Buxbaumia
A Buxbaumia (magyarul koboldmohák)[2] egy tizenkét fajt magába foglaló lombosmoha (Bryophyta) nemzetség. Először 1742-ben nevezte el őket Albrecht von Haller és később, a modern nomenklatúra bevezetésekor 1801-ben Johann Hedwig[3] adta a Buxbaumia nevet a nemzetségnek Johann Christian Buxbaum fizikus és botanikus tiszteletére, aki 1712-ben fedezte fel az első fajt a Volga deltájában.[2] A nemzetség fajai életük kezdetén mikroszkopikus méretűek, csak a reproduktív szakaszban válnak láthatóvá amikor is a sporofiton megjelenik. Az aszimmetrikus spóratok jellegzetes alakja, felépítése miatt alkot külön csoportot a mohák rendszertanában ez a csoport. A kutatók úgy gondolják, hogy a primitívebbnek tartott és modernebb mohák között alkotnak átmenetet a Buxbaumia nemzetség tagjai.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Buxbaumia viridis
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Típusfaj | ||||||||||||||
| ''B. aphylla'' Hedw. | ||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||
|
Lásd.: A nemzetség fajai | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buxbaumia témájú médiaállományokat és Buxbaumia témájú kategóriát. |
Jellemzés
szerkesztésA Buxbaumia növények gametofitonja nagyon kisméretű összehasonlítva a sporofitonnal.[4] A legtöbb moha gametofitonja zöld színű és leveles, lényegesen nagyobb mint a sporofiton ami a spórákat termeli. Ezzel ellenben a Buxbaumia gametofitonja mikroszkopikus méretű, színtelen, nem rendelkezik szárral és szinte teljesen levéltelen.[5][6] A protonema zöldesfekete fonalszerű ami megtalálható a felszínen ahol a moha nő.[7] A növények kétlakiak, azaz a hím és női ivarszerveket különböző növények fejlesztik.[8] A hím növény csak egy mikroszkopikus levelet növeszt az antheridium köré,[2][5] a női ivarszervet hordozó növény három vagy négy apró, színtelen levelet fejleszt az archegonium köré.[3]
Mivel a gametophyton nagyon kis méretű, a növény nem vehető észre ebben az életciklusban, csak akkor válik szabad szemmel is észrevehetővé amikor a sporofiton kifejlődik.[6] Az extrém redukálódott mérete a Buxbaumia gametofitonnak felveti azt a kérdést, hogy hogy jut tápanyaghoz, hogyan táplálkozik a növény? A legtöbb mohával ellentétben nem termel klorofillt hanem szaprofita, azaz korhadékon él.[5] Feltehetőleg gombapartnerekkel él együtt, amik biztosítják a tápanyagellátást a növény számára.[3]
A sporofiton éretten 4–11 mm magas.[2] A jellegzetes alakú aszimmetrikus spóratok a nyél tetejéhez kapcsolódik.[6][9] Mint más Bryopsida esetében, a spóratok itt is kettős perisztómiummal (diplolepid típusú) nyílik, a perisztómiumot alkotó sejtek jellegzetes formában vállnak el egymástól.[10] A külső (exostome) perisztóma 32 rövid "fogra" hasad szét. De más mohákkal ellentétben itt a belső (ensdostome) peristomium rész nem hasad fogakra, hanem összefüggő membránt alkotnak a sejtek a spóratok nyílásánál.[11] Hasonló perisztómium szerkezettel a Diphyscium nemzetség rendelkezik, bár itt csak 16 perisztómium fog van.[3][10] Diphyscium rendelkezik egy másik különlegességgel is, ugyanis a szár alapján kinövések vannak, amik összetévesztésig hasonlítanak a rhizoidokra.[12]
Elterjedés és ökológia
szerkesztés
A Buxbaumia fajok a mérsékelt éghajlatú területektől kezdve a szubarktikus régióig általánosan megtalálhatóak az északi féltekén, délen Ausztrália és Új-Zéland hidegebb területein is megtalálható.[6][8][13][14]
A Buxbaumia fajok egyéves vagy kétéves pionír növények, zavart élőhelyeken fordulnak elő.[8][15] Korhadó fákon, morzsolódó sziklákon vagy közvetlenül a csupasz talajon növekednek.[6][7] Ebből kifolyólag előfordulásuk nagyon bizonytalan, sokáig nem találhatóak meg egy helyen, hirtelen eltűnhetnek egy élőhelyről és új helyen bukkannak fel.[7] A sporofiton ősz elején kezd fejlődni és a téli hónapokban éri el a teljes fejlettséget.[7] A spórák késő tavasszal, nyár elején lesznek érettek és állnak készen a kiszóródásra.[6][8] A spórák kilökődését segíti az aszimmetrikus tok, a ráhulló esőcseppek préselik ki a spórákat a tokból.[8]
