb volt. További előnye az volt, hogy a benne lévő sűrűbb anyag miatt a ritkábban bekövetkező kölcsönhatások kimutatását is lehetővé tette.
A buborékkamrák helyét többnyire átvette a sokszálas proporcionális kamra és a driftkamra, melyek lehetővé teszik az energia mérését is a lendülettel együtt.
.jpg)
A CERN BEBC (Big European Bubble Chamber) nevű buborékkamrája 1973-tól 1984-ig üzemelt, 3,7 m magas detektortere volt. Működése alatt 6,3 millió fényképet készített részecskeütközésekről.
Források szerkesztés
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bubble chamber című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.