Az aszimmetrikus sporofiton fejlődése speciális a Buxbaumia aphylla esetében, általában az erősebb megvilágítás felé fordulva növekszik (ez általában a déli irány az északi féltekén).[8] A Buxbaumia fajok gyakran kisméretű Cephaloziella májmohákkal nőnek együtt, amiknek sötét gyepén jól észrevehetőek a Buxbaumiák.[8]
Rendszertan
szerkesztésBuxbaumia az egyetlen nemzetsége a Buxbaumiaceae családnak, Buxbaumiales rendnek és Buxbaumiidae alosztálynak.[16] Ez a testvércsoportja a Bryopsida osztálynak.[17][18] Néhány régebbi rendszertani besorolás a Diphysciaceae családot is a Buxbaumiales rendbe sorolta a hasonló perisztómium szerkezet alapján,[3][10] illetve a Buxbaumiaceae-t a Tetraphidales rendbe.[19] A jelenlegi rendszertani besorolás a DNS szekvenálási adatokon nyugszik. Ezek alapján nincs közvetlen kapcsolat a Buxbaumia és Diphysicum nemzetség között, különálló parafiletikus csoportként vannak besorolva.[20] Jelenlegi eredmények alapján nem sorolhatók a Tetraphidales rendbe.[18]
A nemzetség fajai
szerkesztés- Levéltelen koboldmoha (Buxbaumia aphylla) (Magyarországon él)
- Buxbaumia colyerae
- Buxbaumia himalayensis
- Buxbaumia javanica
- Buxbaumia minakatae
- Buxbaumia novae-zelandiae
- Buxbaumia piperi
- Buxbaumia punctata
- Buxbaumia symmetrica
- Buxbaumia tasmanica
- Buxbaumia thorsborneae
- Zöld koboldmoha (Buxbaumia viridis) (Magyarországon él)
A növények egyszerű felépítése miatt, Goebel a Buxbaumia nemzetséget primitív moháknak tartotta, átmenetnek gondolta az algák és a lombosmohák között,[5] de a vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a redukálódott forma másodlagosan alakult ki.[8][18] A szokatlan perisztómium szerkezet alapján a nematodon típusú (amikor is sejtek alkotják a perisztómium fogat, Polytrichopsida osztály) és az arthrodont típusú (amikor a sejtek szétszakadnak és csak a sejtfal alkotja a perisztómium fogat, Bryopsida) lombosmoha osztályok közötti átmeneti csoportnak tartják, de jelenleg a Bryopsida osztályhoz tartozik rendszertanilag.[18]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Hedwig, Johann. Species Muscorum frondosorum descriptae et tabulis aeneis lxxvii, 166. o. (1801)
- ↑ a b c d Bold, Harold C.; Constantine J. Alexopoulos; Theodore Delevoryas (1987).
- ↑ a b c d e Schofield, W. B. (1985).
- ↑ Porley, Ron; Nick Hodgetts (2005).
- ↑ a b c d Campbell, Douglas H. (1918).
- ↑ a b c d e f Schofield, W. B. (2007).
- ↑ a b c d Marshall, Nina L. (1907).
- ↑ a b c d e f g h Crum, Howard A.; Lewis E. Anderson (1980).
- ↑ Conard, Henry S.; Paul L. Redfearn, Jr. (1979).
- ↑ a b c Vitt, Dale H. (1984).
- ↑ Edwards, S. R. (1984).
- ↑ Chopra, R. N.; P. K. Kumra (1988).
- ↑ Tan, Benito C.; Tamás Pócs (2000).
- ↑ Stone, I. G. (1983).
- ↑ Sullivant, William S. (1856).
- ↑ Goffinet, B.; W. R. Buck; A. J. Shaw (2008).
- ↑ Mishler, B. D.; S. P. Churchill (1984).
- ↑ a b c d Goffinet, Bernard (2004). „Systematics of the Bryophyta (Mosses): From molecules to a revised classification”. Monographs in Systematic Botany 98, 205–239. o, Kiadó: Missouri Botanical Garden Press.
- ↑ Buck, William R.; Bernard Goffinet (2000).
- ↑ Magombo, Z. L. K. (2003). „The phylogeny of basal peristomate mosses: Evidence from cpDNA, and implications for peristome evolution”. Systematic Botany 28, 24–38. o.
Internetes hivatkozások
szerkesztés- W. B. Schofield. 2004. Bryophyte Flora of North America: Buxbaumiaceae
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Buxbaumia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
